A cseh Borsodban legalább a sör jó. A Balkánon pont az nem

Július 11-e van: a nyolcezer halálos áldozattal járó 1995-ös srebrenicai népirtás áldozatainak nemzetközi emléknapja, mint azt nemrég az ENSZ-ben megszavazták. Noha Magyarország a szerb kormánynak kedveskedve nemmel szavazott a kezdeményezésre és a vajdasági magyarok sem feltétlenül érzik a magukénak az ügyet, azért a környéken vannak helyek, ahol jóval empatikusabban állnak a bosnyákok számára oly fontos naphoz: Fiumében nemrég emlékművet állítottak az elhunytaknak, Koszovóban pedig ma egyperces csenddel emlékeznek országszerte. Érdemes lesz figyelni, hogy a szerb világ hogyan reagálja le a mai emléknapot.

Ma három téma lesz olvasható a hírlevélben: először egy olvasónk, Szőr Levente kalauzol egy cseh nyúlványban, majd jön a nagy balkáni sörteszt és végül felkészítünk a jövő hétre, amikor az EU-ban minden és mindenki a helyére kerül. Jó olvasást!

---

Zdravím vás, milí čtenáři,

ezeket a sorokat a csehországi Broumovból írom. Bohémia tele van irigylésre méltóan szép és élettel teli kisvárosokkal, ahogy a Gemišt is megírta.

Elolvasod ezt a hírlevelet, és már utazol is Csehországba

Broumov azonban nem ilyen.

Első látásra bármelyik cseh kisvárosban lehetnénk, polgárházak a főtéren, patinás templomok, macskaköves utcák. Ezekkel el lehet adni Broumovot egy prospektusban. Fotók: Szőr Levente, 2024

A cseh-lengyel határon fekvő városban semmivel sem reménytelibb a hangulat, mint Edelényben vagy Rudabányán. Mintha nem is Csehországban járnánk, ami a szemünk előtt a régió leggyorsabban fejlődő országa lett. Isten háta mögötti hely ez, mondhatnám, de ne kísértsük, mert csak a bencés kolostor és az apátsági sör hoz néhány turistát ide. A kolostort szerzetesek évtizedek óta nem lakják, egy kis részét a múzeum és néha időszakos kiállítás foglalja el. Másért ide nemigen jön látogató.

Csehország hatalmas fejlődésen ment keresztül az uniós tagság óta, az átlag magyar turistát ez Prágában vágja fejbe. Magam 11 éve járok, már beszélek csehül, tanultam és dolgoztam is itt. Szinte bármerre járok, szemmel láthatóan nőtt az életszínvonal és a vásárlóerő évről évre. Sorra nyíltak a boltok a legújabb európai trendeket követve, közben egyre inkább eltűnt a szakadt csehszlovák hangulat.

Csak a csehek szandál-zoknija örök. Utazóként nekem legszembetűnőbb változás az újhullámos kávézók megjelenése volt: tíz éve még nem lehetett errefelé jó eszpresszót inni. Ma minden valamirevaló városban van legalább egy pražírna (kávépörkölő), mint ahogy kisüzemi sörfőzde is. De egymást érik az eredeti biopiacok, fesztiválok, ilyen-olyan műhelyek, a csehek pedig látványosan költenek. Ha felületesen nézzük (és sok szempontból nem is tagadható), Csehország rohamléptekkel zárkózik fel a nyugathoz.

Hiába kaptak a szlovákok eurót, hiába voltak a magyaroknak jó esélyei húsz éve, a cseh vonat elhúzott mellettünk, megelőzni már nem lehet.

Azonban a csehek sem tudnak mit kezdeni a végekkel. A nyúlványokkal. Ami nekünk Borsod, a horvátoknak Szlavónia, az olaszoknak Kalábria, az a cseheknek a hat északi nyúlvány (výběžek): az aši, a šluknovi, a frýdlanti, a broumovi, a javorníki és az osoblahai. Aki ránéz a térképre, Csehország északi határán nem tudja eltéveszteni őket: polipkarokként nyúlnak ki az ország testéből a német és lengyel területbe nyúlva. Közös bennük az elszigetelt helyzet, a magas munkanélküliség, a cigányság nagy aránya, a népesség elvándorlása. De ez a népesség már nem az a népesség.

Habár nem tabu, a cseh média és az átlagember nem igazán szeret beszélni róla: a határvidékek csaknem hárommilliós szudétanémet lakossága évszázadokig itt élt. Az ő kitelepítésük után jöttek Kelet-Szlovákiából a romák meg a szlovákok. A nyúlványok mind időzített bombák címmel jelent meg egy cikk az Ekonom cseh gazdasági lapnál még 2011-ben. Az eltelt 13 év alatt világossá vált: itt nem robbanás lesz, csak rothadás.

2024 tavasza, Broumov.

Ránézésre minden adott a virágzáshoz: középkori városmag a dombtetőn, klasszikus cseh főtér polgárházakkal, tőle kőhajításnyira az említett bencés kolostor, apátsági sörfőzde, de nincsenek messze a valóban turistaparadicsom teplicei sziklák se. De a polgárházak üresek, a főtér kihalt, egy napsütéses májusi péntek délután alig van élet.

Balról jobbra, fentről le: 1, a főtér egyik sarkában álló egykor patinás hotel volt már diszkó is, ma a földszintje a vietnámi bolt; 2, főtér szinte járókelők nélkül, a Stačilo (Elég volt) szélsőbaloldali koalíció plakátjával, felirata: "Van kit választani. Velünk a szavazata nem vész el!"; 3, egy ilyen utca más cseh városban tele lenne élettel, itt egy vietnámi étterem és egy kebabos tengődik; 4, ukrán nyelvű falfirka a szebb napokat látott házfalon a belváros szélén. Fotók: Szőr Levente, 2024

Ha turista érkezik, nagy valószínűséggel egyenesen a kolostorhoz megy. Ezt tíz éve valóban gyönyörűen felújították, csak a bencés szerzetesek nélkül díszletnek tűnik az egész, egy olyan kor lenyomatának, amikor a szerzetesrend tette jelentős várossá Broumovot. És nem mellékesen sört főzött, legalább 1348 óta folyamatosan, az első írásos emlék ebből az évből van. A kolostorhoz tartozó U Tří růží (A három rózsához) étterem nem a helyieknek szól, az egyetlen vendég péntek délután én voltam, kitűzött céllal érkezve: az Opat (Apát) nevű apátsági sört megkóstolni. Nem is vártam mást Csehországban, a sör remek, a nyárias időben a profin csapolt desítka (azaz a 10 Balling-fokos ivósör) lecsúszik, mielőtt eltűnne a habja.

A város első számú látnivalója, a bennfentes cseh útikönyvek még írnak róla, a külföldi turisták előtt már ismeretlen. Tágas kertje, barokk szobrai, pazar kilátásra is van. Kár, hogy a funkcióját már nem látja el. Fotók: Szőr Levente, 2024

A kolostor körül látszik, hogy szántak pénzt néhány utca ráncba szedésére, képeslapra illik egy-egy szögből nézve. De ügyesen kell fényképezni, mert nem sokkal arrébb már az enyészet az úr, lakatlan vagy annak látszó házak. Néha egy ilyen kapuján mégis kilép egy sokgyerekes cigány család vagy egy hajlott hátú néni reklámszatyorral. A belváros egyetlen boltját, Csehországban jellemző módon, egy helyiekkel nem vegyülő vietnámi család vezeti, alig harminc négyzetméteren műszálas zoknitól olcsó sörön át zacskós levesig és pár szottyadt zöldségig mindent árulnak. Jellemző, hogy a helyiek az olcsó Braník dobozos sört vették és aztán itták otthon (sajnos ez egyre jellemzőbb, ahogy az a Gemišt is kiszúrta a hírlevelében). Azonban a legtöbb cseh városban ezzel párhuzamosan még mindig jól mennek az éttermek, tele a kocsmák.

Opat sör a kolostor éttermében, de sajnos ez a kivétel - bezárt kocsmákból többet láttam. Egy-egy részletben látszik igazán, hogy a város aranykora már elmúlt, azt nagyjából akkor élhette, amikor a német nyelvű felirat a templomra került.

Broumovban viszont reménytelenül sok bezárt. Lelombozó élmény épp Csehországban tönkrement kocsmába belefutni. De sajnos nem jön ki a matek, a helyiek csak a bolti dobozost tudják megfizetni. Pénzt a cseheknek, ne Ukrajnának – írja a helyi szélsőjobboldali párt, az SPD európai parlamenti választási plakátja egy omladozó külvárosi ház falán. Pedig a valóság az, hogy az orosz-ukrán háború kirobbanása előtt és után is tudott Csehország fejlődni és előrelépni.

De a 20 év EU-tagság nem volt elég rá sem itt, sem Borsodban, hogy kiutat mutasson azoknak, akik szerencsétlenségükre a perifériára születnek. Ahogy Kalabriát ismerjük és láttuk Cosenza utcáit, újabb 20 vagy 40 év sem fog csodát tenni, csak szegény broumoviaknak és edelényieknek még tengerpart sem jutott.

De Broumovban legalább a sör jó.

Kilátás a kolostor melletti városfal maradványáról, a még működő Veba textilgyár, a Stěnava folyó és külvárosi utcák. (Itt van a szövegben említett plakát is.)

Akkor érdemelne az EU dicshimnuszt, ha sikerült volna érdemi választ adni a leszakadó vidékek gondjaira kozmetikázás helyett. Az edelényi kastély és a broumovi kolostor szépen mutat a képeslapon, talán munkát is ad egy pénztáros néninek és egy biztonsági őrnek, de az ott élők nagyrészének ez csak egy épület, ami mellett enerváltan hazasétálhatnak a dobozos sörrel a kézben. Nekik továbbra is adós az Unió a megoldással, hogy szép nevű fejlesztési alapok és a jobb élet reménye helyett annak a valóságát hozza el. (Lásd: bármelyik osztrák határszéli faluban.)

Addig Edelény és körülötte Borsod, hogy helyi sorokat idézzek, álmodhat egy világot magának. Tengerparttal, jó sörrel, vagy leginkább mindkettővel.

(Szőr Levente)

Örömmel teret adunk vendégcikkeknek, pláne, ha az anyag egy olvasónktól jön, némiképp akár válaszként is egy-egy írásunkra (ez is egy ilyen, erre válaszol), így ugyanis mindenki láthatja, milyen jó és hűséges olvasóink vannak. Ha küldenétek cikket, véleményt ti is, a gemisthu@protonmail.com címen várjuk őket. Nyilván csak jól megírt, amennyire lehet, tényeken alapuló és aktuális dolgot közlünk, a szerkesztés és a válogatás jogát fenntartva. Külön örülünk, ha az írás provokál, új szempontot vet fel, konstruktív vagy csak simán kilóg a mainstreamből: vagyis hiánypótló. Mint a Gemišt.

---

Bajnokok ligája: melyik a legjobb sör a Balkánon?

Tengerpartot és jó sört álmodni? Az Adria közelebbi partján meglehet mindkettő. Sokat gondolkoztunk azon a Kotori-öböl környéki szupermarketekben a tesztalanyokat válogatva, hogy hogyan lehetne jól megfogni ezt a témát, az ugyanis egyértelműen közszolgálati: senki nem akar ismeretlenül rosszat kifogni.