A biztos választás

Jó reggelt, a mai hírlevél exjugó tematikát követ, szépen végigtekintünk Szlovéniától Bosznia-Hercegovinán és Szerbián át Montenegróig a térségen, hogy hol mi a helyzet.

• Szlovénia március 22-én választ: miről van szó most ott a kampányban?

• Hogyan próbálja kiforgatni a szelet a nemrég a fél kormányt leüvöltő, alkalmatlanozó és kirúgással fenyegető szerb elnök a tüntetők vitorlájából?

• Aktivizálódtak a montenegrói EU-csatlakozást megfúrni akaró szerb nacionalisták: mit akarnak, és miért tenné mindaz tönkre a mai Montenegrót?

• Milorad Dodik, a műkincskereskedő: Izraelnek akarná adni a szarajevói Haggádát. Mi az, miért különleges, és miért jobb az óvatosság, ha Dodik megajándékoz valakit? Jó olvasást, van mit! De mielőtt délre néznénk, van még itt valami…

---

Szolgálati közlemény: nagykövet lettem, utaljatok!

Mármint nem diplomata, hanem az Utcajogász Egyesületé a most induló adománygyűjtési kampányukban. Ők azok, akik a budapesti Blaha Lujza téren heti egyszer fixen kint állnak, hogy jogászként ingyenes jogsegélyben részesítsenek bárkit, akinek lakhatási ügyekben problémái akadtak, legyenek az illetők hajléktalanok vagy olyanok, akiknek a pénzük valami okból már nem elég arra, hogy kifizessék a bérleti díjukat, de úgy érzik, igazuk van. Egyszer pereskedtem én is, semmi értelme nem volt és már magától a tárgyalóterem légkörétől is rosszul lettem, de ez az élmény vitt rá végül arra, hogy elvállaljam a nagyköveti megbízatást: mert fontos, hogy igenis legyen jogi segítség azok mellett, akik nem vagy csak alig tudnak védekezni, pláne, ha nem egy olyan luxuscikk, mint az egójuk a téma, hanem az, hogy lesz-e hol lakjanak.

A témára specializálódott jogászaik ingyen segítenek, de egy sor költség felmerül nemcsak a bürokrácia eltartása, hanem már eleve a problémák menedzselése során is: az adományokat tehát a működési költségek fedezésére, az Utcajogász Egyesület által képviselt emberek ügyeinek napirenden tartására gyűjtjük.

Nemes kezdeményezés, de soha nem csináltam még ilyet. A célom összegyűjteni nekik 150 ezer forintot, mármint ők mondták, hogy ezt az összeget lőjük be mi, nagykövetek. Gyorsan kiszámoltam, hogy ez 150 korsó šnyt (a pilsner legszebb, sokhabos csapolási formájának) ára, azaz vállalhatnám, hogy inverz Kaja Kallasként ennyit nem iszok meg februárban, de se nem akarom önsanyargatni magam, se nem akarnék/tudnék inni 150 korsó šnytet egy hónapban, és eleve nem fogok elkezdeni bohóckodni vagy félmaratont futni próbálni meg amiket az ilyen kampányokban állítólag csinálni szokás. Kitaláltam egy sokkal testhez illőbbet, valami olyasmit, amit az emberek újságíróktól várni szoktak, amikre kíváncsiak: februárban, azaz az adománygyűjtő kampány ideje alatt a szokásomtól igencsak eltérő módon igyekszem írni minden hírlevélbe egy rövid véleménycikket, szaknyelven kommentárt egy aktuális témában. Ha pedig összegyűlik a célként kitűzött 150 ezer forint, vagy az összeg azon még túl is csordul, úgy ezt április 12-ig, a magyarországi választás napjáig folytatom.

Az Utcajogásznak utalni tehát mindenkinek deal: ők pénzt kapnak, ti választási pluszkontentet. Támogasd őket, és a következő hírlevélben már olvashatsz is!

---

Szlovénia is választ: patthelyzet lesz a vége?

A szlovén politika jobboldalán sokak meggyőződése, hogy az országot titokban továbbra is Milan Kučan, a független Szlovénia első, 1991-2002 közötti elnöke, egyben a szlovén kommunista párt utolsó vezetője irányítja – vagy ha az országot már nem is, a szlovén baloldalt tuti. A most 85 éves Kučannak az ország sokat köszönhet: a kommunista párt élén nemhogy akadályozta volna, hanem egyenesen irányította a rendszerváltást, majd mikor látta, hogy Jugoszláviának lazább föderációként sincs esélye túlélni, a függetlenségi törekvések élére állt. Szlovéniában a rendszerváltást követően nem volt sem neoliberális sokkterápia, sem nagy privatizációs hullám – ami azt jelenti, hogy a helyi, a nyugattal már Tito alatt is nagyban üzletelő technokrata réteg nemhogy leváltva nem lett, egyenesen meg lett védve azzal, hogy az elit egy erős, a stratégiai ágazatokat helyi kézben tudni akaró, amennyire lehet, protekcionista államot akart. Amikor Janez Janša kommunistázik, annak ez a kontextusa, Milan Kučan pedig ennek az elitnek a kirakatfigurája, ő az, aki egy telefonnal bármit el tud intézni.