Az európai farkasok legelszántabb ellensége

2022. szeptember elsején a kora őszi avaron óvatos léptek közelítenek egy északnyugat-németországi erdőszéli kertes házhoz. A földközeli párában már a szagáról kiszemeli áldozatát, az udvaron békésen szunyókáló 30 éves Dollyt a GW950m névre keresztelt farkas. A rutinos ragadozó a riasztóberendezéseket és a megszokottnál komolyabb védelmet kijátszva elkapja áldozatát és gyorsan végez vele.

A zajra a házból álmosan hálóköntösében kiszaladó decens nyugatnémet úr egyből tárcsázza feleségét, hogy közölje vele a tragédiát: meghalt a kedvenc pónilova. 

A vonal végén: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. 

Dolly tragédiája után teljes erővel beindult a farkasellenes lobbi. 2022 őszén az Európai Unió törvénygyárában már amúgy is tárgyalás alatt volt egy természetvédelmi szabályozás, ami többek között a nagytestű ragadozók kezeléséről szólt. Különböző érdekcsoportok már a megelőző évben kopogtattak a Bizottságánál, hogy Európa-szerte megszaporodtak a farkas- és medvetámadások, és ez ellen tenni kellene valamit. Ezt a nyomást indokként kihasználva von der Leyen jobbközép pártcsaládja, az Európai Néppárt egy új módosító javaslattal élt, amely megkönnyítené a fokozottan védett farkasok kilövését lakott területek közelében. 

Francia és svéd szövetségesre is lelt a harcában a pónijáért bosszút forraló bizottsági elnök. Még 2022 novemberében elfogadta az Európai Parlament a szabályozás néppárti módosítását a jobboldali képviselők támogatásával. Hiába tiltakoznak zöld szervezetek a tudományos kutatásokra hivatkozva a biodiverzitás védelmében. Érezve a szabályok lazulását, Svédországban még azon a télen felerősödött a hajtóvadászat a farkasok ellen, olyan mértékben, ami már a felvizezett uniós jogot is sérti. 2023 elején egy tucatnyi környezetvédelmi miniszter levelet írt a Bizottságnak, hogy tartsák fent a farkasok fokozott védelmét. Ez sem hatotta meg von der Leyent, sőt: örömmel nyugtázta a hírt, hogy az egyed, amely megölte Dollyt is, a kilövési listára került. A Politico külön aloldalt szentelt a farkashajszának, ahol egy visszaszámláló mutatta, hogy mennyi idejük van a vadászoknak kilőni GW950m-et. A farkasnak szurkolók fellélegezhetnek: GW950m megmenekült, legalábbis ebben a vadászidényben. 

Ennél a történetnél sokkal szomorúbb véget ért az m237 névre keresztelt farkas sorsa, aki Svájcból indult hosszú túrájára, amelynek a végén Zemplénben egy vadász szakszerűtlenül kilőtte, elszáguldott vele, majd bedobta a tetemet a Hernád folyóba. Bár m237 Svájcban biztonságban érezhette volna magát, hiszen amiként arról 2017-ben Techet Péter beszámolt, ha csak kevéssel is, de a farkasok győztek a kilövésük engedélyezéséről szóló népszavazáson, még ha m237 származási kantonjában a farkaspopulációk gyérítését támogató szavazók 70%-os többségben is voltak. Másképp alakult volna a sorsa, ha m237 úgy dönt, hogy délre indul az Alpok hágóin át és nem keletre: az olasz természetvédelmi szervezetek példaértékű munkát végeznek a farkasvédelem területén, nagy hangsúlyt téve az emberek képzésére.

A farkaspárti plakát Svájcban, amely felhívja a figyelmet arra, hogy a természet és annak sokszínűsége az élet alapja.

A Nemzeti Nyomozó Iroda természetkárosítás miatt büntetőeljárást folytat, egyes hírek szerint le is tartóztatták a gyanúsított vadászt. Ám ez nem akadályozta meg természetesen, hogy m237 esete, sok egyéb más témához hasonlóan, morális pánikot keltsen a magyar online nyilvánosságban. Hirtelen sokmillió emberben kelt életre a természetvédő vagy éppen a vadász énje. A Facebook rögtönítélő bírósága már életfogytiglani büntetést is követelt az össze-vissza beszélő vadászra. Mások a hobbicélú vadászatot tiltanák be, mint véres sportot. A morális pánikról sokat elárul, hogy hatvanezren osztották meg a negyvenezer ember által aláírt petíciót, ami azt követeli, hogy letöltendő börtönbüntetést kapjon az azóta doxxolt (azaz másvalaki által felfedett személyazonosságú) vadász. A nemzetközi sajtó is felkapta a sztorit.

A nagy médiafelhajtásra a kormány részéről egyedül eddig a miniszterelnök legközelebbi munkatársa, Nagy János, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára reagált, aki reméli, hogy letöltendő börtönbüntetést kap a vadász.  

A társadalmi vita is elindult. A magyar Greenpeace jó kommunikációs érzékkel rögtön lecsapott a történetre, és bemutatta a farkasok ökológiai értékét. Dragomán György író Pillinszky Fabula című versével kommentálta az eseményt. Jászberényi Sándor író és haditudósító a morális pánikot megállítandó módon, józanságra int mindenkit a zsigeri ítélkezés helyett. Kardos Gábor fiozófus az elmagányosodás szimbólumának nevezte ki m237-et. Sokat elárul a magyar értelmiség mentális állapotáról az is, hogy rögtön azzal kezdték ki, hogy miért az Indexen jelent meg a cikke.

A pannon értelmiség körében legnagyobb kört futó vélemény Kovács Bálinté, aki szerint az elnyomó rendszerben a szabadságvágyunkat reprezentálja a kilőtt farkas. Lakner Dávid kritikus, kulturális újságíró azt a kérdést veti fel jogosan, hogy miért nem az ugyanazon héten a szeméttelepre kidobott újszülött halálából lett morális felháborodás, miért épp a farkas halálából. Gribek Dániel újságíró arra hívja föl a figyelmet, hogy nem kell rögtön öngyűlölő magyarutálatba átcsapni, hiszen más országokban is lőttek ki jogellenesen farkasokat az elmúlt években. Közben fideszes háttéremberek azzal érvelnek, hogy ismerősi körükben a farkashalál miatt felháborodók és a háborúpártiak nagy átfedésben vannak.       

Jogszabály-módosítási javaslatom van m237 tragédiája kapcsán

A fokozottan védett farkasok természetvédelmi eszmei értéke potom 250 ezer forint: ez kevesebb, mint egy éves tagdíj egy vadásztársaságban.

A védett fajok természetvédelmi eszmei értékét egy 2001-es kormányrendeletben határozta meg a magyar állam, azóta sem a farkasok, sem más élőlények eszmei értéke nem nőtt. Holott az elmúlt huszonkét évben volt némi infláció, kumulatívan csak 2021-ig, az infláció elszabadulásáig 129% volt az árnövekedés.

Ha reálértéken akarná tartani a kormány a védett fajok eszmei értékét, akkor minimum dupláznia, de inkább tripláznia kellene a vonatkozó számokat. A valóban szakmai megoldás az lenne, ha volna egy olyan ökológiai állapotfelmérés, amely az egyes fajok populációit is vizsgálja, és ahhoz igazítja a büntetési tételeket. Egy ilyen projekthez erős természetvédelmi intézményrendszerre volna szükség, ami viszont leépült az elmúlt évtizedben. Illetve többmilliárd forintnyi EU-s támogatásra.

Az meg vagy jön, vagy nem.