A jelentés, aminek semmi haszna, mégis az folyik még a csapból is

Jó reggelt! Miközben pörög a szüret, beindult az új politikai évad is.

• Miért tökéletesen értelmetlen foglalkozni az Európai Parlament új, Magyarországot elítélő jelentésével? Bakó Bea megírta nektek.

• Miért megy el még a német viccpárt EP-képviselőjének is a kedve Ursula von der Leyen miatt az EU-n való viccelődéstől? Bukovics Martin összefoglalta.

• Miért nem zsarolás, és miért ösztönzés az, amit a kormány a magzati szívhangok abortusz előtti meghallgattatásával csinál, és miért teljesen mindegy, hogy ezt rendeletbe vagy az alkotmányba írják-e bele? Bakó Bea írt erről.

• Kiket fizetnek az oroszok a Balkánon? Mennyivel lesz olcsóbb télen a gáz Csehországban, mint Magyarországon? Melyik közép-európai politikus-oligarcha vásárolta fel Ljubljana fél belvárosát? Mit mondott Orbán Vučićnak arról, hogy miért marad Magyarország tagja az EU-nak?

És a végén egy újdonság az előfizetőinknek. Jó olvasást, jó hétvégét!

---

Az Európai Parlament ma megint elítéli a magyar nem-jogállamot, de ennek semmi köze a pénzünkhöz

Most az EU-s pénzekért zajló egyezkedések közepette a szokásosnál talán érdekesebbnek tűnnek a Brüsszelből érkező jogállamisági jelentések és aggályok tömkelegei, úgyhogy érdemes azzal kezdeni: a tegnap megvitatott és ma az Európai Parlament által elfogadni szánt jelentésnek semmilyen konkrét köze nincs ahhoz, hogy kap-e végre Magyarország pénzt a helyreállítási alapból és mikor.

Ez a jelentés ugyanis tulajdonképpen az aktualizálása a híres Sargentini-jelentésnek: ezt 2018 szeptemberében, azaz négy évvel ezelőtt fogadták el, és ezzel indult el Magyarország ellen a 7-es cikkes eljárás. Ami aztán azóta is pont ugyanott tart: sehol.

Bár elvileg a 7-es cikkes eljárás végén el lehet érni, hogy egy tagállamot megbüntessenek (mondjuk tanácsbeli szavazatmegvonással) a jogállamiság és más EU-s értékek (demokrácia, alapvető jogok) megsértése miatt, ez egy hosszú és macerás eljárás, aminek még az első lépését sem tette meg a tagállami miniszterekből álló Európai Unió Tanácsa: nemhogy azt nem állapították meg, hogy fennáll az EU-s értékek megsértésének a puszta veszélye, de még csak ajánlásokat sem tettek Magyarországnak, hogy min kellene javítani.

Tehát ez az EP-jelentés arról szól, hogy reklamálnak a Tanácsnak, hogy csináljon már valamit – de mivel a labda az eljárásban most eleve a Tanács térfelén pattog, az EP-nek pedig az égvilágon semmilyen beleszólása nincs a Tanács napirendjébe, így ez a jelentés legfeljebb csak arra jó, hogy egyrészt mutassák a közvéleménynek, hogy ők azért nyomni próbálják az ügyet akkor is, ha az reménytelen, másrészt meg, hogy a Bizottságnak is jelezzék: nagyon komolyan veszik ők ezt a jogállamiságdolgot, és a Bizottság inkább ne akarjon dealeket kötni a magyar kormánnyal a pénzekről szóló (a 7-es cikktől teljesen független) jogállamisági mechanizmus során se.

Mivel tehát a jelentésnek semmilyen normatív tartalma, vagy a folyamatban lévő eljárásokra befolyása nincs, felesleges a tartalmát hosszan részletezni, a magyar közéletet követők számára újdonságot nem tartalmaz, magyarul itt lehet végigolvasni. Mindenről van benne szó a veszélyhelyzettől az Alkotmánybíróságon át a melegek és a menekültek jogaiig, és persze tárgyalja a korrupcióról és a jogalkotási folyamat átláthatatlanságát is, amik egyébként a pénzekről szóló alkudozásnak is részei.

Ettől még illúzió azt hinni, hogy az Európai Parlament ezzel a jelentéssel a magyar helyreállítási pénzek sorsába érdemben beleszólhat. A kormányt nem véletlenül hagyja annyira hidegen az egész, hogy senki ki se utazott Strasbourgba a jelentés vitájára. Állítólag nem is hívták őket, ez is mutatja a dolog relevanciáját: érdemi jogkövetkezménnyel járó szavazás előtt ugyanis meghallgatnák az érintett kormányt.

A Bizottság bizonyára érteni fogja a (már sokadik) célzást az EP részéről: a jogállamiság nem alku tárgya, és ne tessék engedékeny dealt kötni a magyar kormánnyal és túl könnyen kifizetni a pénzeket. Egyébként a Bizottság könnyen tud ilyen helyzetben olyan megoldást találni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon: a kormány nyilván arra játszik a belengetett engedményekkel (köztük a korrupcióellenes hatósággal), hogy a Bizottság javaslatot se tegyen pénzügyi szankciókra, hanem már azelőtt szüntessék be az eljárást. Ez viszont vörös posztó lenne az Európai Parlament szemében. A Bizottság azonban megteheti, hogy javasol ugyan szankciókat, azonban csak nagyon jelképeseket, minimálisakat, hadd örüljenek a jogállamiságért aggódó EP-képviselők. A bizottsági javaslatot a Tanács vagy elfogadja, vagy módosíthatja is, azonban konstruktív módosításra (ahol a kérdés: mennyi legyen az annyi) sokkal nehezebb minősített többséget találni, mint egy meglévő javaslat elfogadására (ahol a kérdés csak annyi: igen vagy nem).