A Mi Hazánk kvantum-szuperpozíciója

A Mi Hazánk izgalmas jelensége a magyar politikának. Alapítását és felfutását még Azonnali-főszerkesztőként néztem végig, emlékszem arra, ahogyan belpolitikai újságírókkal arról vitatkoztam, érdemes-e egyáltalán komolyan venni őket. A párt 2018 nyarán, azt követően alakult meg a jobbikos néppártosodáshoz végig kritikusan álló Toroczkai László vezetésével, hogy a Jobbik Vona Gáborral az élen beállította maga mögé a balliberális elit nagyrészét, mondván ők volnának a Fidesszel szemben a kisebbik rossz, Vona pedig a kampányhajrában értelmiségi találkozóknak nevezett állófogadásokon az AI-ról, biotechnológiáról, longevityről adott elő azt bizonyítva, hogy ő is egy Orbán Viktorhoz hasonló látnok és megéri beállni a pártja mögé.

A 2018-as választási vereség után Vona lemondott a pártelnökségről, az akkor a szerb-magyar határkerítés melletti Ásotthalom település polgármestereként dolgozó Toroczkai pedig azonnal bejelentkezett a helyére – a tagság azonban kis különbséggel végül nem őt támogatta, amit az követett, hogy a párton belül magának több mozgásteret és szabadságot követelő Toroczkait és követőit elkezdték kizárni a Jobbikból. Toroczkaiék erre nyár elején a szubkultúrájukban megszokott fehér felsőbbrendűséges-cigányozós-kurucinfós nyelvezetet és neopogány díszleteket használva Ásotthalmon zászlót bontottak, így megalakult a Mi Hazánk.

A komolyanvehetőségi vita arról szólt, hogy meghaladta-e már a magyar társadalom és eleve a politika ezt az árvalányhajas-turulmadaras-tarsolylemezes szélsőjobboldalt, avagy Toroczkai vajon valamiféle kortárs performanszművész vagy ténylegesen politikus. Az egyik frakció azt képviselte, hogy a trianonozó nemzeti rockos arcok bizonyára felnőttek közben és ahogy az emókból is végül SSC-kben dolgozó normie-k lettek, úgy látták be ők is, hogy a mérsékeltebb Jobbikkal lesz többségük, nem a radikális szólamokkal – azaz a Mi Hazánk egy trollkommandó, aminek annyi a dolga csupán, hogy a fideszes felületeken nyilatkozva szétszedje a Jobbikot, vagyis ehhez asszisztálni a média maradéka részéről olyan, mintha ingyen adná a felületet és tematizálási lehetőséget a kormányoldalnak. A másik frakció ennél földhözragadtabb volt, és mindössze annyit állított, hogy mivel meg lett alapítva, ez egy párt, és mivel elvitt parlamenti képviselőket is a Jobbiktól, ezért minden hírértékdefinícióba beleillik az, amit mondanak, tehát ők egy releváns tényező, akár egy Jobbikot tönkretenni akaró, zajkeltésben utazó Fidesz-szatelit vagy egy orosz/szerb trollpárt, akár nem, sőt, derüljön ki, mi ez, ezért minden szakpolitikai kérdésben ki kell kérni a véleményüket.

Az utóbbi nézőpontnak lett igaza. Miközben a Mi Hazánk továbbra is felsorakoztatja a magyar szélsőjobboldal legkeményebb alakjait – gondolok itt Novák Elődre, de érdemes végignézni a képviselőjelölti tablót, a szokásos társaságot látni –, a párt igyekszik akár egészen meglepő pozíciókat is elfoglalni, és miközben a szavazói nagyrésze a kutatások alapján ellenzéki érzelmű, ez a pártra is egyre inkább igaz. Toroczkaiék 2020 óta bizonyos liberális szavazók számára is orrbefogva ugyan, de vállalhatóvá váltak a covid alatti hozzáállásuk miatt – igaz, ez a liberalizmus elég szelektíven viszonyul az alapjogokhoz –, a mostani kampányban pedig egyértelműen a Fidesz-szavazókra startoltak rá, nem véletlenül próbálja elszedni tőlük mind Magyar Péter, mind Lázár János a szavazókat egy Fidesz-Mi Hazánk-koalíció hangoztatásával.

A múlt pénteki pécsi Toroczkai-fórumot már a hét elején elkezdte promózni a párt: jó érzékkel beparkoltak a Bűnvadászok feliratú kisbuszukkal a zsinagóga elé a Kossuth téren, hogy aztán az aktivistáik a Harmadik Út – funfact: ez volt a MIÉP és a Jobbik 2006-os választási összefogásának a neve, ami onnan jöhet, hogy a pártjában hol harmadik, hol második utat látó Toroczkai már 1998-ban is miépes képviselőjelölt volt – című kampányújságjukat kezdjék el szórni a járókelőknek. Ebben a Kurucinfó diszkrét reklámja mellett elfért a „Kósa Nostra” pusztító politikusbűnözős szóvicc és egy egészoldalas cikk arról, hogy Toroczkai László országjárása akkora tömegeket vonz, hogy mindenhol az elérhető legnagyobb termeket kell kibérelnie a pártnak.

Kossuth tér, Bűnvadászok, zsinagóga. Fotó: Bukovics Martin, 2026

Pécsen a Mi Hazánk annak ellenére releváns tényező, hogy a város balos-liberális kulturális dominanciájú: van önkormányzati képviselőjük a közgyűlésben, aki hol a balos városvezetéssel szavaz, hol a Fidesszel, és az EP-választáson is megugrották az 5%-os küszöböt. Szegedi Péter, a Pécsi Tudományegyetemen oktató politológus szerint az oka ennek az, hogy a szélsőjobb a rendszerváltás óta hagyományosan erős a pécsi keleti városrészben, a Meszes nevű környéken: „Ez talán a legelmaradottabb, több szegregátummal, alapból inkább munkás háttérrel, a rendszerváltás és a bányabezárások legnagyobb vesztesei, mindez etnikai konfliktussal leöntve.”

Pécsen a pezsgőházat – a korábbi pécsi Littke-pezsgőüzemet, szemben a székesegyházzal a belváros közepén – bérelték ki, azt, amit pár hete a Fidesz is Gulyás Gergelyt szerepeltetve. Taktikusan előbb érkezem, két Martens-bakancsos kopaszt követve a fél belvároson át, már mikor megláttam őket, nyilvánvaló volt, hogy ugyanoda megyünk. A fideszes és a mihazánkos rendezvényt is végighallgató pécsi telexes tudósító, Gűth Ervin szerint Toroczkaira nemcsak több széket helyeztek ki a szervezők, de sűrűbbre is rakták őket, közelebb egymáshoz, mint a Fidesznél, a beszédek kezdetére pedig vagy ötven embernek állnia kellett, mert nem volt már hely.

80-100 emberrel lehettek többen, mint a pécsi fideszes eseményen,

summázta Gűth Ervin. Alsó hangon ötszáz embert számoltam, akik a trieszti bórát idéző szél ellenére is eljöttek a lakossági fórumra. A rendezvényterem szélén Turulrend Mozgalom és Betyársereg feliratú pulóverekben állnak nagyobb darab emberek, beálltam közéjük, így akaratlanul is elcsíptem, ahogyan arról beszélgetnek, mennyibe kerül most egy zsírleszívás – „alsó hangon hatszázezer, de az egészség az első, gyerekek” – és miért nem érdemes utána egy ideig zsírosat enni – „azért az alaposan megfosat” –, majd azt, hogy mindenféle mihazánkos VIP-ek végigköszöntik őket jó ismerőseikként – „szevasz képviselő úr!”, „ne vicceljél bazmeg, csak jelölt vagyok… jól elküldtek Bivalybasznádra, hogy ott induljak… ezzel tudok segíteni”.

A bajai fórumáról pár perces késéssel megérkező pártelnök, Toroczkai László rögtön a színpadra siet, onnan külön köszönti őket, mármint ezt a turulrendet, a Betyársereget és a korábban általa vezetett Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat.

A közönséget nem a külsőre is láthatóan szélsőjobbos szubkultúrákhoz tartozó arcok dominálják, épp ellenkezőleg, inkább a kelet-európai, nevükben baloldali pártok által a legszebb álmaikban megcélozni akart embereket láttam:

az öltözékek alapján alsó középosztálybeli, sötétebb tónusokba öltözött külvárosi-kisvárosi figurák dominálnak, negyedrészt fiatalok, negyedrészt idősek, a többiek aktív korú dolgozó, azaz a többség 35-60 közötti. A nemi arány kiegyensúlyozottabb az általam várt férfidominanciánál, kétharmad-egyharmad a férfiak javára.

A két pécsi képviselőjelölt – minden itteni választáson ők indulnak, hol a polgármesterségért, hol parlamenti, hol önkormányzati képviselőnek – pár percet kap csak, érdemi mondandója egyiknek sincs: Varga Tamás a helyben minden politikai erő által rendre megígért aquaparkot akarja szintén és szidja felváltva a közpénztolvaj Fideszt és „az új neres” Tiszát is. Sándor Zoltán a vasútvonal visszavezetését ígéri Komlónak, megspékelve azt a bányászat újraindításával. Toroczkai később egyik helyi jelöltje követeléseire sem reagál, Pécsről is csak általánosságban áradozik, mondván ez Magyarország, sőt, a világ „egyik legszebb városa”, ahol a Mecsek ölelésében „önök gyönyörű környezetben élnek”. A kampány tehát országos, a helyi jelölteknek akkor oszt csak lapot, amikor megesketi őket, hogy ugye nem lépnek vissza április 12-ig senki javára – és nem, nem lépnek vissza, hülyék is lennének azon a választáson, ami a komoly szintlépés reményét hozhatja a Mi Hazánknak.

A fórum alapján a Mi Hazánk egyre inkább a gyakori csapongásai és elkalandozásai ellenére is jó szónoknak mondható, a papír nélkül a kedvenc témáiról vélhetően napokon át is beszélni és ötletelni képes Toroczkai László one-man-show-ja, személyes ambícióinak színpada – a politikus állítása szerint már óvodás korában azt mondta, hogy belőle miniszterelnök lesz, márpedig őróla saját megfogalmazása szerint köztudomású, hogy betartja, amit ígért, még ha néha évtizedeket kell is erre várni. A beszédét megpróbálom úgy keretbe foglalni, hogy látni lehesssen, honnan jön és hová tart Toroczkai László – és ő hogyan szeretné magát mindeközben láttatni.