Jó reggelt! Épp csak, hogy megírtuk tegnap, miért hülyeség a szocialista Ujhelyi István EU-tagságot megerősítő népszavazása, pár órával később már vissza is vonta azt. Na persze nem ezért, hanem mert a Jobbik sokkal jobb kérdést adott be a témában. Miután Magyarország 2012-ben elmulasztotta az utolsó esélyt, hogy az ország elhagyja „a nemzeti szuverenitás felszámolását immáron nyítlan vállaló” EU-t a tíz évvel ezelőtti Gyöngyösi Márton értékelése szerint, a mai Gyöngyösi Márton népszavazással akadályozná meg, hogy Orbán kivezessen minket onnan.

Gyöngyösi kérdése egyébként jogilag jóval értelmesebb Ujhelyiénél, méghozzá azért, mert nem csak homályosan utalgat a tagság megerősítésére, hanem konkrétan arra irányul, hogy a parlament ne fogadhasson el olyan törvényt, amivel az EU-ból kilépnénk. Ezt mondjuk maximum három évre lehetne a jelenlegi szabályok szerint előírni a parlamentnek, mert addig bír kötőerővel egy népszavazás, már ha el tudnak vinni 50 százalékot szavazni, de még inkább, ha egyáltalán átengedi az NVB. Bár a kérdés nyilvánvalóan nem ütközik nemzetközi szerződésbe (hiszen az EU-jog nem írja elő, hogy a tagállamoknak muszáj volna fenntartaniuk a kilépés lehetőségét), a népszavazási tiltott tárgyakat az NVB általában eléggé tágan értelmezi. Pedig még jól is jöhetne a Fidesznek, ha átengednék ezt a népszavazást: olvassátok el a tegnapi cikkünket, ezzel pedig tudjuk is le a magyar ellenzék pótcselekvésein való percegést.

Ma Németországba és Brüsszelbe nézünk el, felkészülve az őszre: a németek ugyanis már most azon vitáznak, hogyan éljenek októbertől. Mivel Fekete-Győr András a hétvégén elárulta a nagy titkot, miszerint rajtunk kívül a magyar sajtóban más eleve nem ért úgy németül, érezve a ránk nehezedő terhet és felelősséget, bemutatnánk az országot, ahol az egészségügyi miniszter csak a háromhavonta oltottakat engedné közösségi életet élni, de azt, hogy neki mikor adták be a negyediket, már nem hajlandó elárulni, mondván ez a magánügye. Jó olvasást!

A Valneva-sztori: Von der Leyenék érthetetlen központi uniós vakcinabeszerzései

Tudom, a magyar sajtó szerint nem hírértékű, de mégis valami egészen különleges dolog történik a Bécsben fejlesztett Valneva covid elleni vakcináival, azokkal, amelyek ugyanazon hagyományos eljáráson alapulnak, mint a Sinopharm-oltás: kiderült, hogy az Európai Bizottság mindössze 1,25 millió dózist rendelt belőlük annak ellenére, hogy év elején még 60 millió dózist kötött le (24 milliót 2022-re, a maradékot 2023-ra). Thomas Lingelbach, az osztrák-francia cég ügyvezetője szerint érthetetlen a döntés, hiszen az EU felnőtt lakosságának 15%-a nincs beoltva covid ellen, a kutatások szerint sokan pont egy olyan, teljes elölt vírust tartalmazó oltásra várnak, mint az övék.

Az ismert német gazdasági újságírónak, Norbert Häringnek is feltűnt, hogy EU-szerte a hatóságok és a média elhallgatják az újonnan forgalomba engedett oltást, holott

azt hihetnénk, ha egyszer van egy olyan, az Európai Gyógyszerügynökség által nagy nehezen engedélyezett szer, ami alkalmas lehet a géntechnológiai vakcinákat ellenzők meggyőzésére, akkor azt a politika és vele együtt az utóbbi évben gyakran a magukat be nem oltókat megbélyegző média promotálni fogja.

Häring felidézi: az EU és a Valneva közötti szerződés kitért arra, hogy amennyiben április végéig nem kap EMA-engedélyt a francia-osztrák vakcina, úgy az EU-nak elállási joga van, igaz, a rendelt mennyiség értékének előre kifizetett 30%-át bukja.

Minden jel arra mutatott, hogy még 2022 első negyedévében átmegy az amszterdami hatóságon az oltás: az EMA 2021 decemberében kezdte meg a gyorsított engedélyeztetési eljárást, 2022 februárjának végén pedig már egy ún. záró kérdéssort küldött a cégnek, amire az napokon belül válaszolt is. Ezzel egy időben, február 28-án Bahrein és az Egyesült Arab Emirátusok engedélyezik a vakcina vészhelyzeti alkalmazását, áprilisban pedig Nagy-Britannia is így tett. Az EU-központban azonban valami történt, ugyanis még mindig nem volt semmi jel, sőt, április 25-én, az elállási opció előtt pár nappal az EMA újra a Valnevához fordult írásbeli kérdésekkel. Häring megjegyzi: ez volt az a nap, amikor a korábban mindenhol az oltásszkeptikusokat is meggyőző csodaszerként nevezett vakcina gyakorlatilag eltűnt a médiából.

Holott pont innentől kezdett izgalmas lenni a sztori.