A magyar Substack-határozó: mit olvass még?

Van itt élet a Gemišten kívül is: mutatjuk, hogy hol és hogy ott mire számíthatsz.
A lista időközönként bővülni fog, úgyhogy érdemes lesz ide visszanézni a jövőben!

De először iratkozz fel ránk!


Pogátsa Zoltán angolul

A népszerű balos közgazdász itt is felbukkant! Hogyan dominálja a bigtech a netet? Tényleg annyira keményen érintette a magyarokat az infláció, mint mondják? Miért árul Donald Trump cipőt az elnökválasztási kampány kellős közepén? Mindezt angolul, pár helyszíni megfigyeléssel Japánból és Egyiptomból, és reméljük, még sok helyről.

Berend T. Iván jegyzetei

A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem 1973-79 közötti rektora, az MTA korábbi elnöke, a Kaliforniai Egyetem 85 évesen nyugdíjba vonult, ma Los Angeles-ben élő korábbi oktatója 90 éves kora fölött kezdett substackezni, és nemcsak azért, hogy a hosszú élet titkáról merengjen, hanem hogy kicsit jobban a régiónkra koncentrálva kielemezze, miként tudott körülöttünk Románia és Szlovákia is ennyire előretörni gazdaságilag, és meséljen Kaliforniáról, Ázsiáról, az EU jövőjéről.

Kenyeret és cirkuszt! Európai veknihakni

Ki az a pék, aki térdre kényszerítette a Mekit? Melyik kenyeret javallották a túlzott önkielégítés ellen? A cseh közmondás szerint hol nincs szükség pékre? Kihez imádkozzunk, ha sikeresen akarunk ókori római kenyeret sütni? Miért kell megvágni az ír szódás kenyér tetejét? A magát műkedvelő sütögetőnek tartó Horváth Csaba az európai kovászos kenyerek világát mutatja be szórakoztatóan hétről hétre.

Hol egyél, hol ne egyél: Jókuti András

A magyar online és gasztroszcénában csak Világevőként ismert szerző úgy döntött, monetizálja tudását és tapasztalatát. Egy megspórolt rossz vacsora áráért megosztja minden előfizetőjével, hogy melyik étteremben verik át az embert és hol lehet igazán jót enni, legyen az egy ismeretlen kis büfé vagy egy többcsillagos fine dining étterem.

Élni tudni kell: Meraki

Milyen Athénban élni? Mi a hosszú élet titka? Hol térj le az autópályáról a görög tengerpart felé? Jó élet, jó emberek, jó sztorik, ezt ígéri ez a heti hírlevél, ami görög szenvedéllyel mesél a fastfoodszerű napi sajtó helyett többre, másra vágyóknak.

Jöjj el, szabadság: Tarnay Kristóf

Kevés valóban liberális hang (mármint olyan, aki nem csak annak mondja magát, hanem az is) van a mai magyar sajtóban, pláne fiatal. Tarnay Kristóf, egykori diákaktivista, a hódmezővásárhelyi városi lap, az Azonnali, majd a HVG újságírója ilyen. Kérdés persze, hogy mennyire van ő még jelen a magyar sajtóban: a HVG-t otthagyva végül egy nemzetközi cégnél helyezkedett el, így a Substackjén sem klasszik utánajárós cikkekre, hanem véleményekre és kommentárokra számíthattok tőle.

Mi van Szlovákiában? Félvidék

Polák Gábor újságíró olyan témákat és meglátásokat hoz be a szlovák és a szlovákiai magyar közéletről, amelyek nem feltétlenül jelennek meg még az ottani médiában sem, nemhogy az északi szomszédra vagy árvalányhajas nacionalizmussal vagy a Reutersről (!!! :DDDD) szemlézett elemzésekkel tekintő magyarországi sajtóban.

Az új hidegháború vagy micsoda, élőben: Kelet-Ázsia Figyelő

A magyar sajtóban nem ezt, és nem biztos, hogy így fogod olvasni: szakértők elemzik, hogy mi történik a bolygó azon részén, ahol épp történelmet akarnak írni. Vallás, kultúra, történelem, és persze a kínai-amerikai hidegháború, Putyin és Xi Jinping viszonya, chip- és ritkaföldfém-embargó és így tovább. És nem csak Kína.

Az internetgeneráció az offline világba menekül: Jövőkór

Nefelejcs Gergőnek kockázatelemzőként nagyjából az a munkája, hogy megmondja, nagy eséllyel mi fog történni. És állítja, hogy legtöbbször igaza van. És mivel nem akarja, hogy igaza legyen, elkezdte írni a Jövőkórt, amiben arról győzköd minket, hogy jöjjünk le a Dobozról, ahogy az egyre több mindent behálózó online világot nevezi, és kezdjünk el élni offline. Rendszeres kisesszék, baloldali-anarchista alapállásból jövő politikai odaszúrások (például előbb megírta, mint a titkosszolgálat kinyomozta volna, hogy kvázi a CIA finanszírozta a magyar baloldalt 2022-ben, állítólag Orbán Viktor is olvasta a cikkét), néha csak továbbgondolást igénylő gondolatfoszlányok.

Evangélikusok a világról: Keresztény kultúra

Két teológus, Laborczi Dóra újságíró és Nagy Szabolcs lelkész kereszténységről, kultúráról, közéletről, testi fájdalomról és földelésről. Zámbó Jimmyről és a purgatóriumról, Hodász András coming outjáról és az eredményorientált böjtölésről. És a kérdések kérdéséről: baj-e, hogy nepo baby volt Jézus, és ha nem, miért nem? Avagy témák, amikről amúgy nem írna senki, pláne nem így. Poszt minden pénteken.

Így legyél kulturált földbirtokos: Talajmegújító mezőgazdaság

Mi miatt erodálódik a talaj? Miért nincs víz az országban, holott bőven esik eső? Mi az oka annak, hogy télen olyan porviharok alakulnak ki, amelyek aztán tömegbalesetet is tudnak okozni az autópályán? Hogyan lehet legálisan legeltetni? Mi kell ahhoz, hogy öntözés nélkül is világrekord termést hozzon a kukorica? Mi az oka annak, hogy a szarvasmarhák valójában segítik a klímaváltozás elleni harcot? Kökény Attila hírlevele hasznos olvasmány mindenkinek, aki akár csak egy kiskertet művel.

Batiszkáf: Leimeiszter Barnabás

A Mandiner és a Magyar Krónika munkatársa úgy reagál a napi történésekre, hogy közben elemeli magát és az olvasót egy olyan biztonságos távolságba, ahol már lehet éteri sramliról, az olasz teleshop dicséretéről, az 1897-es párizsi bazártűz nyomán médiabeli traumakultúráról, Gulyás Márton tekintete kapcsán komolyságdemenciáról értekezni. Ha lenne rendes magyar printsajtó, a szövegek nem a Substacken jelennének meg, hanem szépen tördelve, a hétvégi lapszámban. Örüljünk, hogy nincs!

A Nagy Ésik&Kertész Show: Diétás Magyar Múzsa

Kifejezetten eredeti hangvételű Facebook-oldalként indult, Ésik Sándor és baráti köre ma már kiszámíthatóbban adagolja az ellenzéki törzsközönségnek a napi betevőt. Most megpróbálják a nagyra nőtt Facebook-tábort áthozni ide, ehhez sok sikert!

Neoliberális jegyzetek: In Mercato Veritas

A Seres László melletti egyik utolsó igazi neoliberális, a közgazdász Isztin Péter a Corvinuson tanít főleg mikroökonómiát, már amikor épp nem azt magyarázza a cikkeiben, hogy hogyan működik a világ. A hírlevelét részben angolul, részben magyarul írja, mikor milyen vitába kapcsolódik be: rendszeres világmagyarázatot nem kap senki, rendszertelenül jövő kommentárokat az aktuális slágertémákban inkább.

Jó és friss zenék: Urban Sounds

Akinek nincs rendben, hogy saját maga helyett a Spotify formálja a zenei ízlését, de annyira beleásni azért nem akarja magát a friss zenékbe, hogy órákon át túrja a netet új formációk és dalok után, a legjobb helyen van Velkei Zoltán hírlevelénél, ő ugyanis mindezt megteszi, és kiválogatja a legjobbakat, főleg az elektronikus zenei termésből.

Így lehetsz jobb menedzser: Onlife

Mi van akkor, ha két beosztottad járni kezd? Hogyan segíts valakinek, akit kirúgtak? Miről árulkodik, ha munkahelyet vált egy ügyvezető? Miért nem baj, ha nő a fluktuáció? Berze Márton és Ungvári Péter közösséget épít a felsővezetőknek, olyannyira, hogy névtelenül még munkát is lehet keresni rajtuk keresztül.

Mit kutatott ki a magyar kormány? Köztanulmányok

Le Marietta a részvételiséget, a közvetlen demokráciát, valamint az állampolgárok és az állam közötti kapcsolatot kutatja, most épp a Harvardon. A Substacken a kormany.hu-t szemlézi havonta, és kimazsolázza olvasóinak a legérdekesebb dolgokat abból, amit a kormány kommunikál a saját hivatalos felületén. Sztorik nincsennek, csak egy informatív linkgyűjtemény. Ha követed, akkor megtudhatsz olyan csemegéket például, hogy van Magyarországnak mesterségesintelligencia-stratégiája, illetve már nem a tűzoltókban, hanem a mentőkben bíznak leginkább a magyarok.

Aki látott már mindent a magyar politikában: Kóczián Péter

Magyar Rádió, Magyar Narancs, Hír TV, majd PR, most coaching: Kóczián Péter nemcsak a magyar médiában, hanem a magyar politikában is kiválóan kiismeri magát, ami kifejezetten jó, mert így van valaki, aki a belpolitikáról ír, leginkább a szereplők motivációit kutatva. A magyar Substack messze legtöbbet kérő szereplője, de mint mondta, aki nem fizet érte, hát az nem olvassa. Holott van mit, az Orbán-kormány megalakulásáról írt optimista elemzése például a hazai médiában is nagyot ment.

Jó és rossz közé rekedve: Mellékvágány

Az Egyesült Királyság és Magyarország között ingázó Lesti Ágnes ugyan nem ír sokat, de amikor igen, azt érdemes olvasni: ezzel az anyaggal tessék kezdeni.

Élet a Somlón és a magyar borvilágban: SAP

Balogh Zoltán, a Somlói Apátsági Pince tulajdonosa a magyar boros internet egyik alapfigurája: valaki vagy nagyon szereti, vagy kifejezetten utálja, csapatának borai és mellette elmenni viszont elég nehéz, ha valaki borokról olvasna magyarul. Miután évek óta rugdosta amiatt a magyar borsajtót, hogy az csináljon valami értelmeset, és PR-cikkek írása meg a bekért ingyenborok modoros dicsérgetése helyett építsen mondjuk közösséget, és a borszakírók ezt vagy nem értették vagy nem tudták, hogyan kezdjék el, végül úgy döntött, megcsinálja az egészet ő maga, leginkább a Somló és a pincéje köré felépítve a sztorit. Udvariaskodásra ne nagyon számítson senki.

Rövid sztorik a seregből: Tiboru mesél

Izgalmas kísérletezés az inkább hosszú, elmélyült szövegekre jó Substacken. A magyar blogoszféra egyik ismert alakja, Tiboru mindenféle rövid katonaság- és rendvédelem-történeti sztorikat hoz, szigorúan egy-két percben: selyemhernyók, afgán kutyák!

Minden rosszat Győr fideszes polgármesteréről: Győr filter nélkül

Akit érdekel, milyen az a politikus, akit Lovasi András is támogatott a kampányban, és aki magát az országos sajtóban emberarcú fideszesként brandeli, kövesse be a hírlevelet, azt azonban ne várja el, hogy megszereti/megismeri Győrt, pláne nem Dézsi Csaba Andrást. A magát médiabeli tevékenységgel politikusnak felépíteni próbáló Pintér Bence hírleveléhez Győrben vagy a környékén kell lakni: az anyagok nemcsak helyismeretet, de az ottani ügyekben való alapvető tájékozottságot is igényelnek. A helyi KESMA-napilap, a Kisalföld mellé, kiegyensúlyozásként elfér.

Nem csak Magyarország-bashing Prágából: Csehszlovák kém

Bőtös Botond több lapot is tudósított már Csehországból, és miután talán nincs már olyan fideszes felület, ahol nem küldték volna el az anyjába, úgy döntött, indít egy Substacket. Aki követi a munkásságát, tudja, hogy a Slava Ukraini nála ha napi húszszor nem hangzik el, akkor egyszer sem, a NER-re pedig a maffia még csak a legenyhébb szava, de nem kíméli a szerinte kollaboráns magyar ellenzéket sem. Őt olvasni csak ezen elfogultságok ismeretében szabad: viszont amikor a csehekről van szó, elég gyakran pontos és empatikus anyagok jelennek meg tőle.

Mi van a brüsszeli MCC-vezető fejében? Roots & Wings

Amikor a magyar jobboldal utánpótlását kinevelni hivatott Mathias Corvinus Collegium vezetése úgy döntött, hogy Brüsszelben is nyit egy irodát, és annak élére kinevezték Frank Furedit, a Fidesz Schmidt Máriához bekötött hátországával egy ideje már együtt mozgó, főleg Angliában ismert szociológusprofesszort, Orbán Viktor európai szintre emelte a magyarországi kultúrharcot. Furedi ezt az európai lélekért folytatott küzdelemnek nevezi: az angolul írt Substackje is erről szól.


Nem a Substacken van, de jó

Amilyennek egy helyi hírlevélnek lennie kell: Mecseki Müzli

Pécsett viszonylag szerencsés a médiakörnyezet: a kiegyensúlyozottságra törekvő önkormányzati média mellett van fideszes és nemfideszes, szocialista és LMP-s, szóval aki képben akar lenni mindennel, annak egy csomót kell olvasnia. A Mecseki Müzli hírlevél célja, hogy ezt ne kelljen megtenni, megcsinálja helyetted a szerző, és kiszűri a lényeget. A közben a városból a Telexet is tudósító Gűth Ervin szerencsére nemcsak a hardcore helyi politikáról ír, hanem felkarolja a pécsi kultúrát, borokat, civil kezdeményezéseket, kipróbálja a nemrég nyílt éttermeket-kávézókat, mindezt kritikus, de bőven lokálpatrióta hangnemben. Minden város ilyen hírlevelet érdemel!