Iráni hatások, izraeli minták, rózsafüzérek és tűzfalak

Itt a mai hírlevél a csak felesleges szerverkapacitást elvevő, így CO2-lábnyomot növelő kampánytörténések (állami kalózkodás! Kocsis Máté-féle kamutörvény! oroszok valahol!) helyett sok-sok közép-európai és balkáni sztorival: rózsafüzérrel Janez Janša szlovéniai győzelméért imádkozó katolikus papokkal és a magát orbánozással menteni akaró miniszterelnökkel, az üzemanyagokra rakott ársapka környéken ragadóssá vált példájával és annak alternatíváival, a szélsőjobboldaliakkal kormányozni akaró német balos pártvezetővel, a bajor állampárt és a kormány elvileg tiltott összefonódásaival, a szerbek által izraeli mintára levadászni kívánt balkáni ellenségekkel, az újra kiújuló koszovói káosszal, a lengyel jobboldal új reménységével. És persze a hétvégi baden-württembergi választás tanulságaival. Jó olvasást, van mit!

---

A kétharmad, ami a Holdról is látszik

Németország harmadik legnépesebb, 11 millió lakosú, egyben leggazdagabb tartományában, a délnyugati Baden-Württembergben vasárnap választottak. Első ránézésre mind a kiinduló helyzet, mind az eredmény felettébb unalmasnak tűnhetett: a stuttgarti zöld-konzervatív kormány két pártja versengett az első helyért – és végül együttesen erősödtek, a szavazatok közel hatvan százalékát, a parlamenti helyek több mint hetven százalékát szerezték meg. Az eddigi koalíciós kormányban helycsere se történt: a Zöldek kicsit több voksot kaptak, így – hiába a mandátumegyenlőség az erősödő CDU-val – vélhetően ismét az ökopárt adhatja a miniszterelnököt.

A Holdról is látható győzelem kicsit ráközelítve mutat azonban pár érdekességet: néppártosodó zöldek, elhaló liberálisok és az AfD mint az új munkáspárt.

1. A Zöldek megérkeztek néppártként a leggazdagabb tartományban

Baden-Württemberg Bajorországhoz hasonlóan mindig konzervatív fellegvár volt, 2011-ig valamennyi tartományi kormányfőt a kereszténydemokrata CDU adta – annak is inkább jobbosabb, konzervatívabb fele. 2011-ben tört meg a fekete folyamatosság: a fukusimai atomerőmű-katasztrófa miatt annyira megijedtek a németek az atomenergiától, hogy nemcsak Angela Merkel döntötte el az abból való kiszállást – de az akkoriban szavazó baden-württembergiek Windried Kretschmann személyében először választottak egy zöld politikust tartományi miniszterelnöknek. Noha Kretschmann maga fiatalon a szélsőbaloldalon is megfordult, utóbb a Zöldeken belül a jobbosabb szárnyhoz tartozott: erős svábos kiejtéssel beszélő, amolyan nagypapás figurát hozott, aki zöld létére is büszkén használt hatalmas Mercedest – elvégre a tartomány a német autóipar egyik központja. Kretschmann aztán háromszor is nyerni tudott – és alapvetően a CDU-val egy nyugodt kormányt alkotott.

A Zöldek plakátja: balra Cem Özdemir, jobbra a háttérben Winfried Kretschmann. A felirat annyit tesz, hogy „ismerik”. Özdemir egy magára szabott kampányt vitt, kicsi pártlogóval a plakátokon: a szavazók miatta ikszelték a Zöldeket. Fotó: CÖ / Fb

Kretschmann idén már nem akart indulni – a CDU pedig úgy érezte: most jött el az idő a tartomány visszafoglalására. A Zöldek 15 éves sikerét Kretschmann joviális személyének tudták be. A Zöldek azonban Cem Özdemir, egykori szövetségi agrárminiszter személyében az ökopárt talán legjobboldalibb, legmérsékeltebb politikusát indították el – és a politikusnak sikerült végül a bravúr. Boris Palmer, a Zöldektől kirakott tübingeni polgármester tanácsaival és segítségével, óriási hajrával leküzdötte a hátrányát a CDU-val szemben, és pár tizedszázalékponttal beelőzte őket, hatvanvalahány vokssal felülmúlva Kretschmann eddigi legjobb eredményét.

A magát „anatóliai svábnak“ nevező, valóban török származású, de németországi születésű, erős sváb dialektusban beszélő Özdemirnek sikerült a délnyugati tartományban az ökopártot a városi polgárság néppártjaként megőrizni.

Miközben a CDU a vidéki területeken tarolt, a Zöldek 40-50 százalékos eredménnyel szerezték meg vagy tartották meg a tartomány jópolgári nagyvárosait, Stuttgartot, Tübingent, Heidelberget, Freiburgot vagy Konstanzot. Miközben országosan a Zöldek nem nagyon találják a helyüket a Scholz-kormány bukása óta és valahol 10 százalék körül állapodtak meg – egy igencsak konzervatív és jómódú tartományban végleg néppárttá lettek, amelynek immáron a CDU a természetes juniorpartnere.

2. Németország politikai térképe nagyon tarka

Miközben a Zöldek a 11 milliós Baden-Württembergben vélhetően ismét miniszterelnököt adhatnak, a szeptemberben esedékes két kelet-németországi választáson talán még az ötszázalékos parlamenti küszöböt se ugorják meg. És miközben most márciusban a Mainz központú Rajna-vidék-Pfalzban a szociáldemokraták jó eséllyel őrizhetik meg a miniszterelnöki posztot, Baden-Württembergben majdnem elhasaltak az öt százalékon is és csak hajszálhíján jutottak be ismét a stuttgarti parlamentbe. Mindez igen jól mutatja, hogy

Németország politikai térképe regionálisan is egyre töredezettebb: egy párt lehet valahol néppárt, másutt pedig még a parlamentbe se jut be.

Nem csak kelet-nyugat-ellentétről van szó – de a városok és a vidék ellentéte is egyre meghatározóbb. Németországban lassan véget ér – mint számos más európai országban régóta – a mindenütt erős néppártok kora: a CDU kezd visszaesni a nyugatnémet vidék és kisvárosok néppártjává, a Zöldek egyre biztosabban a nagyvárosok vezető pártja, az AfD pedig keleten, de egyes nyugatnémet városokban is (például a baden-württembergi Mannheimban) az első helyre jön fel.