Dubrovnikot lőtték, ma belőle élnek, és mindenki ott akar lakást venni, mi az?

És még: hova és miért szorultak be az osztrák liberálisok?

Jó reggelt! A független sajtót támogatni köteles ún. nemzeti nagytőkének két hete ígértük, hogy ajánlunk egy kiváló, a közbeszerzésmentes időszakban is megfizethető programot azután, hogy kikötöttek a dubrovniki kikötőben: a mai hírlevélben erről lehet olvasni. De mindenki másnak is hasznos lehet, aki Dél-Dalmácia vagy a Kotori-öböl környékére tervezi a nyaralását: Trebinje, Hercegovina szerb központja ugyanis szuper hely, megérdemli a kitüntetett figyelmünket. Az útitippek után pedig Bécsbe nézünk, az osztrák liberális NEOS pártról ugyanis elkezdett kipakolni egy bennfentes: Techet Péter írta meg, mi mindent, hogy miért szorultak be a kormányba a liberálisok és hogy hogy jön ehhez Sebastian Kurz exkancellár. Jó olvasást, itt mindig van mit.

---

Harmincöt éve Dubrovnikot lőtték, ma belőle élnek, és mindenki ott akar lakást venni, mi az?

Üdv délen! Fotók: Bukovics Martin, 2022

Van egy 30 ezer lakosú kisváros Bosznia-Hercegovinában, ahol az utóbbi években rejtélyes módon úgy elkezdtek megdrágulni az ingatlanok, hogy az ottani négyzetméterárak megelőzték már az egész ország leglátványosabban fejlődő városa, Banja Luka árszintjét. Ez a kisváros ráadásul a semmi közepén fekszik, egy nagy fennsíkon. Nincs repülőtere, a vasúti hálózatba sincs bekötve, közúton csak szerpentineken kanyarogva lehet megközelíteni: négy órányi autózásra található a fővárostól, Szarajevótól, a boszniai szerbek központjától, Banja Lukától még többre. Hogy miért drágult meg mégis ennyire? Mert a Kotori-öböl bejáratánál fekvő Herceg Novi viszont kevesebb, mint egy óra, míg Dubrovnik fél óra alatt megjárható – és közben maga a kisváros is szép, a fekvéséről nem beszélve.

Trebinjéről van szó – ez az egyik kedvenc városom a nagyrészt oszmán kori belváros, a mellette folyó Trebišnjica, a körülötte lévő, a várost három oldalról körülvevő magas karszthegység és persze az itteni gasztronómia miatt. Ez Bosznia-Hercegovina legdélebbi városa, hangulatra és klímára olyan, mintha már a tengerparton lennénk. A város fölötti 1228 méteres Leotar nevű hegy kimagaslik, messziről látni a Dubrovnik felé tartó kompokról is. Ha van titkos tipp, az ez, noha nem titkos semennyire sem, a titkos tipp mint kategória eleve hülyeség, arról van csak szó, hogy valami a tájékozatlan többség ingerküszöbét nem éri el. De ez nem baj, sőt – minél tovább így marad, annál jobb nekünk. Akár Dél-Dalmáciából, akár Montenegróból autózok haza, itt mindig megállok: ha lehet és időm is van, egy éjszakára, ha sietni kell, egy belvárosi kávéra-sétára, utána egy adag nyárson sült birkára meg néha borvásárlásra.

Termelői piac és reggeli a platánok alatt

Trebinje platánok árnyékában meghúzódó, tökéletesen mediterrán hangulatú, a Kotori-öböl városaira hajazó főtere a város központja – itt érdemes kezdeni a város felfedezését, komótosan egy kávé mellett a sok bár egyikének teraszán. Reggelenként piaccá alakul át a tér, az nem korlátozódik csak a vásárcsarnok területére: odabent a hűtőpultokból a jellegzetes itteni, birkagyomorban érlelt sajtokat és a njegušira hajazó érlelt sonkákat kínálják, kint pedig a rengetegféle gyógynövényeké, zöldségé, gyümölcsé, házi ajváré a terep. Még hétfő reggel is van vagy tíz árus, hétvégén a számuk megsokszorozódik, az árképzés pedig nagyon baráti, pláne, ha megemlítjük, honnan jöttünk: a Magyarország szóra többen elkezdenek mosolyogva dodikozni-orbánozni. A covid alatt az oltásokat fitymálták le az árusok, mondván azokban méreg van, bezzeg az ő gyógynövényeikben, egyikük ki is kevert egy mixet, és ráírta, hogy „ez hat, nem a Fajzer”. Hiába, a szerbek tájékozottságában mindig lehet bízni.

Aki teheti – mert tud egy kicsit többet költeni, vagy épp van szabad szoba –, annak érdemes a négycsillagos főtéri Platani hotelbe szállást foglalnia: jó a konyha, tágasak a szobák és a reggeli kávét is a főtéri platánok alatt lehet inni, közvetlenül a térre néző erkélyünk alatt, amiről már előre szondázhatjuk a piaci kínálatot. A főtérről indul egy sétány a városi park felé. Itt egyrészt elterül egy kávézóterasz vagy kétszáz asztallal – meccsnézéshez kiváló, óriási kivetítőik vannak és Nektar sört csapolnak –, másrészt innen lehet belépni az oszmán korban eredetileg erődként kiépített 18. századi, keleti és mediterrán hatásokkal tűzdelt, ma is fallal körbevett történelmi belvárosba is. Volt körülötte anno vizesárok, de járványügyi okokból vagy száz éve felszámolták.

A piac színei. Lent jobbra a gyomorban érlelt sajt. Fotók: Bukovics Martin, 2025

A trebinjei városkapuk fala annyira vastag, hogy több bolt is helyet kapott bennük, az itteni újságosok az összes belgrádi lapot tartják, míg szarajevóit alig találni, legfeljebb az ottani értelmiség Népszabadságát, az Oslobođenjét, de néznének is furán, ha azt kérnél. Aki most nyáron utazik Trebinjébe, jókor teszi: a belvárosi köztereket már egységesítették, szép új kőburkolatot kaptak az utcák, terek és egyre több helyi vállalkozó nyit boltot, kávézót, csevapozót a szőlővel benőtt kőházakban, valamelyik téren vagy a folyóparton. A klasszik óratorony mellett két, a boszniai háborúban lerombolt, de a kétezres évek elején újjáépített mecsetet is meg lehet nézni ingyen, és Mostar mellett itt is található egy Hercegovina Múzeum: a monarchiabeli klasszicista épületben, az egykori kaszárnyában a hercegovinai szerbek is el akarják mondani a saját verziójukat a környékről, hogy ne csak a horvátokét halld. Érdemes átsétálni a folyó túlpartjára valamelyik hídon és onnan fotózni a belvárost: a folyóba nyúló kőházak és mögöttük a magas kopár hegyek egyszerűen festőiek.

Rétegek és potenciál

Noha lakott volt már a római korban és a boszniai, majd szerb királyok alatt is, Trebinje mai arcát három korszak alakította ki: az oszmán, a Habsburg- és a jugoszláv. Trebinjét a törökök azért építették így ki egy addigi középkori vár helyén, mert 1687-ben elvesztették Herceg Novit és ezáltal a Kotori-öböl városai velencei kézbe kerültek, vagyis fenyegetést jelentettek rájuk nézve – de nemcsak a mai belváros épült akkor, hanem a tőle északra lévő Krš nevű mahala, azaz lakónegyed is, ami hangulatában leginkább a podgoricai Stara Varošt idézi. Ez volt az első mahala a városfalon kívül: szűk, meredek, macskaköves sikátorok, kőből épült vastag falú házak, ahol Herceg Noviból idemenekült muszlim vallású kereskedők éltek – akik azzal keresték a pénzüket, hogy Ragusával, a mai Dubrovnikkal kereskedtek. A negyed egyelőre kiaknázatlan kincse Trebinjének: noha közvetlenül a belváros mellett található, rohad le, a legtöbb többszázéves kőház lakatlan, gyomok nőnek belőlük – a boszniai háborúban az addig itt élt muszlimok többsége külföldre menekült –, holott ha megmentenék és okosan felújítanák, tkp. második belvárosként funkcionálhatna.

A török kori óváros és a főtér. Fotók: Bukovics Martin, 2022

Tervek, ötletek vannak már erre, de sajnos az ingatlanboom nem a múlt örökségeit menti meg, hanem a település határait tolja ki lakótelepszerű egyenházakkal. Mégis: aki szeret hozzám hasonlóan elmerengeni azon a puszta romokon, hogy ez vajon milyen lehetett itt és milyen lehetne még, az imádni fogja ezt a városrészt. Kicsit kijjebb sétálva a belvárosból török kori kőhidat is találni: a csak gyalog vagy bringával járható Arslanagić-híd a 16. századból származik, ezt a hatvanas években kőről kőre lebontották, majd átépítették a mai helyére, különben ellepte volna a víz.

Az Oszmán Birodalom után az Osztrák-Magyar Monarchia jött Trebinjébe. Először csak konzulátust nyitottak – épp Krš városrész szélén –, majd 1878-tól már új urakként, megszállókként érkeztek: a történelmi belváros melletti negyedeket, parkokat, az akkor Kaiserstrassénak nevezett főutcát és tereket ők építették ki az akkori európai sztenderdek szerint. A legfontosabb fejlesztésük a Szarajevóba vezető vasútvonal megépítése, ami a város fejlődése számára kulcsfontosságú volt – az 1976-os felszámolásáig ezen szállították az itteni borokat, dohányt és gyümölcsöt.

A muszlimok azonban a monarchia elől elmenekültek, negyedüket, a Kršt az akkori osztrák térképek „Zigeuner-Vorstadt”, azaz cigányelővárosként említik, a korabeli képeslapok is cigánygettóról számolnak be. A helyükre a városba a környékről szerbek költöztek be, a gazdagabbak az újonnan létesített utcákon a Dalmáciát eszünkbe juttató neoreneszánsz házakat húztak fel maguknak. A Krš városrész tetejére a monarchia alatt erődöt húztak fel, túl jó állapotban nincs már. Trebinje mai jelképét, a platánokat is ekkoriban kezdték el ültetni a történelmi belváros köré az új városrészbe.

Mit adtak a rómaiak?