Amikor ugyanazt a témát feszegeti az ellenzék Budapesten és Pozsonyban

A mai hírlevélben újra kitérünk a Beneš-dekrétumok körüli, év elején itt már alaposan kitárgyalt magyarországi és szlovákiai botrányra, a kettő ugyanis elkezdett összeérni. Miközben Magyar Péter tovább üti a szokatlanul passzív budapesti kormányt, a Válasz Online pedig már Pozsonyig ment, hogy hasábjain az ottani legnagyobb ellenzéki párt, a Progresszív Szlovákia alelnöke learathassa a jóemberpontokat, a budapesti sajtónak valamiért nem tűnt fel, hogy van közben Magyarországon egy valamennyire cselekvő kormánypárti szereplő, akire még Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke is hivatkozik. Az illetőt azonban valamiért nem kérdezte meg még erről senki – idáig.

Emellett lesz szó egy kiváló, Fiuméről szóló filmről, amit most kezdenek el végre vetíteni a magyarországi mozik, a nagy év eleji berlini blackoutról és kontextusáról, a szlovéniai kampánykezdetről, a horvát elnök Grönland-ügyi tanácsairól, Andrej Babiš első nagy megpróbáltatásáról és a boszniai Ikaríáról, ahol a választás alkalmából nemrég feltámasztottak vagy hatvan százévest a sírból. Jó olvasást, van mit.

---

Szili Katalin, Orbán főtanácsadója: Ne rajtam kérje számon, hogy a kormány indít-e kötelezettségszegési eljárást vagy sem a Beneš-dekrétumok miatt!

A múlt héten Szili Katalin volt házelnök, Orbán Viktor Kárpát-medencei autonómiatörekvésekért felelős főtanácsadója az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek címzett nyílt levelet tett közzé a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezését kriminalizáló, némaságtörvényként elhíresült, 2025 karácsonya után hatályba lépett szlovákiai Btk-módosítás miatt. (Itt írtunk részletesen a botrány EU-jogi és szlovákiai/itthoni belpolitikai következményeiről.) Miközben a máskor diplomáciailag oly harcias budapesti kormány feltűnően lapít az ügyben, a kormány közeléből egyedül az egykori MSZP-s erős embernek számító, azóta a KDNP-hez átigazolt Szili szólalt meg érdemben. Telefonon kérdeztük meg a főtanácsadót, hogy mire számít és milyen tanácsokat adott a miniszterelnöknek Beneš-ügyben.

Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó. Fotó: Dr. Szili Katalin / Facebook

Nyilvánvalónak tűnik, hogy a kormányzati lapítás oka az, hogy Orbán nem akar összebalhézni az EU-s külpolitikai ügyekben vele együtt mozgó Robert Fico szlovák miniszterelnökkel, és pont vele szemben a máskor folyton szapult EU-nál való árulkodás is furcsán venné ki magát, ezért elsősorban azt szerettük volna megtudni Szili Katalintól, hogy egyeztette-e Orbán Viktorral vagy a kormányból valakivel a von der Leyennek címzett nyílt levelet. Ez már csak azért is fontos kérdés, mert időközben Robert Fico egy szerdai sajtótájékoztatón már úgy keretezte Szili nyílt levelét, mintha „Orbán Viktor kormánya” fordult volna az Európai Bizottsághoz.

Szili kérdésünkre leszögezte, hogy

a nyílt levél az ő saját ötlete volt, és előbb talányosan annyit mondott: „ami szükséges egyeztetés, azt természetesen megtettem”, majd gyorsan hozzátette, hogy megvan a kellő autonómiája ahhoz, hogy amikor jónak látja, lépjen

a felvidéki magyarság érdekében, mint ahogy eddig is többször fordult már különböző EU-s szervekhez a Beneš-dekrétumok miatt. Hiába firtattuk visszatérően, hogy előre egyeztette-e a nyílt levelet a kormánnyal, egyértelmű igen vagy nem helyett csak olyan válaszokat kaptunk: „nincs olyan kötelezettségem, hogy bárkinek szóljak előre”, de amúgy „senki nem is támasztott kifogást” a levele ellen.

A Facebookon közzétett nyílt levélben Szili kifejezetten a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezését tiltó szlovákiai Btk-rendelkezést sérelmezi, és hosszan sorolja, hogy az miért sérti a véleménynyilvánítási szabadságot az EU Alapjogi Chartája és az Európai Emberi Jogi Egyezmény alapján. Amint arról korábbi cikkünkben is írtunk: a módosítás valóban súlyosan sérti a véleménynyilvánítási szabadságot, azonban határon átnyúló elem és EU-jog érintettsége hiányában ez nem az uniós szervekre, hanem a szlovák alkotmánybíróságra tartozik, és nem az EU Alapjogi Chartája, hanem a szlovák alkotmány alapján kell elbírálni, szemben magukkal a Beneš-dekrétumokkal, amelyeknek alkalmazása az EU egyik alapszabadságát, a tőke szabad áramlását sérti.

Ezen érvelésünkre Szili Katalin azt mondta: nem igaz, hogy csak a Btk-módosításról szól a levele, reklamálja benne magukat a Beneš-dekrétumokat is, hiszen ma is folynak az alapján kisajátítások Szlovákiában. Ellenvetésünkre, hogy a Facebook-posztban közzétett szövegben erről szó sincs, leszögezte: abban a verzióban, ami Ursula von der Leyennek elment angolul, benne van az is. Levezettük a főtanácsadónak azt is, hogy mivel a Btk-módosítás tisztán szlovákiai, tehát belföldi ügy, borítékolható, hogy a Bizottság azt a választ adja erre: sajnos nincs az ügyben hatásköre, ezt pedig aztán a szlovák kormány keretezheti úgy, hogy a Bizottságnak nem volt kifogása a némaságtörvény ellen, azaz kvázi leokézta azt. (Ezt erősíti, hogy Fico utóbb az említett szerdai sajtótájékoztatón is – a Szilivel készült interjúnk után – a Btk-módosítás kontextusában jelentette ki, hogy várják az Európai Bizottság döntését.)

A többévtizedes politikai pályafutását a beszélgetés során is rendre büszkén felemlegető Szili erre visszakérdezett:

„Maga most az ő fejükkel gondolkodik, vagy azt nézi, ami nekünk fontos?”

Ilyen helyzet is ritkán adódik, hogy egy újságíró magyarázza el egy politikusnak, hogy a politika ideális esetben a másik fél megértéséről és nem az egymás mellett való elbeszélésről kellene, hogy szóljon. Abban mindenesetre egyetértettünk, hogy amint Szili összegezte, „a Btk-módosítás csak egy származtatott probléma, az alapprobléma a Beneš-dekrétumok léte”, és azok alapján évek óta kisajátításokat hajtanak végre.

Szóba hoztuk a szlovák kormánynak a Szili nyílt levelére adott reakcióját is, amiben tulajdonképpen azt írják virágnyelven a „megvannak erre a megfelelő mechanizmusok” fordulattal, hogy ha nem tetszik Magyarországnak a törvény, indítson a magyar kormány kötelezettségszegési eljárást (ilyet ugyanis bár jellemzően az Európai Bizottság indít egy-egy tagállam ellen, de a tagállamok egymás ellen is megindíthatják). Szili Katalin ezzel kapcsolatban arról kezdett beszélni, hogy a kötelezettségszegési eljárás ügyében a FUEN (Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója) az ő nyílt leveléhez kapcsolódóan „megtette a következő lépést”. A FUEN valóban közzétett egy általános, az EU-t magát cselekvésre felszólító közleményt a Beneš-dekrétumok alapján történő kisajátítások ügyében. Ezt azonban, amint azt Szili Katalinnak is felvetettük, félrevezető úgy beállítani, mint ami közvetlenül egy kötelezettségszegési eljárást eredményezne. A FUEN, ugyanúgy, mint bárki más, beadhat indítványt az Európai Bizottsághoz, hogy vizsgáljon meg egy EU-jogilag aggályos ügyet és indítson miatta kötelezettségszegési eljárást, azonban a Bizottság szabadon dönthet, hogy így tesz-e vagy sem. A FUEN-nel vagy bármilyen magánszemélyekkel ellentétben a tagállami kormányok ténylegesen indíthatnak kötelezettségszegési eljárást, így adódik a kérdés, hogy Szili Katalin a miniszterelnök illetékes főtanácsadójaként javasolta-e Orbánnak, hogy mint a magyar kormány feje, indítson Szlovákiával szemben kötelezettségszegési eljárást a Beneš-dekrétumok miatt.

„Nem javasoltam egyelőre, mert a fő problémát az ottaniak, Gubík Lászlóék, Fiala-Butora Jánosék kezelik” – mondta erre Szili, aki pár perccel korábban még azt fejtegette, hogy a Beneš-dekrétumok alkalmazása évekre visszanyúló ügy. Vagyis évek óta adottak lennének a körülmények egy kötelezettségszegési eljárás megindításához, Szili azonban a kötelezettségszegési eljárás javaslását firtató kérdéseinket azzal hárította, hogy ő jelzi az észrevételeit belső fórumrendszereken, de ez nem tartozik másra. Mint mondta, ő a lelkiismerete miatt szólalt meg az ügyben most, ahogy már sokszor korábban is. Azt, hogy a magyar kormány indít vagy nem indít kötelezettségszegési eljárást, „ne rajtam kérje számon” – zárta rövidre a miniszterelnök illetékes főtanácsadója. (Az említett Fiala-Butora János felvidéki jogász nemrég másokkal közösen feljelentette magát és petíciózik a némaságtörvény kapcsán, kérdésünkre Szili Katalin elmondta, hogy a petíciót ő is alá fogja írni.)

Szili válasza felveti a kérdést, hogy milyen foganatja lehet akkor mégis a főtanácsadói munkájának, nemcsak ebben a konkrét esetben, de általánosabban is: hogyan tudja az autonómiatörekvések ügyét képviselni, ha például Románia alkotmányban tiltja az autonómiát. „Ettől még törekedni lehet az autonómiára és egyeztetni szükséges; az autonómiakérdést a helyi közösségek igényei határozzák meg, a mi feladatunk az anyaországból annak támogatása, segítése” – felelte erre, kiemelve a bukaresti parlamentben az RMDSZ-frakcióban ülő képviselő, Kulcsár-Terza József által napirenden tartott, rendre leszavazott autonómiaterveket. Hozzátette, az erdélyi magyar szervezetek is többféleképp látják az autonómia jogi esélyeit: szemben az RMDSZ-szel, a Székely Nemzeti Tanács szerint a román alkotmányt jelen formájában is lehetne úgy értelmezni, hogy beleférjen valamilyen formában az autonómia.

Arra a kérdésre, hogy – ha már Kárpát-medencei autonómiák – Magyarországon mely kisebbségeknek lehetne autonómiát adni, Szili azt mondta: az itthoni kisebbségeknek megvannak az önkormányzataik és kulturális autonómiát élveznek, de ő egyébként is csak a Kárpát-medencei magyar autonómiákkal foglalkozik. (A „magyar” szó lemaradt titulusa hivatalos megnevezéséből.) Viszont, ha már kisebbségek, megkérdeztük a pécsi származású politikust, hogy támogatná-e Schwarz-Kiefer Patrik Baranya megyei ellenzéki közgyűlési képviselő azon ötletét, hogy a svábok lakta baranyai járásokban kétnyelvűsítsék az útjelző táblákat: Szili szerint ennek „semmi akadálya”. Végezetül kiderült, hogy Magyar Péterhez hasonlóan Szili Katalin is felvidéki magyaroknak hívja a Szlovákiában élő magyarokat, nem szlovákiainak, úgyhogy az ezt nemrég magának hevesen kikérő Peter Pellegrini szlovák elnökkel neki is lehetnek terminológiai vitái.

(Bakó Bea)

---

A nagy berlini blackout: teniszező városvezető, a szokásos Berlin-bashing, kezdődő kampány

Megvan, amikor a 2022-es energiaválság alatt azzal riogattak, hogy reális forgatókönyv Európa-szerte, hogy hamarosan bekövetkezhet akár a blackout is, amikor egyszer csak mindenkinél elmegy az áram, a fűtés, az internet és még a térerő is és ez így marad napokig? Berlin délnyugati részein, Steglitzben és Zehlendorfban ez 2026 elején megtörtént, de nem az oroszok, nem az új világrend és nem a megújuló energia vélt/valós megbízhatatlansága miatt, hanem egy német szélsőbalos terrorszervezet és a berlini villanyhálózat tökéletlensége volt az ok – és nem is véletlenül pont a délnyugati részen történt mindez, elvégre a legnagyobb-legszebb folyóparti villák mind arrafelé (Wannsee, Nikolassee, Zehlendorf) találhatóak.

Az áram január 3. szombat reggel ment el, miután egy kábelhidat felgyújtottak: 45 ezer háztartás és 2200 cég maradt áram nélkül, a helyzet annyira rossznak tűnt, hogy a főváros rögtön a német hadsereg segítségét kérte. És hát tényleg rossz is volt, a háztartásokat lassanként, egyik napról a másikra tudták csak visszakapcsolni a hálózatra, a legutolsókat múlt szerdán, azaz voltak, akik (már ha nem volt akkumulátorral ellátott napelem a háztetőiken) négy napig áram nélkül maradtak, zárva maradtak a boltok, nem működtek sem a közlekedési lámpák, sem a hőszivattyúk, a kórházaknak gyorsan át kellett állniuk aggregátorokra.