Vona Gábor Ukrajnáról, EU-s pénzekről, von der Leyenről

Két hét sincs már hátra az európai parlamenti választásig: ezt onnan tudni, hogy Emmanuel Macron az általa hangsúlyosan nem Európa keleti felének, hanem közepének nevezett Drezdából üzente meg az európai fiatalságnak, hogy menjenek el szavazni és lehetőleg ne szélsőjobboldali, autoriter hajlamú politikusokat ikszeljenek (itt a beszéde, aki szeretné németül beszélni hallani a francia elnököt, feltétlenül nézzen bele). Nem véletlenül: hazai ellenfele, Marine Le Pen épp azon fáradozik, hogy a szélsőjobboldalt amennyire lehet, szalonképessé tegye, és Giorgia Meloni olasz kormányfővel egyeztet egy minden eddiginél nagyobb konzervatív európai parlamenti frakció létrehozásáról. De Macron beszélt arról is a szász közönsége előtt, hogy az USA konkurenciát jelent, hogy a NATO-n belül is szükség van európai összefogásra és hogy Európa a béke garanciája kell legyen, nem a háborúé. Miközben tehát Franciaországban az európai politikát alakítják, Magyarországon a Háború és béke Fidesz-plakátbeli feldolgozásával és budapesti politikusok vidéki kampányturnéival kell beérni, már aki egyáltalán még csinál ilyet közülük: a Momentum például arról tájékoztatott minket, hogy nem véletlenül nem látni a plakátjaikat az egyik leginkább ellenzéki nagyvárosban, Pécsen, a várost már meg se látogatják június 9-ig.

Ők valószínűleg sejtenek már valamit, spórolnak a pénzzel. A Második Reformkor nevű pártjával még hónapokkal Magyar Péter megjelenése előtt elinduló korábbi Jobbik-elnök és miniszterelnök-jelölt, Vona Gábor ellenben lelkesnek tűnik. Pécsen interjúztunk vele: szerinte valójában senki nem gondolja komolyan, hogy Ukrajnát bevegyék az EU-ba, és elmondja azt is, mit gondol a Russia Today EU-beli betiltásáról.

Pekárné Farkas Emese (jobbra), a Második Reformkor EP-képviselőjelöltje és Vona Gábor, a párt elnöke, korábbi Jobbik-elnök. Fotó: Bakó Bea, Pécs, 2024

Nézte a Partizánon az EP-listavezetői vitát?

Kampányüzemmódban vagyok, sok időm nincs, inkább csak bele-belenézegettem.

Ki nyerte a vitát?

Szerintem Toroczkai László volt az, aki a legjobban tudott a saját szavazóihoz beszélni.

Toroczkai ezt a Jobbikban tanulta? Büszke rá?

Mindig is jó képességű, jó retorikai adottságokkal rendelkező vezető volt.

A Mi Hazánk ugyanúgy harmadik utat hirdet, mint a két törzs meghaladását hirdető Második Reformkor.

A nemzeti radikális tábor inkább egy harmadik törzs, illetve részben a kormánypárt, vagyis a jobboldali törzs spinoffja. Nem azt mondom, amit az ellenzék állít, miszerint kooperál a Fidesz és a Mi Hazánk, hanem azt, hogy hasonló értékrendet képviselnek.

A covidjárvány alatt ők voltak az egyetlen igazi liberális párt: egyedüliként álltak ki a politikusok közül az elnyomó intézkedések ellen. Amikor most nemrég visszaolvastam egy korábbi Vona-interjút, abban az szerepelt, hogy az szeretné elérni, hogy az emberek gondolkodhassanak bizonyos kérdésekben baloldaliként, netán liberálisként, más kérdésben akár nacionalistaként vagy jobboldaliként – erre nem jöttek a szélsőjobboldaliak és a járvány kapcsán magukévá tették a legszebb liberalizmust?

Ezt tőlük kell megkérdezni.

Egyetért azzal, hogy a Mi Hazánk a járvány alatt liberális álláspontot vett fel?

Nem tudom, hogy a liberalizmus vezette-e el őket az álláspontjukhoz, vagy valamiféle coviddal kapcsolatos konteók, részben jogos, a társadalomban is jelenlévő aggodalmak, félelmek. Az ő esetükben ezt biztos nem hívnám liberalizmusnak.

Mi volt az első gondolata, amikor hallotta a hírt, miszerint egy másik korábbi Jobbik-elnök, a Nép Pártján nevű alakulatot vezető Jakab Péter nem tudta összegyűjteni a kellő számú ajánlást az idei EP-választáson való induláshoz?

„Na, ugye!” Nem azért, mert elégtétel lett volna, hanem mert amikor még beszélőviszonyban voltam vele, neki is elmondtam, hogy nem elég a Facebookon politizálni, először szervezetet és közösséget kell építeni. Sajnálom. Ellendrukkere nem vagyok senkinek, a tisztességes versenyt szeretem – de figyelve a mozgását, lehetett sejteni, hogy ez lesz. Mentségére szóljon, hogy azért ő járta a vidéket és sok munkát tett bele, ellentétben másokkal.

Nem akarnék már tovább rugózni a Jobbik-árvákon, noha azért van belőlük…

Pedig abból, hogy hányfelé szakadt, látszik, hogy a Jobbik igazi néppárt volt, és hogy Róna Pétertől Toroczkai Lászlóig hányféle spektrumot kellett összetartani.

Ha már Róna Péter: miért jelölhették pont őt listavezetőnek most?

Passz.

Beszéljünk inkább az EU-ról. Elolvastam a Második Reformkor EP-választási programját, sok hangzatos dolog van benne, de kevés konkrétum. Intézményi reformot sürget a párt, de nem fejti ki, hogyan, miközben az elmúlt időszakban számos reformterv kijött akár a német-francia kormányok, akár az Európai Parlament részéről. Mit gondol tehát a 2RK a tagállami vétó felszámolásáról, a már most is kivételes egyhangú döntéshozatal teljes megszüntetéséről?