A nagy Pride-vita: budapesti buborék vagy a magyarok lelkiismerete?

Jó reggelt, vagy ahogyan a nyaraló olvasóink mondják, dobro jutro: ma két blokkal jelentkezünk, provinciális módon a Belföld rovattal indítva, hogy aztán a második blokkban a Külföld jöjjön, már akinek Németország, Csehország, Szerbia, Horvátország külföld. A budapesti Pride kapcsán vitázunk, és elmondjuk, miért figyelj most inkább Belgrádra, szombaton pedig amellett fél szemmel Zágrábra. Jó olvasást!

---

Itt a Gemišt-vita a Pride kapcsán: budapesti buborék vagy a magyarok lelkiismerete?

Mi vitte ki az embereket az utcára szombaton Budapesten: a melegjogok iránti kiállás, az Orbán-ellenesség, vagy valami más? Lettek-e volna ennyien, ha nincs betiltva a rendezvény? Orbán Viktor vagy Magyar Péter mesterterve jött-e be? Ezekről beszél most mindenki. Mi emellett palesztinpártiságról, az esetleges büntetésekben rejlő potenciálról, csicskításról, buborékról, identitáspolitizálásba ragadó Fideszről is vitáztunk az idei Pride kapcsán. Noha nagy sikert aratott tavaly az első vitánk, de aztán gyorsan feledésbe is merült részünkről a formátum, na de most itt van újra!

Fotó forrása: Karácsony Gergely Facebook-oldala

Bukovics Martin:

A Budapest Pride-nak mint szervezetnek bizonyára óriási siker, hogy 150-200 ezer ember kiment az utcára az ügyük mellett – köztük sok olyan ember is az én Facebook-buborékomból, akik előtte posztokban szabadkoztak, hogy amúgy nem mentek volna ki soha, de a Pride-ot betiltó törvény és/vagy az arcfelismerős kamerák miatt csak azért is erre áldozták a szombatjukat. Óvatos lennék azt illetően, hogy ez a tömeg mennyire expliciten az LMBTQ-jogok – azt, hogy a transzjogok ebben benne foglaltatnak-e épp, nem tudom és nem is akarom követni – mellett állt ki. Pride-ot eddig Magyarországon Budapesten kívül Pécsen rendeztek. A tavalyin történetesen ott voltam. Csak sajtóigazolvánnyal tudtam bemenni, mert mint civil érdeklődőt a rendőrség be se engedett volna a hermetikusan lezárt főtérre, még sörözni se az ottani teraszokra: tény, hogy a szervezők kritizálták a túlbiztosítást, de azért a kordonokat nem bontották le. Vagy ötszázan ha voltak akkor a dzsámi előtt.

Vagyis az idei Budapest Pride-ra az Orbán(ék) iránti közös és régi utálatuk vitte az embereket, nem az ezen közeg által csak eleve szelektíven értett, vagyis valójában csak – pláne a Pride-tól idén hirtelen távolmaradó külföldi cégek által – paravánként használt emberi jogok. Nem csoda, hogy a Pride vagy a gyülekezési jogok szűkítése kapcsán nem idézik a Rosa Luxemburg-féle nagyon szép – mert igaz – „a szabadság mindig a másképp gondolkodók szabadsága” mondást, amit a covid alatt itthon éppen azon balliberális/ellenzéki médiának és közegnek sikerült ignorálnia, amelybe épp ezen másképp gondolkodók nem fértek akkor be, és amely szíve szerint még a nyilvános terekhez való hozzáférést is oltási igazoláshoz kötötte volna. De ettől most nagyvonalúan eltekintek, sőt, megengedően átsiklok, mint Hont András az Orbán Viktor-videójában, és csak egy állítást vitatnék meg kezdésként, miután elolvashattam és meghallgathattam számos embertől, hogy az idei Pride egy történelmi nap volt, a rendszerváltás folyamatának egy fontos stációja, európaiságu(n)k fokmérője.

Ugyan nem voltam ott – a boszniai, muszlim többségű Bihácsban nézegettem a 13. századi gótikus templomból átalakított rózsaablakos mecsetet –, de a partizános meg telexes közvetítés alapján a Pride-on alapvetően nem „a szabad Magyarországot”, hanem Budapestet és a lélekben budapestiek – tehát akik Szegedtől Székesfehérvárig 2025-ben is tudnak mondani magyarnarancsos újságírót – éves felvonulását láttuk. Történetesen akkor ott voltam, és nagyjából ennyien vonultak a 2018-as kétharmad után is dühösen az Andrássy úton – annyi, hogy most erre a Pride volt az apropó, a tiltás külön szexivé tette, az arcfelismerőzés és vele az esetleges büntetés kilátásba helyezése tétet, rizikót, a szubkulturális közegben státuszt is adó izgalmat adott.

Bakó Bea:

Akkor még nem alkalmaztak tüntetőkre arcfelismerő szoftvereket, úgyhogy lehetetlen lesz összevetni, hogy mennyiben van átfedés a résztvevők között. De félretéve az ilyen rossz vicceket, az eddigi Pride-okkal érdemes a létszámot összehasonlítani. Ott rendre ilyen 30 ezer körüli résztvevőszámokkal büszkélkedtek, most az első becslések is százezres nagyságrendről szólnak. Nem hinném, hogy önmagában a melegek (és egyéb szexuális kisebbségek) helyzete mozgatott meg önmagában hirtelen ennyivel több embert, hiszen nekik tavalyhoz képest nem lett érdemben rosszabb: könyvlefóliázós törvény, apa férfi, anya nő, meg buzizás a közbeszédben ugyanúgy volt tavaly meg tavalyelőtt is. Ami viszont nem volt (hiába ezt illik gondolni a belpesti liberális buborékban 2010 óta), az a nyílt autokratizálódás: tüntetések explicit betiltása, nyílt cenzúrázásra vonatkozó kísérlet, ilyesmikkel most jött elő a Fidesz először.

A tömeg szerintem ennek szólt: ha megpróbálnak betiltani egy tüntetést, akkor dafke tüntetünk. Őszintén szólva óriási megkönnyebbülés ez nekem, mert voltak kételyeim, hogy mennyire hajlandó kiállni magáért a mai magyar társadalom.

Most kiderült: mégsem vagyunk akkora birkák, hogy arcfelismerő szoftverekkel és pénzbüntetés fenyegetésével be lehessen csicskítani bennünket, és ez reménykeltő jelzés arra a lehetséges esetre is, hogy mi van, ha esetleg a kormány valahogy belemókolna a 2026-os választásba. Ha egy betiltott tüntetés miatt kétszázezren mentek ki az utcára, akkor egy elcsalt választás miatt mennyien fognak?

Techet Péter:

Az biztos, hogy nem csupán a melegjogok miatt vonultak ennyien Budapesten, azaz a Pride túllépett az eredeti jelentésén – ennyiben akár még eleget is tett a törvényi előírásnak, hogy nem folytatott „homoszexuális propagandát“ –, mert alapvetően egy kormányellenes tüntetés lett, konkrétan a kormánynak a gyülekezési jogot korlátozó, korlátozni akaró politikája ellen irányult. A kérdés az, hogy a Fidesz az eredeti célját – ami a kormánymédia szerint a Nagy Mesterterv része lett volna – elérte-e.

Azaz sikeresen tudja-e a közéleti vitákat azon identitáspolitikába visszaterelni, ahol a konzervatív magyar társadalomban a Fidesznek esélye lehet „nyerni“ és közben az ellenzéket megosztani. Szerintem elszámolták magukat, mert igazából az ellenzéki térfélen egyfajta munkamegosztás történt: a városi liberálisabb, progresszívebb polgárság megmutatta magát szombaton, kiállt a kormány ellen – ami persze még nem jelentene veszélyt Orbánékra, elvégre 2010 óta rendszeresen láthattunk ilyen „kiállásokat“, és egyik se döntötte be a rendszert –, miközben Magyar Péter pragmatikus és sokban populista „menetelése“ se lett megakasztva: nem állt bele a Pride-ba, amennyire azt Orbánék akarták volna, de nem is beszélt ellene, azaz a szombati vonulókat se hergelte maga ellen. Magyar arra koncentrált – mármint a gyülekezési szabadságra –, ami szélesebb néptömegeknek is jól „eladható“, a szombati „bulit“ pedig átengedte azoknak, akik amúgy rá nézve nem jelentenek már veszélyt, elvégre a Momentum el se indul, Karácsony Gergely pedig nem a 2026-os parlamenti, hanem a 2029-es önkormányzati választáson lehet Magyarék ellenfele.

Azaz mintha leginkább csak a Fidesz ragadt volna bele az identitáspolitikába, amivel azonban csak a saját B-közepét, esetleg egyes mihazánkosokat tud megszólítani. A Balliberálisok vs. Orbánék meccsben tehát Magyar nem vett részt,