Jó reggelt! Viszonylag hosszú és tartalmas hírlevéllel készültünk nektek ma is.

• Hogyan akarja rávenni az Orbán-kormány az Európai Bizottságot arra, hogy az végre pénzt adjon Magyarországnak? Mi mennyire kamuszagú? Bakó Bea elemez.

• Tényleg akkora dolog, hogy a román titkosszolgálat nyilvánossá tette az 1989-es forradalomról szóló iratait? Antal Róbert-István történész erősen szkeptikus.

• Hogyan hajrázik Babiš? Mikor ismerik el Szerbia Koszovót? Milyen a lockdownról szóló német színházi darab? Hát az infláció Svájcban? Közép-európai hírek.

Jó olvasást! Ha tetszett a hírlevél, lájkold be, ha nem, kommentben írd meg, miért!

Öt-hat évre előre ígérget az EU-nak a kormány. Lehet-e orbánabb Orbánnál a Bizottság, hogy csak ezt követően utalja a magyar pénzeket?

Látványosan EU-konform módon (és a jogállamisági mechanizmus miatt meghozott új szabályoknak köszönhetően) ezúttal nem csak pár óráig vagy napig, hanem két hétig lehet véleményezni azt az igazságügyi salátatörvény-tervezetet, aminek a célja, hogy az Európai Bizottságnak az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos aggályait orvosolja, és ezáltal hozzáférhetővé tegye Magyarország számára a pénzeket az EU-s helyreállítási alapból, amit az EU közös, így Magyarország által is vállalt hitelből finanszíroz, és amiből 5,8 milliárd euróra egyelőre csak ácsingózunk a mélységes bizottsági aggodalmak miatt. Ez tehát a korrupcióra fókuszáló jogállamisági mechanizmustól külön dolog, a bírósági reformokra vonatkozó feltételekről (úgynevezett szupermérföldkövekről) itt írtunk részletesen, arról pedig, hogy mennyire jogállami jogállamisági feltételeket pénzzel kizsarolni az erre szolgáló külön eljárás (a jogállamisági mechanizmus) keretein kívül, itt.

A bírósági reformcsomag nemcsak azért fontos, mert az 5,8 milliárd eurós helyreállítási pénz kifizetése függ tőle, hanem mert az Európai Bizottság és a magyar kormány megállapodása szerint általában a kohéziós pénzek kifizetéséhez (ez összesen 22 milliárd euró) is úgynevezett feljogosító feltétel lesz, mégpedig azért, mert a Bizottság szerint az EU Alapjogi Chartája csak akkor érvényesül egy tagállamban, ha az abban foglalt jogokat független bíróságok előtt lehet érvényesíteni (ez igaz), és a Bizottság szerint a magyar bíróságok nem ilyenek.

Ez utóbbi megállapításnak a magyar bírósági rendszer minden hibáját elismerve is van egy diszkrét bája, hiszen míg mondjuk Lengyelország esetében az Európai Bíróság ítéletek garmadájában vezette le részletes indokolással, hogy egyes szervezeti megoldások miért sértik rendszerszinten a bírói függetlenséget, addig Magyarország esetében egy-két részletkérdésben született csak hasonló ítélet az utóbbi időben. A Bizottság tehát orbánabb Orbánnál, amikor az arra hivatott bíróságnál jobban tudja, hogy mi jogsértő és mi nem, akarom mondani, mi politikailag tetsző és mi nem.

Ezek azonban sajnos mára csak ízlésbeli nüanszoknak számítanak, mert az tény: ha valahogy rá lehet venni Orbánékat a bírói függetlenséget javító reformok elfogadására, akkor azt kevésbé elegánsan is jobb, mint sehogy.

De sikerült? Öt pontban szedjük össze!