Jár száz nap a kormánynak, hogy ne a kommentelők kormányozzanak

Rajz: Vágó Gábor

Május eleje nemcsak közjogilag, hanem mentálisan is választóvonal lett 2026-ban. Az új miniszterelnök egy fesztivál headlinerjeként ünnepeltette az általa táncolni hívott népet a parlament előtt a beiktatását követően. A régi miniszterelnök a nyugdíjas, széljobbos trollok Csurka István által kikövezett útján indult el a teljes eljelentéktelenedés felé Dopemannél az utolsó munkanapján. Annyi nem volt benne, hogy mondjon legalább egy korszakzáró búcsúbeszédet a parlamentben.

Magyar Péter mögé soha nem látott arányú támogatói tömeg állt oda a választásokat követően. Ez Európa-rekord 1990 után. A Fidesznek is mértek 70% körüli számokat 2009-ban, de sokkal alacsonyabb részvételi hajlandóság mellett. A Tisza Párt vezére mégsem türelmet kért, hanem bevonást ígért. Magyar ki is mondta Rómában a New Yorkernek, hogy véget érnek gyorsan a mézeshetek, és erős lemorzsolódásra számít. Kikről hajlandó lemondani, és kikre támaszkodik a jövőben? Ez száz nap alatt kiderül.

Demokráciákban kimondatlan szokás, hogy száz nap türelmet kap az új kormány. Ilyenkor a sajtó inkább elemző, mintsem kritikus, és az ellenzék sem páros lábbal száll bele a kormányba az első három hónapban. A mézeshetek addig tartanak, amíg belerázódnak a folyamatokba, megismerik a szakigazgatás labirintusát és kialakul az a hatalmi mátrix, ahol mindenki tudja a dolgát. Ilyenkor még nem indulnak el a nagy átalakítások, nincsenek radikális reformok, legfeljebb jogi tatarozás és választás utáni pénzszórás van, mint Medgyessy Péter kormányánál 2002-t követően.

Magyar Péter nem kért száz nap türelmet a múlt szombati székfoglaló beszédében. Jelezte, hogy mekkora méretű, temetőnyi csontvázakat hagytak rájuk a fideszesek, hogy milyen országot vesznek át. A nagyobb rendszerek átformálása időt fog igényelni. Megérezte támogatói kritikai attitűdjét – aminek többen hangot is adtak a beiktatási ünnepen a sajtónak nyilatkozva –, ezért inkább be szerette volna vonni a kormányzás felelősségébe az endorfinban és napfényben fürdőző tömeget a Kossuth téren: „Nélkületek nem szeretnénk és nem is fogunk kormányozni.” A sajtónak azt üzente: „Figyeljenek bennünket, kérjenek számon bennünket!”

Sokan meg is tették. Két miniszteri kinevezésről szóló előzetes hír kapcsán is aktivizálódott a régi ellenzéki buborék. Először az oktatásiminiszter-jelöltet cincálták szét, mert vallásos háttere van. Másodszor a sógora igazságügyi miniszternek való kinevezése miatt kapta az ívet Magyar Péter, mondván megmarad a sógor-koma-jóbarát rendszer. Mindkettőben visszavonulót fújt. Nem csupán az eddig közpénzen teleltetett Fidesz-trollok, savanyú szőlőt majszoló DK-s megmondók vagy a Magyar Péter-fixált Hont András voltak aktívak, hanem a magát a kritikai értelmiségnek tekintő, a Tiszára eltartott kisujjal szavazó új zsűri is fellázadt Pankotai Lili vezetésével.

Az valóban örömteli, hogy 16 év után nem az a reakció egy magyar kormány részéről, hogy meghosszabbítja Bicskéig. Magyar Péter Orbán mentalitásával kinevezhette volna a húgát vagy Hide the Pain Haroldot köztársasági elnöknek, az öccsét meg a köztévé élére. De nem tette, mert olvas kommenteket.

Ez már kultúraváltás, jó kiindulópont lenne a rendszerváltáshoz.

Magyar Péter politikai felemelkedésében kulcsmomentum volt, hogy influenszerként viselkedett. Az EP-listájára is influenszert igazolt Kulja doktor személyében, aki kormányzati szerepet eddig nem is kapott. Az elmúlt egy évben egy egész hónapnyi időt töltött Facebook-élőkben Magyar. Ugyanez az influenszerkormányzás köszönt vissza a miniszteri meghallgatásokon is. Ruff Bálint a korány ökleként nem a terveiről beszélt részletesen, hanem a Fideszt ütötte. Az oktatási és az egészségügyi miniszter meghallgatásán is kapták a fideszesek rendesen az ívet. A NER-ellenes kommentszekció pedig lájközönnel honorálta ezt. Megerősítést kaptak a friss kormányzati szereplők, hogy elég csípősen odaszólni a Fidesznek, és mindenki örül.

Magyar Pétert a személyes Facebook-kommentelés hajtotta előre a kampányban. Minőségi trollkodásaival, epés megjegyzéseivel és buzdító mondataival etette az algoritmust és folyamatosan magán tudta tartani a figyelmet. Ez új minőséget hozott a politikai kommunikációban, amit Orbán csak nyögvenyelősen tudott lemásolni.

Kormányfőként azonban már más az optikája az influenszerkományzásnak.

Amikor a Buddha álnévről ismert informatikusról írt tegnap az Átlátszó egy valóban sok kérdést felvető tényfeltáró cikket, akkor kezdett visszanyalni a fagyi. Az Átlátszó az újságírói etikett szerint minden érdekelt felet meg akart szólaltatni, de mind Buddha, mind a Tisza sajtója negligálta őket. Nem válaszoltak a lapnak, csak a legfelsőbb szintről volt kommunikáció, az is másvalaki kommentmezőjében: akkor jelent csak meg a miniszterelnök kommentelni és tagadni a vádakat bizonyítékok nélkül, amikor a Válasz Online főszerkesztője kiposztolta, hogy ez azért nem egy szép sztori.

Tehát hiába van hivatalos Tisza-sajtóosztály, három kormányszóvivő és sajtós stáb, továbbra is Magyar Péter kezeli a kényes ügyeket, személyesen a kommentmezőben. Ami ellenzékben a kampányban szuperfegyver volt, az kormányon már veszélyes lehet. Ez az influenszerpolitika kétélű fegyver, mert a NER alatt a frusztrációját kommentekben levezető tömeg most megérezte az erejét. Azt gondolják, hogy a részvételiség és a kormányzati ügyekbe való bevonás is a Facebookon történik, ahol Magyar az állandó hiperaktivitásával folyamatosan feszegeti Pandora szelencéjét: azok a kommentszakértők, akik mindenhez értenek a focitól kezdve az oktatáson keresztül a Közel-Keleten át a kiberbiztonságig, most kiélik magukat.

Vérszemet is kaptak sokan, hogy vitriolos „nem ezért szavaztunk rátok”, „ezek ugyanazok”, „generációváltás, nem rendszerváltás” posztokkal hatni tudnak a kormányra. Most tizenhat év elnyomás után előbújik mindenki a számára legfontosabb ügyekkel a feministáktól kezdve a Pride-szervezőkön és a borászokon keresztül az állatvédőkig. A két miniszterjelölt visszavonásával a kommentmezők mobbingban (egyes posztok alá tömeges kommentelők szervezésében) jártas megmondói azt érzik, hogy megkapták a liberum vétót, mint a lengyel nemesség a nemesi köztársaság végső évtizedeiben. A NER-ellenzéki influenszerközeg megérezte az erejét. Hogy kik pattannak le, és kiknek a javaslatai mennek át, mint kés a vajon, az hónapokon belül kiderül. Csalódottak biztosan lesznek.

Ha simán adtunk egy biankó csekket korlátlan hatalomra, akkor nem várhatjuk azt, hogy azt azonnal arra váltsuk be, ami számunkra a legkedvesebb. Nem csupán arra adtuk a biankó csekket, hogy eltakarodjon az előző kormány, hanem arra is, hogy egy új működés legyen a magyar társadalomban. Ehhez pedig idő és türelem kell.

A magyar internet rögtönítélő bírósága hajlamos arra, hogy idő előtt hirdessen bűnöst, fessen fel skarlátbetűket, átkozzon ki. Ha a régi reflexek, a mindenszarizmus jön elő, mert nem a számunkra legfontosabb üggyel kezdik meg az országépítést, akkor nem tud az ország túllépni a saját árnyékán. A régi minták ismétlődnek, csak a szereplők változnak, az elmúltnyolcévezésből elmúlttizenhatévezés lesz. A „miért, a Gyurcsány alatt jobb volt” kérdést felváltja a „miért, az Orbán alatt jobb volt”. Pár év alatt az O1G-ből M1G lesz, cseberből vederbe esik ez a nép.

Most azzal tehetünk legtöbbet, ha türelemmel megvárjuk, mi bontakozik ki a jobbközép kormányból. A türelmi idő után nem szabad szó nélkül hagyni a kisiklásokat, a kétes machinációkat, a propaganda átfordítását narancsból kékre, a NER főbűnöseinek futni hagyását, a belpolitikai célú titkosszolgálati működés tovább folytatását, a haveri kapitalizmus továbbterjedését. De ezek még mindig csak a lehetőséghorizonton vannak, nem fixen következnek a mostani kezdőlépésekből.

Én megadom az első száz nap türelmet arra, hogy visszahozzák az EU-s forrásokat. Ha elvégzik ezt a korántsem könnyű feladatot, akkor megérdemel az új kormány még száz napot kritika nélkül. Ha száz nap alatt legalább az előző kormány ballépései miatt zárolt források felszabadulnak, akkor ugyanis mutat ez a kormány annyi kompetenciát, hogy megérdemel még száz nap türelmet. Nem korlátlan rajongás miatt nem szól a kritika, hanem a feladat bonyolultsága kíván türelmet mindenkitől.

Főleg azoktól, akik jobb híján szavaztak a Tiszára: lehetetlen mind a három és félmillió ember álmát egyszerre valóra váltani.

Vitatkoznál? Írnál egy véleménycikket hozzánk te is? Akár teljesen más, de Közép-Európát vagy a Balkánt érintő témában? Írj ide: gemisthu@protonmail.com