Mit kell inni ahhoz, hogy elfogadjuk az új világrendet?

Jó horvát borok, balos antiszemitizmus Berlinben, a szlovén balosok gondjai.

Jó Vince-napot mindenkinek! Miközben a világ Davosra néz, ahol a fűtött termekben Donald Trump Grönland iránti vágyairól folyik a vita (a kiszivárgott hírek szerint a ciprusi modell szerint az USA kap pár apró területet a jégen, ez lesz a piece of ice for world protection; btw megvan, hogy az új ún. Béketanácsnak Koszovó is alapító tagja lesz?), az utcákon pedig mindenféle mesterséges intelligenciákkal operáló cégek reklámjait látni, mi Kaja Kallas tanácsait megfogadva a pohár fenekére tekintünk.

De nem azért, mert ahogy a pesszimista mondás tartja, a kelet-európai értelmiség jobb híján erre hivatott, hanem mert jobb helyeken Vince napján körbe lehet kóstolni a szőlőhegyeket-pincéket, hogy kinek hogyan sikerült 2025 és milyen az újbora: ezt a néphagyományt ápoljuk ma Mohácson, a nagy kóstolás közben pedig igyekszem kifaggatni a legfideszesebbnek tekintett választókerület gazdáit arról, mi a véleményük a világ és az ország dolgainak alakulásáról. Izgalmas lesz, már csak azért is, mert helyben azt mondják, sok bort kell inni ahhoz, hogy jó legyen az idei termés.

Persze mi is ejtünk szót hamarosan a nagy átalakulásokról, az új világrendről, benne az EU szerepéről, ezeket jövő héten egy podcastadásban vesézzük ki, sőt, még egy új szakkifejezést is bevezetünk az általunk elképzelt-valószínűsített jövőre. A hosszú podcast elé kell azonban egy aperitif: ez volna a mai alkoholhangsúlyos hírlevél.

• Kaja Kallas, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője szerint a világpolitikai helyzet miatt akár el is lehetne kezdeni inni. Oké, de mit? Adunk pár tippet.

• Az eszéki WineOS-ról megmutatjuk az idei horvátországi tengerparti szezonban rizikó nélkül kikérhető, megvásárolható fehérborokat, jobbál jobbakat ráadásul.

• És végül pár niche téma, lesz szó a berlini balosok antiszemitizmusáról, a keletnémet öntudat napilapban történő megjelenéséről és arról, miért nincs még lefutva a két hónap múlva rendezendő szlovéniai választás. Jó olvasást, van mit.

---

Gemišt-körkérdés: mit kell inni ahhoz, hogy elfogadjuk az új világrendet?

Noha ő eddig nem nagyon ivott, talán jó pillanat a világ aktuális állása arra, hogy ezt elkezdje: a Politico forrásai szerint ironikusan így értékelte nemrég zárt ajtók mögött Kaja Kallas, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, korábbi észt miniszterelnök a globális történéseket. Valóban, mint a szlovén Necenzurirano portál főszerkesztője összefoglalta: karácsonyt követően a világ láthatta az amerikaiak venezuelai akcióját, a Grönland bekebelezésére tett kísérleteket, a Kína által Tajvan körül tartott katonai hadgyakorlatokat, a többezer halálos áldozattal járó iráni tüntetéseket, Izrael rakétatámadásait Libanon és Szíria ellen, egy amerikai légicsapást Nigériában, összecsapásokat Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek erői között Jemen déli részén, valamint tüzérségi összecsapásokat Thaiföld és Kambodzsa között, és zajlanak a háborúk Ukrajnában és Szudánban. Miközben a lángokból új világrend születik, a közép-európai lapokban az volt a fő hír, hogy havazik januárban.

Újságolvasóként sokat tenni nem tudunk sem ellene, sem érte, hacsak nem akar valaki bevonulni valamelyik seregbe önkéntesnek vagy elindulni választáson befolyásolandó a dolgokat. Kaja Kallas tanácsa mindenesetre figyelemreméltó, ezért a leginkább illetékes szakértőket (geopolitikai elemzőket, politikusokat, borászt, borkereskedőt, addiktológiai konzultánst) kértük fel, hogy elmondják, mi az az ital, amivel nemhogy elviselhetőbb lesz, akár még reménytelinek is tűnhet mindaz, ami körülöttünk zajlik.

Hegyi Gábor, borkereskedő:

Derűsebb napokon alighanem gondolkodás nélkül egy magnumpalack hegyaljai borral lepném meg Alelnök Asszonyt, azonban – és ha jól értem, ő is erre próbált utalni – most szükség törvényt bont, más mércével mérek tehát én is. Sokan mondják, hogy a jelen korszak jópár szempontból mutat párhuzamot az 1920-as évekkel: észre kell venni a világjárvány okozta életvitelbeli változásokat, a társadalmi polarizációt, a forradalmi technológiai újdonságok és ugyanakkor a globális gazdasági instabilitás következményeit. A Roaring ’20s azonban csak Amerikában volt dübörgő, a húszas évek Európáját inkább E. M. Remarque identitásukat vesztett, túlélő hősei felől tudjuk megérteni. És hogy mit isznak Robert Lohkamp és bajtársai? Természetesen rumot.

„Ha alaposabban megnézzük, a rum nem is ital, inkább jó barát […], aki könnyít a bajunkon” – mondja egy ponton az elbeszélő, így mi mást javasolhatnék a Maduro eltávolítása után Venezuela felvirágzásában reménykedő Kaja Kallasnak, mint a dél-amerikai ország szesziparának állócsillagát: a Diplomático Ambassadort. A koncentrált édesség hamar megkedvelteti még laikusokkal is ezt a remek párlatot,

a taktikusan elrejtett 47 térfogatszázaléknyi alkohol azonban biztosítja, hogy a harmadik kör után már bárki kevésbé diplomatikusan fogalmazzon az asztal körül;

tekintélyt parancsoló ára (a mi partjainkon nagyjából 250 euró) pedig megmenti fogyasztóját a gyakori vádtól, hogy esetleg csak a hatás kedvéért inná. Ízlés szerint tisztán vagy kevés jégre töltve ajánlom államközi tárgyalásokhoz, heves vitává fajuló bizottsági ülésekre – és ha maradna addig az üveg alján, az Észtországban hagyományos húshagyókeddi képviselőfánk, a vastlakukkel mellé szeretettel.

Salát Gergely, Kína-szakértő:

2026-ra mindenképpen a kínai Erguotou nevű cirokpárlatot ajánlom, azon belül is a Vörös Csillag (Hongxing) márkájú változatot. Ez elsősorban

Pekingben és Észak-Kínában népszerű, s két alapvető tulajdonsága van: az alacsony ára és az elviselhetetlen íze. Az előbbi attribútum miatt nagy mennyiségben is hozzáférhető, az utóbbi pedig garantálja, hogy nem isszák el előlünk.

A Vörös Csillag egyébként úgy jött létre, hogy 1949-ben tizenkét Peking környéki főzdét államosítottak és összevontak, majd az új cégnek kiadták az új állam történetének első működési engedélyét; ennek a vállalatnak kellett gondoskodnia a Kínai Népköztársaság megalapítását kísérő ünnepségek pálinkával való ellátásáról.

Aztán a kínaiak rákaptak, és ez lett a vezető pálinkamárka a lakossági kategóriában. Most nem új állam, hanem új világrend alakul, és annak első évtizedei várhatóan hasonlóan rázósak lesznek – ha nem tudjuk lefagyasztani magunkat erre az időszakra, az Erguotou segíthet. Vagy ha nem, hát kisnyúl.

Demkó Attila, geopolitikai elemző:

Kaja Kallasnak igaza van, a világ jelenlegi állapota alapján tényleg lehet szükség egy-egy szíverősítőre. Pekingi látogatás előtt egy nagyobb adag kínai maotait ajánlok, segít a buszoztatás élményének feldolgozásában. Washington előtt egy kis amerikai whisky-t, de a látogatás alatt is mehet, úgysem fogják fontos helyen fogadni. Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője Pekingben csak súlytalan, Washingtonban viszont szinte persona non grata. De leginkább az orosz vodkát ajánlom Kallasnak, megfelelő mennyiségben elviheti egy olyan világba, amelyben kívánságának megfelelően Oroszország nemcsak elvesztette az ukrajnai háborút, de szét is esett. Észtország közvetlen közelében káosz van, orosz menekültek érkeznek – nos igen, sok vodkával egy ilyen forgatókönyv is szép tud lenni.

Ľuboš Blaha, szlovák EP-képviselő (Smer):

A legjobb, amit Kallas csinálhatna, az az, hogy elmegy Kelet-Szlovákiába, beül ott egy rendes kocsmába, és lehúz egy üveg slivovicát – azt a hagyományos szlovák pálinkát, amit szilvából főznek. Utána is ugyanazokat a baromságokat hordaná össze, mint amiket most, csak legalább mindenki tudná róla, hogy totál részeg, így a szavait egyáltalán nem érdemes komolyan venni. Kaja Kallas teljes katasztrófa az Európai Unió számára, és azonnali hatállyal el kellene távolítani a tisztségéből.

Szabó Zoltán, hosszúhetényi borász:

A felütés is sértő számomra bortermelőként, gyakori borfogyasztóként. Alapvető tévedésben van, aki mindennemű alkoholos italra úgy tekint, mint búfelejtő, szorongásoldó: emiatt is olyan erős manapság az alkoholellenes lobbi. Az se véletlen, hogy egy északi nép politikusa mond ilyet, amennyiben egy Giorgia Meloni tenné, lekapná a tíz körméről egész Olaszország. A látványos felháborodásomon túl a kérdésre a rosszmájú (rossz máj, haha) énem valami alkoholmentesített progresszív hipszter italt javasolna Kallasnak, mondjuk egy sparkling tea-t vagy éppen egy alkoholmentesített Uhudler frizzantét, az előállítása komoly környezetterheléssel készül, ha már liba, legyen kövér alapon. A jóember énem a cormónsi szövetkezeti pince Vino della pace (azaz a Béke bora) termékét javasolná neki, míg a regionalista énem azt mondaná, vegyen szépen magának valami minőségi, Észtországban előállított kistermelői vodkát, azzal őrzi hazája hagyományait és támogatja gazdaságát. Meg persze berúgni is attól tudna a legjobban a felsoroltak közül...

Martin Sonneborn, német EP-képviselő, a Die Partei elnöke:

Itt, Straßburgban francia sörrel tartom magam életben, nagy poharakból vedelve a Fischer Traditiont. Valójában viszont úgy gondolom, hogy a helyzet mára annyira tragikussá vált, hogy Kallas külügyi főképviselőnek sürgősen le kellene tennie az italt. És esetleg – ez valóban újdonság lenne – diplomáciával kellene foglalkoznia. Ez nemcsak új lenne, hanem végre indokolt is. Egészségetekre, üdv a MEP bárból!

Böcskei Balázs, addiktológiai konzultáns:

A világ jelenlegi helyzete láttán ez akár egy jó pillanat is lehet, hogy ne igyon. Komplex, bizonytalanságokkal átszőtt folyamatok – amelyek önmagukban is számos értelmezésre és jelentésadásra adnak okot – kognitív és érzelmi befogadására a legkevésbé alkalmas megküzdés az ivás. Az alkohol tudatmódosító, az abból induló válaszok a kényszeres azonnali „valamit csinálásra” éppúgy sarkallhatnak, mint a horizontvesztő ellazulásra. Vagy az ismétlésre, esetleg a folyamatok elhárító kezelésére. Tehát nem átlátok valamit, hanem alkohol által látok.

Egy krízisben a rövidre záró, a gyors, ám terv nélküli, a passzív beárazó vagy a „mindent vagy semmit” mind lehetnek olyan megküzdések, amelyek csak felerősítik a szorultságot. És az alkohol mindegyikkel „jóban” van.

A válság a személyes és kollektív történeteink szerves része. Hiányozna, ha nem lenne. A krízis felmutatja például azt is, hogy az a helyzet, amiben vagyunk, az elért a működőképességének határára. Hogy a cselekvőképesség helyreállításához már nem alkalmasak az addigi megküzdések vagy (el)hárító „válaszadások”. Egyik oldalról a nemtudás fenyegető érzés lehet, másik oldalról viszont lehetőség is újragondolni az identitást, a határokat és a célokat. Ez vár ma Európára és vezetőire. Márpedig alkohol sem identitást, sem határtartást, sem célokat nem teremt.

---

Chronik Mitteleuropa

A német baloldal antiszemitizmusproblémája

Berlinben az antiszemitizmus visszatérése a téma. Mármint nem az utcákon megjelenő antiszemitizmusé, azon legkésőbb a 2015-ben nagy számban érkezett muszlimok által importált zsidóelleneség miatt túl vannak már, hanem a politikában visszatérő zsidóellenességé – ez a német közéletben a második világháborút követő múltfeldolgozás és eleve az egyetlen demokratikus közel-keleti ország, azaz Izrael létének, biztonságának német államrezonként történő kezelése miatt érzékeny téma, Izraelt kritizálni sokáig tabunak számított. A fővárosban idén ősszel tartományi és kerületi választásokat is tartanak, és miután a tavalyi országos parlamenti választáson a szocialista Linke 19,9%-ot elérve maga mögé utasította a többi pártot, nagy médiafigyelem kíséri a párt jelöltállítását – különösen a bevándorlók dominálta Neuköllnben, ahol csak 48,6% a migrációs háttérrel nem rendelkező németek aránya.

Neukölln kicsit olyan, mint a budapesti Józsefváros: a gazdagabb Kreuzberggel szomszédos északi része már dzsentrifikálódott, a többi negyedében azonban komoly probléma a szegénység, a munkanélküliség, a drogkereskedelem, a bűnözés, eleve, a német nyelv ismerete. 2025-ben a 330 ezer lakosú Neuköllnből és három másik berlini választókerületből a Linke egyéni képviselőt tudott küldeni a Bundestagba 30% feletti eredményekkel – az a párt, amely Berlinben és különösen Neuköllnben komoly problémákkal küzd az antiszemitizmus megítélése és az azzal szembeni elhatárolódás terén. Egyedüli pártként nem ítélik el a helyi Bajszel nevű, Izrael mellett hangsúlyosan, programokkal és kirakatba rakott plakátokkal is kiálló kerületi kocsma elleni sorozatos támadásokat, mondván „nem akarják magukat csak az egyik oldalra pozícionálni”.

De a radikálisabb balos közegben – mint az a berlini közmédia riportjából kiderül – eleve nem látnak gondot abban, hogy a Hamászt a palesztin nép legitim képviselőjének tartsák, és akár olyan linkés politikusok ellen is tüntetnek, akik kiállnak Izrael mellett, ez tehát törésvonal párton belül is, a párt ifjúsági tagozata egyenesen Izrael államiságának legitimitását kétségbe vonó határozatot fogadott el ősszel, amiben burkoltan a Hamász támogatására szólítottak fel. Botrány most abból lett, hogy a Linke Neuköllnben azon Ahmed Abed ügyvédet jelölte polgármesternek, aki a 2023. október 7-i hamászos terrortámadást követő gázai megtorlásban több családtagját is elvesztette, a német alkotmányvédelem által szélsőségesként és antiszemitaként kezelt BDS-mozgalom tagjait védi ügyvédként, „népirtónak” nevezte a kerület izraeli testvérvárosának likudos polgármesterét és aki több olyan Palesztina-párti tüntetésen is szónokolt, amin izraeli zászlókat égettek vagy amik után megtámadtak a tüntetők zsidókat. A jelölésen azt a „berlini zsidó életre való veszélynek” nevezve kiakadt nemcsak a CDU, az SPD, de a zöldpárt is, mindezt a Springer-konszernhez tartozó jobbos bulvárlappal, a Bild Zeitunggal az élen.