Kampány Szlovéniában: ahol a rettegett külföldi befolyás izraeli

Black Cube, katonai puccs, foodtruck, bezzeghorvátországozás. Ki kicsoda a szlovén politikában?

Micsoda idők: már Szlovéniában sem unalmas a kampány!

A héten magyar belpolitikával nem foglalkozunk, erre ott az összes többi felület, pláne hogy gyorsan elszégyelltem magunkat azon, amiért a március 15-i budapesti felvonulások legérdekesebb jeleneteként azt azonosítottam, amikor a március 15-i tiszás meneten a MIÉP friss nyugdíjas, Olaszország-rajongó kamionsofőr alelnöke azt magyarázta a partizános interjú közben élő adásban, hogy a MIÉP nem tehet mást, mint hogy Magyar Péterék mellé álljon. Az MDF újraegyesülése annyira bizarr és niche, hogy rögtön feltettem magamnak a kérdést: nem volt esetleg ebből a tripből túl sok?

De, és szerencsére van is hova néznünk, ráadásul úgy, hogy azért egy kellemes kampányhangulat is legyen hozzá: a hazai nagy napig van még hátra négy hét, most vasárnap viszont Szlovénia választ, ahol nagy esélye van arra Janez Janšának, eddigi háromszoros miniszterelnöknek, a szlovén függetlenség 1991-es kivívásában kulcsszerepet játszó jobboldali politikusnak, hogy visszatérjen a hatalomba. A héten ezért mindkét hírlevélben Szlovéniára fókuszálunk: mint amikor a negyven fokos nyárban jól esik túrázni az Alpokban vagy ciderezni Dél-Angliában, olyan a magyarországi kampány hevéből kikukucskálni a délnyugati szomszédunkhoz. Ma kampányáttekintő és képbehozó, csütörtökön kibeszélő. Jó olvasást, van mit!

---

Ahol nem orosz, hanem izraeli befolyástól rettegnek, magyar párhuzamokat látva

Szlovéniában az arányos választási rendszer miatt minden választás a pluralizmus és az apró nüanszok ünnepe, ahol már abból is botrányt tud csinálni a média, ha a miniszterelnök erélyes hangvételű SMS-eket küld a belügyminiszternek, hogy esetleg dolgozzon jobban, majd a kormányfőt emiatt bepanaszolják és egy szigorú nevű korrupcióellenes hivatal kimondja, hogy ezzel bizony megsértette kormánytagja integritását. (Hol van Robert Golob Orbán Viktortól, aki már egy 2013-as nyílt kormányülésen is sportot űzött abból, hogy szívatta a Simicska Lajos által a kormányba delegált Németh Lászlónét! Hogy azóta ezeken az alkalmakon mi hangzik el, azt nem tudhatjuk meg, mert egy ideje már nem készül róluk jegyzőkönyv.)

A szlovén kampány legnagyobb eseménye sokáig az volt, amikor az egyik párt megvette egy népszerű hamburgeres foodtruck tizenpárezer lájkolót számláló Facebook-oldalát, majd azt átnevezte a párt nevére. A nagy médiabeli felháborodás láttán végül berobbantak egy pártneves foodtruckkal, és a országjárásuk abból áll, hogy a pártelnök napi háromszor más és más főtereken osztogatja a hamburgert.

Azt írtam, hogy sokáig: az elmúlt napokban ugyanis felbukkant egy impresszum és kiadó nélküli angol nyelvű honlap, amin különböző kormányközeli szereplők és lobbisták beszélnek feltűnően gyakran vágott videókon egy őket egy brit cég emberének kiadó, nekik egy jól hangzó megbízást ajánló, eltorzított hangú valakinek Bécsben. Ezeket a beszélgetéseket titokban felvették, a brit cég honlapja pedig a videók publikálásakor eltűnt. A videókat Janša pártmédiája aktívan pörgeti, ugyanis tökéletesen illeszkednek pártja narratívájába: a balos-liberális posztkommunista hálózat a velejéig korrupt, minden csak színjáték, egy brancs az egész. A korábbi igazságügyi miniszter például arról beszél, hogy a GEN-I nevű állami energiacéget informálisan a mai napig az azt részben megalapító Golob kormányfő vezeti (aki 2021-ben innen dobbantott a politikába), holott annak politikamentesen kellene működnie.

Arról is szót ejt, hogy Golobbal üzleti-politikai szövetségben áll a régóta korrupcióval vádolt ljubljanai polgármester, Zoran Janković, és őket segíti a háttérből a szálakat mozgató volt posztkommunista államfő, Milan Kučan is, akikkel a volt igazságügyi miniszter természetesen nagyon jóban van. Egy másik videón egy ismert ügyvéd beszél arról, hogy a polgármester mindent támogat, csak kapja meg a maga 10%-át.

A gond az, hogy az elhangzottakban sok új nincs, csupán az, hogy most nem szlovén oknyomozó újságírók vagy hatóságok vádolják túlzott befolyással, hatáskörtúllépéssel, esetleg korrupcióval az ezekre a szlovén sajtót olvasók által régóta hajlamosként megismert politikusokat, hanem ismert közéleti figurák, akiknek a szájából ez nem vádként, hanem a napi ügymenet részeként hangzik.

Ha ismerős a módszer, az nem véletlen: a szlovén sajtó oknyomozása szerint ugyanaz az izraeli Black Cube nevű, évtizedes tapasztalattal rendelkező titkosszolgák által vitt cég állhat mögöttük, mint akik magyar NGO-k ellen csináltak hasonlót a 2018-as és 2022-es választási kampányokban, csak épp míg Magyarországon nem sikerült közvetlen kapcsolatot találni a Fidesz vagy a kormány és az izraeliek között, Szlovéniában nagyon is. Janez Janša ugyanis az oknyomozók egy (kérdés, mennyire megbízható) titkosszolgálati forrása szerint tavaly decemberben találkozott Ljubljanában az oda Tel-Avivből egy magángéppel érkező Black Cube vezetőivel, Dan Zorella cégalapítóval (akit Romániában felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek, amiért egy hasonló akcióhoz feltörte 2016-ban Laura Kövesi akkori korrupcióellenes főügyész, ma az Európai Ügyészség vezetője mailfiókját) és Giora Eilanddal, az izraeli hadsereg egy korábbi tisztjével, plusz két kollégájukkal, ráadásul a forrás szerint rögtön pártja székházában, ahol ő személyesen a bejáratnál várta őket. A négy izraeli egyike a szlovén szolgálatok szerint februárban egy éjszakát is eltöltött Ljubljanában.

Hogy a találkozón mi hangzott el, nem tudni (érdekes módon Janša pártja, az SDS nem cáfol semmit, hanem a pártmédiában visszatámadnak, és az oknyomozók hitelességét próbálják megkérdőjelezni, mondván a Soros Györgyhöz köthető szervezeteik és lapjaik Golobék és a balos hálózat kitartottjai, akik az utóbbi években csomó közpénzt nyelnek el). A veterán politikus nyilván ismeri az ellenfeleit, így tudja, ki az, aki szereti a befolyását mások előtt nagyobbnak mutatni vagy épp össze-vissza pletykálni a bennfentesség látszatát mutatva, azaz ki az, akit érdemes megkörnyékezni egy ilyen akció sikeréhez. Az akció ugyanazon mintán alapult, mint a magyarországit, a piaci árát kb. 1 millió euróra teszik. A szlovén parlament nemzetbiztonsági bizottságának ellenzéki (NSi-s, róluk lejjebb) vezetője közölte: neki a titkosszolgálatok nem erősítették meg, hogy a Black Cube állna a videók mögött, csak azt, hogy a cég képviselői tényleg Ljubljanában voltak tavaly december 22-én.

A titokban levideózott volt igazságügyi miniszter szerint neki a beszélgetés alatt fura volt, hogy miért kérdezik őt arról, hogy hogyan szokás viszonozni szlovén politikusoknak egy-egy üzletet, és állítja, épp azokat a részeket vágták ki a videókból, amikben azt magyarázza, hogy Szlovénia nem úgy működik, hogy ő csak úgy intéz valamit, mert minden pontosan le van szabályozva. Az érintettek amúgy mind tagadják a vádakat, AI-t és a szlovén demokráciát és szuverenitást veszélyeztető külföldi beavatkozást emlegetnek, hozzátéve, hogy a videókban elhangzottakat amúgy vizsgálják ki alaposan a hatóságok. Janša pártja, az SDS úgy reagált a történtekre, hogy most hallanak a Black Cube nevű cégről először, de a videókban elhangzottak alapján szobrot kellene állítani az izraeli ügynököknek Ljubljanában, és remélik, hogy amennyiben sikerül a választás után létrehozniuk végre független intézményeket, megkezdődhet az országot rabul ejtő bűnözőcsoport felszámolása.

Hogy mekkora hangsúlyváltást jelentett a kampányban a Black Cube-ügy, mutatja, hogy azelőtt a fő téma a bezzeghorvátországozás volt: ami a hazai közéletben Románia, azaz a lesajnált keleti szomszéd, az náluk a több évnyi háborút és a Tuđman-korszakot megszenvedni kénytelen, az EU-ba csak 9 évvel később csatlakozó Horvátország. A szlovén ellenzék a kampányban Ljubljanába látogató Manfred Weberrel, az Európai Néppárt elnökével az élen arról beszél ugyanis, hogy Szlovénia lemaradt, de bezzeg Zágrábban a HDZ tudja, hogyan kell kormányozni, le is előzték őket egy csomó, a cégeket és vállalkozókat érintő mutatóban. A szlovén balosok pedig visszalőhettek, hogy Szlovénia gazdasága hálistennek nem a turizmustól függ, a megélhetési költségek alacsonyabbak, a bérek pedig magasabbak, kiemelve egy sor, munkavállalókat érintő mutatót, ahol a szlovén számok mind szebbek a horvátokénál.

Ki kicsoda, mi micsoda a szlovén politikában?

Még mielőtt belemennénk, jöjjön a lényeg a mai polarizáció gyökeréről röviden, leegyszerűsítve a fogyaszthatóság és érthetőség kedvéért. A történet a szlovéniai rendszerváltással kezdődött, amikor két népszerű figurája volt a szlovén politikának.

Az egyik Janez Janša, a börtönt is megjárt antikommunista politikus, aki új világot álmodott, a másik Milan Kučan, a szlovén kommunista párt elnöke, aki nyugodt, jól menedzselt átmenetet és stabilitást ígért (ő az, aki a Black Cube-ügyben a szálakat a háttérből irányítaná a mai napig). A nép az első szabad választáson, 1990-ben együttműködésre ítélte őket, amikor Kučant Szlovénia első elnökének választották, Janša pedig az új kormányban megkapta a védelmi miniszteri posztot, és 1991-ben sikerrel vezette a szlovén függetlenségi háborút a magára Tito eszmei örököseként tekintő Jugoszláv Néphadsereggel szemben: emiatt kvázi félistenként tekintettek rá.

A nagy törés 1994-ben volt, amikor a szlovén politikában olyan történt, ami a mai napig találgatások, narratívák és összeesküvés-elméletek egyik kedvenc témája: a kormányfő kirakta a kormányból Janšát. Puccskísérlet? Titkosszolgálatok háborúja? Amit tudunk, az az, hogy 1994-ben a Ljubljanától északra lévő Depala vas nevű faluban a Janša alá tartozó hadsereg emberei megvertek egy civil ruhás rendőrt azért, mert a polgári titkosszolgálat emberének tartották, aki beépült a katonai hírszerzésbe, hogy információkat gyűjtsön arról, hogyan látják el illegálisan, az európai fegyverembargó kikerülésével a szerbek ellen az akkor épp a saját függetlenségükért harcoló bosnyák és horvát hadsereget fegyverekkel, nyilván szép összegekért. A történet a hadsereg fölötti civil kontrollról szólt: a katonai vezetők nagyrésze főleg a különleges egységeknél és a hírszerzésnél lojálisabb volt Janšához, mint a főparancsnokukhoz, az államfőhöz, aki attól tartott, hogy a sereg önjáró intézménnyé válik. A kizárólag Janšának engedelmeskedő különleges egységek 1994-ben

éjszakánként egy katonai puccsra hajazó műveletet kezdtek el gyakorolni:

egyes elméletek szerint a Depala vasban megvert rendőr a fegyverbizniszek mellett erről juttathatott el dokumentumokat az államfőnek, hogy csaliként vagy sem, nem tudni (a csali lényege az lett volna, hogy az államfő kamuinfók alapján puccskísérlettel vádolja meg a védelmi minisztert, aki őt ezután megszégyenítve, a valós dokumentumokkal szembesítve, lemondásra kényszerítse). A lényeg, hogy a Depala vasi rendőrverés gyors nyilvánosságra kerülése miatt Janšának távoznia kellett a miniszteri posztról, azaz ha volt is csali, azon gyorsan átláttak. Izgalmas adalék, hogy a távozás estéjén a hozzá hű különleges alakulat vagy száz tagja készenlétbe helyezte magát. Janša erről egy 1999-es interjúban azt mondta: akkora hatalom volt a kezében, hogy megtehette volna, hogy nem fogadja el az eltávolítását, de végül nem tette.

Hogy volt-e puccskísérletre terve Janšának, a mai napig nem tudni, mindenesetre a balos közvéleményben az ragadt rá, hogy igen: azaz hogy egy Franjo Tuđmanba oltott Pinochet tábornokként akarta volna átvenni a hatalmat. Janšáék narratívája szerint viszont a régi kommunista elit trükkje volt az egész Depala vas-ügy, mert így be tudták sározni és azáltal meg tudtak szabadulni legveszélyesebb, a függetlenségi háborúban aratott győzelmével pedig óriási hitelességre szert tevő, az egyetlen kommunistamentes állami intézményt, a hadsereget irányító ellenfelüktől. Ők ezért azóta azt hangoztatják, hogy egy második köztársaságra van szükség, a rendszerváltás rendszerét és a korrupt posztkommunista-technokrata elitet le kell váltani egy újra, a mainál kicsit illiberálisabb, de tisztább, erkölcsösebb és főleg hatékonyabb rendszerre. A Black Cube-féle videók is pont ezt a narratívát hivatottak alátámasztani annak érdekében, hogy végre nagyot billenjen az SDS felé a hangulat: a kampány így nem szakpolitikai elképzelésekről szól, hanem arról, hogy ki és miért készítette a videókat, illetve hogy korrupt-e a kormányoldal, és ha igen, valójában mennyire.

De nézzük a szlovén választék bejutásra érdemes részét: kik is meccselnek a vasárnapi választáson? Uroš Esih ljubljanai (laibachi) belpolitikai újságíró, a Delo napilap munkatársa volt ebben a segítségünkre, nagyrészt vele vettük át a fejleményeket.

A Janez Janša-fanklub: SDS (Szlovén Demokrata Párt)