A pragmatikus bizniszelő: hogyan kormányoz Babiš?

Itt a péntek, itt a hét második hírlevele, benne cseh politikával, magyar sajtóügyekkel és egy meglepően kiválóra sikerült horvát alapborral. Jó olvasást, van mit.

---

A pragmatikus bizniszelő: hogyan kormányoz Babiš?

Három hónapja kormányoz Csehországban Andrej Babiš a szélsőjobboldallal közösen – ez elég idő már arra, hogy vessünk egy gyors pillantást arra, merre indult el a közösen alapított, Patrióták nevű európai pártcsalád miatt Orbán Viktor szövetségeseként emlegetett oligarcha-politikus. Illiberális rendszert akar kiépíteni ő is, vagy pragmatikus menedzserként főleg a saját bizniszei érdeklik még 71 évesen is? Tomáš Cirhan politológus, a brnói/brünni Masaryk Egyetem óraadó tanára (akivel ősszel Babišt és pártjának működését beszéltük alaposan ki) válaszolt a kérdéseinkre.

A cseh politika két főszereplője: szemben Andrej Babiš miniszterelnök, mellette Petr Pavel, a NATO-tábornokból lett államfő. Fotó: AB / Facebook

Mi a legnagyobb hangsúlyeltolódás Andrej Babiš és jobbközép-liberális elődje, Petr Fiala kormányai között?

Fiala leginkább külpolitikára – Ukrajna támogatására, EU-s ügyekre – fókuszált, Babiš a hazai ügyekre. Fiala alatt a költségvetésből sokkal több pénz ment védelmi kiadásokra – az új kormány azonban nem akarja magát tartani a GDP 5%-át kitevő NATO-s költési célhoz, 2%-nál többet erre deklaráltan nem akarnak költeni. Babiš megnyirbálta számos, eleve alulfinanszírozott terület költségvetését, mint a kultúratámogatásét, ehelyett a gazdaságra, a jóléti államra, azaz segélyekre és nyugdíjemelésekre, az agráriumra és az ipari fejlesztésekre, vagyis a saját szavazóira és a saját bizniszeire költ.

Saját bizniszeire? De hát az volt Petr Pavel államfő feltétele, hogy kinevezze őt kormányfőnek tavaly decemberben, hogy megszüntetve az összeférhetetlenségeket, lemondjon az általa tulajdonolt, rengeteg állami és EU-s támogatásban részesülő mezőgazdasági fókuszú holding, az Agrofert tulajdonjogáról – eszerint ez az államfőt győzte csak meg, téged nem?

A konstrukció egyben Babiš végrendelete is: halála esetén a gyerekei lesznek az Agrofert tulajdonosai, addig pedig egy vagyonkezelő irányítja a céget. Ez a konstrukció azonban csak az Agrofertet érinti, több más cégét nem, így ez kicsit trükkös – de Petr Pavel államfő mindössze ennyit kért tőle.

Látni már jeleket arra, hogy a koalíció elmenne egy kicsit illiberálisabb irányba?

Igen. A héten kiszivárgott egy, a külföldről támogatott civil szervezetek, médiaszereplők és tudósok regisztrálási kötelezettségéről szóló törvény tervezete, ami fura, mert az nem az igazságügyi minisztériumból jött, nem ottani hivatalnokok a szerzők, hanem pár, a szélsőjobboldali SPD-frakcióban helyet foglaló parlamenti képviselő, akik a frakciót alkotó négy párt közül a leginkább szélsőjobboldaliként jellemezhető PRO nevű párt tagjai. Ők a járványügyi intézkedések kritikusaiként kezdték, az akkori tüntetésekkel váltak ismertté. Az akkor felépített infrastruktúrájukra a covid kifulladásával aztán ráhúzták az Ukrajna-ellenességet. Az eddigiek alapján leginkább a PRO az, amely próbálja Babišt kicsit elmozdítani illiberálisabb irányba.

llyesmi törvény volt Magyarországon is, de aztán hiába fogadták el, nem történt semmi, számos NGO bojkottálta a törvényt, őket emiatt még csak meg sem büntették, majd később az Európai Bíróság ítélete nyomán kivezették a törvényt – azaz az csak politikai színháznak volt jó. Ez vajon a cél Prágában is?

Abszolút – ezért is írták meg gumiszabályként, felületes nyelvezettel, úgy, hogy még a katolikus egyház vatikáni támogatásait és az egyetemek EU-s projektjeit is bele lehessen érteni. Ennél sokkal fontosabb az, amit a közmédiával terveznek.

Csehországban most németországi mintára minden háztartás befizet egy bizonyos összeget a közmédiát finanszírozandó – Babišék ezt törölnék el, de úgy, hogy nem mondják meg, hogy miből fizetnék utána a közmédiát. A költségvetésből, azzal a céllal, hogy politikai nyomást és elvárásokat helyezhessenek rá?

Látni jeleit, hogy vannak ilyenek: Václav Moravec, a vasárnap esti politikai talkshow-t vezető legismertebb köztévés műsorvezető 21 év után élő adásban mondott fel múlt héten, mondván nem látja már garantálva a műsor szerkesztőinek függetlenségét.

Mi a koalíció ízlésbeli problémája a cseh közmédiával?

A szerkesztők politikailag, ideológiailag nagyrészt a koalíció ellentétjei: liberálisak, EU-pártiak, Ukrajna-pártiak. Az alsóház és az SPD elnöke, Tomio Okamura különösen gyűlöli őket, mert olyan kérdéseket tesznek fel, amikre ők nem akarnak, nem szeretnek válaszolni. Az ANO politikusai rendszeresen szenvedtek a műsorokban.

De nézi is őket valaki?

Hogyne, a köztévé esti híradója a mai napig a híradó, emiatt a többség számára a köztévé egyes adása, a ČT1 az első számú csatorna. Mellette több tévécsatornájuk van, számos rádióadó, regionális stúdiók, saját filmgyártó részleg, filharmonikus zenekar, lemezkiadás: nem egy jelentéktelen intézményről beszélünk. Emiatt a közmédia-finanszírozás megváltoztatását ellenzi az államfő és az ellenzéki többségű szenátus is, így azt a koalíciónak nehéz lesz átvinnie rajtuk, de megpróbálják.

Hogyan próbálják meg?

Az elnök, a szenátus és az ellenzék a vétóival leginkább csak hátráltatni tudja a folyamatot. A parlament alsóházán először átmegy a javaslat, mert ott többsége van a kormánynak, az ellenzéki többségű szenátus azonban blokkolja azt, így visszamegy az alsóházhoz. Ott az eltölt némi időt, majd megszavazzák újra, ekkor viszont már a szenátusnak nem osztanak lapot. Az államfő ezt követően kétszer vétózhat – azaz a legtöbb, amit az ellenérdekelt felek tehetnek, az a taktikai időhúzás.

A cseh szenátusig sokszor el sem jut valami az alsóházból, mert informálisan megüzenik onnan, hogy az ott el lesz kaszálva – azaz politikailag nagyobb árat fizetve, nagy reflektorfényben lehetne csak majd átvinni rajtuk másodjára, jóval később. Ez gyakran lehűti a kedélyeket – azaz mondhatjuk, hogy a szenátus létezése az illiberalizmus csehországi terjedésének egyik fő gátja?

Abszolút, a szenátus, az államfő és az alkotmánybíróság hármasa jelentette fékek és ellensúlyok miatt nincsenek Csehországban szlovákiai viszonyok.

Minden kormány pontosan tudja, hogy négy éve van meghozni azokat a törvényeket, amiket akar, ahogyan az ellenzék is tudja, hogyan taktikázzon hatékonyan időhúzással, obstrukcióval ahhoz, hogy ezeket megakadályozza.

Idén ősszel szenátusi választások lesznek, a 81-ből 27 szenátusi helyről szavaznak: pont ennyi képviselő kellene az ANO-nak, Babiš pártjának ahhoz, hogy ott is többségbe kerüljön. Ez teljesen lehetetlen feladat számukra?

Igen. Az ANO rendre sikertelen azokon a választásokon, ahol a második fordulóban két jelölt mérkőzik meg egymás ellen – és a szenátusi választásokon rendre van második forduló a választókerületekben.

A tél nagy slágere a cseh politikában az volt, hogy Petr Pavel államfő elutasította Filip Turek, a koalíció egyik pártja, az Autóspárt prominense, EP-képviselője, egykori autóversenyző és botrányhős miniszteri kinevezését. Pavelt még az Autóspárt elnöke, Václav Klaus exelnök jobbkeze, Petr Macinka külügyminiszter is próbálta nyomasztani, mire az elnöki hivatal nyilvánosságra hozta az ő SMS-eit, és civilek szimpátiatüntetést szerveztek Pavel mellett. Mit láttunk itt: Babiš kiszervezte a piszkos munkát az államfőnek, hogy ne neki kelljen nemet mondania a koalíciós partnernek, klasszikus win-win szituációt teremtve ezzel?