Száz hazai értelmiségi közös deklarációját olvashatjátok alább, amelyet mi is aláírtunk. Hogy büszke kiállás, pusztába kiáltott szó vagy halállista lesz-e belőle, még nem tudjuk, ahogy azt se, foglalkozik-e vele majd egyáltalán bárki. A benne felvetett szempontok és a tisztes névsor miatt most megosztjuk minden feliratkozónkkal.

2020-21, de talán a következő évek, évtizedek legfontosabb kérdése, hogy mennyiben voltak hatékonyak, indokoltak és helyesek a járványra adott válaszok. Egy betegség is lehet veszélyes, azonban egy félrekezelt járvány a teljes társadalom számára okozhat alapvető és sok esetben visszafordíthatatlan károkat.

Itt az ideje új mederbe terelni a járványkezelésről szóló párbeszédet!

Első lépésként szögezzük le az alábbiakat.

1. Lehet és kell vitatkozni a járványkezelésről!

Nem tagadjuk, járvány van. De hogy mennyire súlyos, és milyen intézkedéseket követel, nem csak hogy vita tárgya lehet – az lenne a kívánatos, ha folyamatos társadalmi közbeszéd tárgya lenne. A diskurzusban, az érveken alapuló vitában hiszünk. Senki sem az igazság egyedüli birtokosa. Az ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatás sem a tudomány hangja, hanem a szektáké.

2. Ne nézzük kiskorúnak egymást!

Az elmúlt másfél év intézkedései aggasztóan infantilizáló hatásúak.

Az egyéni felelősségvállalás és a tudatos cselekvés felől egyfajta kiskorú-alattvalói viselkedés felé terelik az embereket: egy olyan világba, ahol meggyőzés és meggyőződés nélkül kell betartani a szabályokat, kell „jól viselkedni”, s ahol a világ – ugyancsak kiskorúsítva az embereket – azt ígéri, hogy aki „jól viselkedik”, azt nem érheti baj. Mi nem ilyen világban szeretnénk élni.

3. Elég az ítélkezésből!

Az egyéni erkölcsösség permanens fitogtatása azt a benyomást kelti, mintha a Covid-járvány kezeléséről szóló vita „jók” és „rosszak”, „felelősségteljesek” és „felelőtlenek” csatája lenne, gyermeteg és indulatos moralizálásba fojtva a közbeszédet egy olyan helyzetben, amelyben komplex társadalmi kérdésekről kellene komplex válaszokat ütköztetnünk.

4. Nem csak a járványnak, de a járványkezelésnek is vannak áldozatai

Számos alkalommal hallhattuk, hogy mindenféle intézkedés indokolt, mert emberéletekről van szó. Ez azonban figyelmen kívül hagyja, hogy minden korlátozó intézkedés hatása is kifejezhető emberi években és életekben.

Túl a nyomasztó gazdasági hatásokon, a kijárási korlátozások és az intézmények bezárása komoly és tömeges mentálhigiénés problémákhoz vezetett.

Az egészségügy folyamatos készültségi helyzete miatt elmaradó orvosi kezelések hozzájárultak a magyar lakosság egészségügyi állapotának további romlásához, miközben hazánk kedvezőtlen halálozási mutatói minden bizonnyal sokkal inkább az egészségügyi rendszer krízisének és a lakosság egészségügyi helyzetének tudhatók be, mintsem annak, hogy nem hoztunk még korábban, még hosszabb időre, még drasztikusabb intézkedéseket.

5. Fejezzük be a szellemi polgárháborút!

Veszélyes pillanatban vagyunk, amikor a járványkezeléssel kapcsolatos végletes viták a politikai közösség, a társadalom teljes szétesésével fenyegetnek. Az „egyik oldalon állók” nem is értik, hogy mit nem ért a „másik”. Pedig nem leszünk jobbak vagy rosszabbak attól, hogy mit gondolunk a járványkezelésről. Ennek figyelmen kívül hagyása az emberi együttélésre és együttműködésre alkalmatlan helyzetet teremt.

6. Gyakoroljanak önkritikát a járványról nyilatkozók!

Az elmúlt másfél évben számos olyan előrejelzést, jóslatot, tervezett intézkedést hallhattunk, melyek aztán nem váltak valósággá. Valós idejű információkból helytelen következtetést levonni természetesen lehet, azonban az őszinte és tárgyilagos párbeszédet csak az segíti, ha van visszacsatolás, ezekről a téves előrejelzésekről kimondjuk, hogy tévedések voltak, és ennek elmulasztásával nem tápláljuk a riogatáslicitet. Különösen fontos ebben a sajtó felelőssége.

Hiszünk a tudományban, a tudomány azonban nem tévedhetetlen.

Legfőképpen pedig nem vallás. Folyamatosan keresi az útját – egy éve még amellett érveltek a tudósok, hogy a hamarosan megérkező vakcina megold mindent, ma már a harmadik, sőt a negyedik oltás mellett törnek lándzsát. Egy éve még az „emberéletekkel játszott”, aki tömeges átfertőződés útján elért nyájimmunitásról beszélt, mára – tömeges oltások ide vagy oda – ez lett az új mainstream.

7. Itt az ideje használni, amit eddig megtanultunk a koronavírusról!

2020 kora tavaszán a sajtó és a kormányzat a szigorúság mellett állt, mert nagyon kevés volt az információnk. Ez most, 2021 őszén többé nem igaz: felfoghatatlan mennyiségű tudományos ismeret gyűlt fel ez alatt az idő alatt, amely nemcsak a vírus működésével, de a járványintézkedések várható társadalmi, gazdasági és az egészségre gyakorolt hatásaival kapcsolatban is hasznos tanulságokkal szolgál. Ideje ezt a tudást az újságíróknak, a nyilvánosan megszólalóknak felelősen használniuk.

Senki ne használjon önkényesen kiragadott adatokat politikai vagy üzleti pozíciója megerősítésére. Az újságírói tájékoztatás nem merülhet ki véletlenszerű statisztikai adatokkal való riogatásban, hanem képesnek kell lennie társadalmi folyamatokat elemezni és magyarázni.

8. Csak szükséges és arányos korlátozásokat fogadjunk el!

A korlátozó intézkedések meghozatala térjen vissza a jogállami keretek közé! Várjuk el és követeljük meg, hogy csak olyan korlátozások léphessenek érvénybe, amelyek elkerülhetetlenek és arányosak az egészségügyi veszély mértékével. Ezzel az igazolással nemcsak Magyarország, de az országok többsége adós maradt az elmúlt másfél évben – ez azonban

nem lehet ok arra, hogy már az igényét is feladjuk olyan jogaink gyakorlásának, amelyek a demokratikus társadalmakban eleve megilletnek bennünket.

9. Ne ragadjunk örökre a veszélyhelyzetben!

Az elmúlt húsz hónap intézkedései, a hírek, a rémhírek és az összeesküvés-elméletek súlyos változásokat idéztek elő a világgazdaságban, a kultúrában és a közösségek életében. Ennek az időszaknak a tapasztalatait elemezni kell, mégpedig a lehető legszélesebb körben, a legtöbb véleményt meghallgatva, a legtöbb tapasztalatot összegezve. Fontos levonni a következtetéseket. Ha ezt nem tesszük meg, beletörődünk, hogy a világ örökre a veszélyhelyzetben ragad. Ezt pedig nem akarjuk.

A deklarációhoz egy Facebook-oldal is tartozik, valamint lehet csatlakozni aláíróként is, ehhez a parbeszedetajarvanykezelesrol@gmail.com címre kell írni egy mailt. Ha vitatkoznál vele nálunk, a gemisthu@protonmail.com címre várjuk a véleményedet!

A deklaráció aláírói

• dr. Feldmár András pszichoterapeuta

• dr. Letoha Tamás MD. PhD kutatóorvos

• Lovasi András zenész

• Réz András filmesztéta

• dr. Sándor Judit jogász, bioetikus

• Thuróczy Szabolcs színész

• Bakó Beáta jogász, újságíró

• Czukor Balázs színész , rendező

• Czutor Zoltán dalszerző-előadó, biológia-kémia szakos tanár

• Henri Gonzo zenész

• dr. Hont András újságíró

• Hudák Anett biológus

• Kispál András zenész

• dr. Krémer Balázs szociológus

• dr. Marton Balázs belgyógyász szakorvos

• dr. Matyijcsik Sándor traumatológus orvos

• Nagy Zsolt színész

• Németh Juci énekesnő

• dr. Réz Anna filozófus

• Roszik Hella színész

• dr. Salamon Eszter gyermekjogi szakértő, oktatáskutató

• dr. Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő

• Seres László újságíró

• Simkó Katalin színész

• Szandtner Anna színész

• Szeifert Natália író

• Szinetár Dóra színész

• Szűcs Krisztián zenész

• dr. Totok Zsuzsanna neurológus főorvos

• dr. Urbán László közgazdász

• Antlfinger Edvárd informatikus, blogger

• Balázsy István fejlesztőmérnök

• Balogh Gábor újságíró

• Básthy Ágnes szociológus

• Bereczky Dávid látványtechnikus, előadó

• dr. Binszki Olivér jogász

• Bukovics Martin újságíró, szőlősgazda

• Dióssy D. Ákos zenész

• Forgó Erika biológia-kémia szakos tanár

• dr. Gáti Sándor traumatológus orvos

• Hágai Katalin táncművész

• Hartay Csaba író

• Horváth-Koczka Beatrix Random Shooting Day művészeti vezető

• dr. Isztin Péter közgazdász

• dr. Iván Ildikó műfordító

• Janovics Zoltán filmproducer, filmrendező

• Kárpáti Iván rádiós műsorkészítő

• Kerekes Viktória színész

• dr. Konok Péter történész

• Kovács Ákos Dadan zenei menedzser

• Kovács András biológus

• Kovács Krisztián színész

• Kramer Dániel programozó informatikus

• Laár Lakatos Dávid zenész

• Lakner Dávid újságíró

• dr. Láng Judit szemész főorvos

• Láng Orsolya doktorandusz (MOME)

• László Luca politológus, oktatási szakértő

• Lendvay Domonkos jogász-nyelvész

• Makranczi Zalán színész

• dr. Menyhért Zsuzsanna állatorvos

• dr. Miklós Anna gyerekorvos

• Mirkó Anna szociológus, újságíró

• Moldvai Kiss Andrea színész

• Nagy Szabolcs zenész-zeneszerző, zeneelmélet-tanár

• Nefelejcs Gergő kockázatelemző

• Németh Róbert zenész, író-újságíró

• Ónody-Molnár Dóra újságíró

• Ózdi Rezső zenész

• P. Szabó István író

• Pálfi Balázs közgazdász

• Pataki Márk kommunikációs szakember

• Pintér Krisztián informatikus, vegyészmérnök

• Pritz Péter műfordító, zenei újságíró

• Pulius Tibor zenész, zenetanár

• Purosz Leonidasz költő

• Rátosi Milán zenekritikus

• Réti János szerkesztő

• Rozsonits Tamás zenész, újságíró

• Selmeci János szerkesztő, műsorvezető

• Szabó Zoltán bortermelő

• Szabó Zsuzsanna közgazdász

• dr. Szamos Gyöngyi csecsemő- és gyermekgyógyász

• Szarka Károly író, szerkesztő

• Szegő Andor idegenvezető

• Tamás Gábor technikus

• Tóth Sándor színész

• dr. Tóthné Agárdi Szilvia mentőtiszt

• Vicky Sunday zenész

• Vándor Ágnes újságíró