A horvát Trump

Aki azt gondolta, a magyar belpolitika az izgalmas, ahol egy eddig NER-en belüli figura akarja hirtelen újraszervezni az ellenzéket, majd a volt feleségével az egészet gyorsan válóshow-vá alakítják, inkább nézzen Horvátországra.

Ott a hivatalban lévő államfő indul totál váratlanul ellenzéki miniszterelnök-jelöltként, miközben nemhogy nem mond le az elnöki posztról, de a választás időpontját is ő tűzi ki és ha nyer, a kormányalakítási megbízást is ő adhatja – saját magának.

A mai hírlevélben főleg erről lesz szó: és még pár friss balkáni történésről.

Zoran Milanović balközép horvát államfő pénteki sajtótájékoztatója nem tűnt túl izgalmasnak a kötelező körökön túl. A politikus, aki miniszterelnökként a 2015-ös migrációs válság kezelésébe bukott bele 2016-ban, egy darabig visszahúzódott a politika élvonalától és az albán Edi Rama tanácsadójaként dolgozott, majd a 2019-es horvát elnökválasztáson meglepetésre legyőzte az addig regnáló konzervatív-semmilyen elnökasszonyt, miután egyre nacionalistább retorikájával a szélsőjobboldal voksait is be tudta húzni. Milanović államfőként a kormányzó jobboldali HDZ ellenpólusa, aki nemcsak a járványkezelés terén, hanem gyakorlatilag mindenben próbál keresztbe tenni és beszólni Andrej Plenković kormányfőnek, ahol csak tud.

Míg Plenković egy brüsszeli mintadiákból indult, européer maszkot viselő, a hatalmat egyre nehezebben elengedni akaró politikus, aki külföldön igazodik a brüsszeli és washingtoni elvárásokhoz, odahaza pedig egyre szorosabban fogja a gyeplőt, addig Milanović egy régibalos horvát Donald Trump, aki a Republika Srpska elnökével, Milorad Dodikkal és Orbán Viktorral is szoros kapcsolatot ápol, a koronavírus-járvány óta pedig látványosan kibeszél a mainstreamből. Lefasisztázza a covidistákat, folyamatosan kritizálja a brüsszeli elitet, kiáll Orbán EU elleni küzdelme mellett, az orosz-ukrán háborúban Orbánhoz hasonló állásponton van, Bosznia-Hercegovinában pedig a daytoni egyezménynek ellentmondó dolgot akar azzal, hogy pluszjogokat biztosítana a hercegovinai horvátoknak. Igaz, utóbbi ügyében pont egyetért Plenković és Milanović: de amikor egymást kölcsönösen lehazaárulózzák, az csak egy átlagos hétfő a zágrábi politikában, különösebb hírértéke nem szokott lenni.

Zoran Milanović 2011-2016 között volt már egyszer miniszterelnök. Fotó: ZM / Fb

Mégis: az, hogy a horvát elnök szombaton kiállt az évek óta túl jó passzban nem lévő szociáldemokrata párt, az SDP elnöke mellé, miután pár órával azelőtt bejelentette, hogy egy szerdai napra, április 17-re tűzte ki a parlamenti választást, szintlépés volt.

Persze, az államfő ugyanúgy kritizálta a HDZ lépéseit, ahogy a szocdemek is, a HDZ-hez közelálló új legfőbb ügyész kinevezését szégyennek, az azt megszavazó kormánypárti politikusokat pedig Horvátország ellenségeinek nevezte. De legfeljebb arra lehetett számítani, hogy az elnök megtámogatja a szocdemeket, hátha az hoz nekik pár százaléknyi pluszt. Milanović ugyanis sokkal népszerűbb korábbi, a HDZ-től az utóbbi években rendre 5-10-15% különbséggel lemaradó pártjánál, amely az elnöki nacionalista-balpopulista irányvonalnál pár fokkal azért progresszívabb és liberálisabb, és kevésbé (hangosan) kritikus az EU-val és a nyugattal szemben.

Ezért az, hogy a szocdem pártelnök és az államfő bejelentették: Milanović lesz a miniszterelnök-jelöltjük, mindenkit meglepetésként ért. (Még a szocdem SDP-n belül is, ahol csak azok tudtak erről, akiknek tudnia kellett.) És váratlanul is, hiszen azt tudta eddig is mindenki, hogy az erőtlen pártok helyett a túl sok hatalommal és eszközzel nem rendelkező, ám kétségkívül hangos államfő a tényleges ellenzék. Az elnök azzal indokolta az indulását, hogy az új legfőbb ügyész kinevezésével világossá vált, hogy a HDZ pártállammá és diktatúrává alakítja át Horvátországot, ezellen pedig mindenkinek a legjobb tudása szerint tennie kell, ő sem maradhat tétlen, muszáj kimozdulnia a komfortzónájából. Milanović azért a humoránál volt: mint elmondta, államfőként független és pártatlan jelöltként vezetné a szocdemek és nyolc kispárt alkotta, a baloldaltól a liberális jobbközépig tartó ellenzéki összefogás zágrábi listáját.

Nem véletlenül mondja Stipe Mesić korábbi balos államfő: újraosztották a lapokat.