A Bizottság lefizette Orbánt, de minek?
Ez az év utolsó hírlevele, legközelebb a január 8-án kezdődő héten találkozunk. Hosszabb lett egy kicsit a szokásosnál, de most úgyis lesz időd olvasni. A témák:
Ukrajna EU-csatlakozása, jogállamiság, bírósági reform Magyarországon: Orbánnak megérte-e kimenni egy teremből 10 milliárd euróért? Bakó Bea elemez.
Mi folyik a lengyel közmédiánál, mik a tanulságok? Illés Gergő elmondja.
Mi értelme volt az idei dubaji klímacsúcsnak? Vágó Gábor összefoglalja.
Mi történik 2023 végén a környéken? Bukovics Martin összefoglalója: prágai mészárlás, különutas szlovén külpolitika, Németországot megbénítani akaró gazdák, dél-szerbiai tiszteletbeli magyarok, az első AfD-s főpolgármester, szankciókijátszás osztrák módra, montenegrói ünneplés Vučić mellett, Dodik félelme a mérgezéstől, albán börtönökben rohadó görög kisebbségi vezető.
Ha karácsonyi ajándéktippeket keresnél, itt egy: ajándékozz Gemišt-előfizetést!
A Bizottság lefizette Orbánt, de minek?
Sokan meglepődhettek az Európai Tanács múlt heti ülése után. Orbán Viktor már jó előre harcias üzenetekben jelezte, hogy részéről sem a csatlakozási tárgyalások megkezdése Ukrajnával, sem az országnak nyújtani tervezett EU-s segély nem jöhet szóba. Ehhez képest már az ülés első napján, csütörtökön kora este kiderült, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdésére csak összejött az egyhangú döntés, mert Orbán kiment a teremből, hogy ne kelljen se igent, se nemet mondania.
Pár röpke óráig úgy tűnt, hogy kivételesen pozitív hős lesz a magyar miniszterelnökből, akiről a tartózkodása miatt ír kollégája is elismerően nyilatkozott. Aztán késő este kiderült, hogy az EU által Ukrajnának nyújtani szánt 50 milliárd eurós segélyt csak megvétózta Orbán, így megint ő lehet a rosszfiú a jóemberek Európájában – az már csak mellékes, hogy a Politico diplomáciai forrásai szerint
az Orbánt egy héttel korábban hivatalában fogadó Emmanuel Macron és a fasisztából kifogástalan atlantistává előlépett Giorgia Meloni is húzódoztak az ötleten, mondván oké, de akkor nekik is kell pluszpénz a migráció kezelésére.
Összességében annyi történt, hogy a látványos és politikailag eladható kérdésben engedett Orbán: az uniós csatlakozási tárgyalások megnyitása az égvilágon semmilyen jelentőséggel nem bír, ettől még a csatlakozás nagyon hosszú ideig eltarthat, már ha megtörténik egyáltalán, és útközben egy csomó alkalom lesz még a vétóra. A pragmatikus, pénzről szóló kérdésben viszont nem engedett: ugyanakkor a segély sem olyan, amit nem oldhatnának meg nélküle, hiszen bilaterális alapon is nyugodtan küldheti a pénzt Ukrajnának a többi tagállam, ha annyira akarja.
A felemás döntés mögött olyan dolog áll, amiről az EU nyugati részében illik úgy csinálni, mintha csak a fejletlen keleten létezne: a korrupció. Az Európai Bizottság ugyanis az előző nap lefizette Orbánt 10,2 milliárd euróval. Nézőpont kérdése, hogy Orbán a korruptságát, vagy éppen az elvhűségét bizonyította-e azzal, hogy az ellenszolgáltatást (a szándékolt két „megfelelő” szavazatot) csak félig teljesítette.
Persze az orbáni korrupció miatt gyakorta (és alappal) aggódó Bizottság ártatlanul állítja, hogy a „jogállamisági aggályok” miatt zárolt pénzek harmadának a feloldása nem az Ukrajna-ügyi szavazással van összefüggésben, hanem azzal, hogy hirtelen meggyőzte őket Orbánék júniusi bírósági reformja.
Aha.
Kezdjük ott, hogy az emlegetett bírósági reform végleges szövegét a Bizottsággal egyeztették, amint azt a kormány tagjai többször elmondták a nyáron. Érdekes módon azonban a Bizottság az általa jóváhagyott (diktált?) csomagtól akkor még nem volt meggyőződve. Most, egy politikailag kényes szavazás küszöbén viszont hirtelen meggyőzve érezte magát. (Az emlegetett bírósági reform első, benyújtott verzióját részletesen kielemeztük korábban, a lényeg, hogy vannak benne olyan részek, amik valóban erősíthetik a bírói függetlenséget, és olyanok is, amik önmagukban nem sokat javítanak a helyzeten, ráadásul az ilyen jellegű szervezeti reformok hatékonyságát fél évvel a hatálybalépés után nem igazán lehet megítélni.)
A Bizottság módszere persze valójában nem vesztegetés, mint ahogy Orbán gyakran alkalmazott vétófenyegetése sem zsarolás. Mindez a politika szokásos menetéhez tartozik. A visszatetsző a sztoriban csak az, hogy „Brüsszelben” mostanában illik mindent a jogállam és a morális jó nevében elkövetni, és a politikához hozzátartozó kicsinyes játszmákat fejcsóválva erkölcstelennek bélyegezni. Holott ők is pontosan ezt csinálják. Olyannyira, hogy a jogállami aggályok címén Magyarországnak felfüggesztett pénzek nagyrészét eleve jogállamilag aggályos módon fagyasztották be.
Egyedül a jogállami mechanizmusban az EU-s pénzeket érintő korrupció miatt felfüggesztett 6,3 milliárd eurónak van rendes jogalapja, az ezen felüli összegek (22 milliárd kohéziós támogatás és 5,8 milliárd a közös hitelből finanszírozott helyreállítási alapból) felfüggesztésének jogalapja viszont mondvacsinált. A 22 milliárd eurós kohéziós támogatásnál az alapjogi Chartában foglalt jogok, mint horizontális feljogosító feltételek sérelmére hivatkoznak többek között a bírói függetlenség sérelme és az úgynevezett gyermekvédelmi törvény kapcsán, de mindezen jogsértéseket csupán a Bizottság „állapította meg”, az Európai Bíróság ugyanis releváns ügyben ezen témákban nem ítélte el mostanában Magyarországot (még: kötelezettségszegési eljárás már van folyamatban a „gyermekvédelmi törvény” miatt). A közös hitelből finanszírozott helyreállítási alapból hasonló okokra hivatkozva nem kapunk egyelőre pénzt, miközben a vonatkozó rendelet nem rendel a kifizetésekhez jogállamisági feltételeket, csak a Tanács soft law ajánlásaira hivatkozik.
Arról egyébként, hogy a jogállam kikényszerítése érdekében nem szabad csak úgy hasraütésszerűen pénzeket felfüggeszteni, Orbánnak bírósági pecsétes papírja is van egyenesen Luxembourgból, az Európai Bíróságtól. Mikor ugyanis Magyarország és Lengyelország megtámadta a jogállamisági eljárásról szóló rendeletet, a pert ugyan elbukták, de az indokolásban a bíróság részletesen levezette, hogy a jogállamisági mechanizmus azért oké, mert az elsődleges célja az EU költségvetésének védelme és nem a jogállamiság kikényszerítése. Utóbbira ugyanis a hírhedt 7-es cikkelyes eljárás való, ami 2018 szeptembere óta folyamatban van Magyarországgal szemben, de még egyetlen szavazást sem tűztek napirendre, és valószínűleg nem is fognak már.
Persze Orbán sem hülye, és tudja, hogy a pereskedés helyett hamarabb lesz a pénzénél a szokásos játszmázással, ezért is hagyta félig „megvesztegetni” magát
10,2 milliárddal. Aztán már másnap belengette, hogy ahhoz, hogy az Ukrajnának szánt 50 milliárdos segély ügyében is elengedje a vétót az Európai Tanács következő ülésén, az kell, hogy a Magyarországnak járó összes pénzt kifizessék. Ez elég merésznek tűnik, hiszen ez kb. 20 milliárd euró: szemmel jól látható összeg az ukrán segélyhez képest. Ugyanakkor épp most adta el a nagy semmit is 10 milliárdért, szóval ki tudja?
(Bakó Bea)
Célok és eszközök: a lengyel közmédia „ostroma”
A XXI. század politikai kommunikációjáról kevés dolog mond el annyi mindent, mint az, ami Lengyelországban az elmúlt pár hétben kirajzolódott:
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.