Katona, bíró, ügyész és a szélsőjobb a slágerlistákon

Üdv Bécsből – de azért kicsit Rómából is! Miközben Ausztriában politikusi visszatérésekről ír, fantáziál, pletykál, álmodik (néha nem lehet eldönteni, melyik aláhúzandó) a bulvármédia, Olaszországban egy nagy szakítás rázta meg a jobbközépnek nevezett szélsőjobboldalt: Matteo Salvinit és a Legát otthagyta legismertebb EP-képviselője, egy nyíltan homofób és rasszista nézeteket hirdető egykori katona. De szavazni is fognak az olaszok bírákról és ügyészekről. A végén pedig bécsi programajánló, de magyar politikáról. Jó olvasást, van mit.

---

Kurz, Kern és a slágerlistás Kickl

Bécsben néha februárban is uborkaszezon van. Ami Magyarországon a sajtóban az „Orbán Viktor átköltözik-e a Sándor-palotába“ típusú találgatások, azok Ausztriában a „visszatér-e Sebastian Kurz“, illetve a „visszajön-e Christian Kern“ jellegű hírek. Ha nincs éppen téma, ezt mindig elő lehet venni, elvégre Kurz tényleg nem hagyta el teljesen a politikát, üzletemberként is mindig vissza-visszakacsint az Osztrák Néppártra (ÖVP); Christian Kernnel pedig a Szociáldemokrata Párt (SPÖ) belső ellenzéke, különösen a vidéki tartományurak Karintiából vagy Burgenlandból tudják idegesíteni Andreas Babler jelenlegi pártelnököt. Mellettük pedig egy másik veterán, Burgenland egykori szocdem tartományfőnöke, Hans Niessl is hallatott magáról: ő államfő szeretne majd két év múlva lenni.

A befolyásos Kronen Zeitung bulvárnapilapról tudni lehet, hogy nem különösebben szereti a jelenlegi ÖVP- és SPÖ-vezetést. Kurz-cal azért szimpatizál, mert a politikus számos kérdésben a lap irányvonalával megegyező véleményeket képvisel. A Kronen Zeitung ugyan nem szokott direktben odaállni a szélsőjobboldali FPÖ mellé, de témaválasztásban egyértelműen jobboldali és ezért egy sokkal jobbosabb ÖVP-t és kormányt szeretne. Christian Kern visszatéréséről szóló híreket pedig azért szokták rendszeresen bedobni, mert különösen dühösek azon Bablerre, aki alkancellárként a médiapolitikáért is felel és ezen minőségében a Kronen Zeitungra nézve esetleg hátrányosan gondolná újra az állami médiafinanszírozást.

Vörös viharok

Az SPÖ márciusban választ új elnököt. Ezúttal nem az egész párttagság szavazhat, mint 2023-ban, amikor sokak meglepetésére berobbant egy kis alsó-ausztriai város igencsak balos polgármestere, Andreas Babler, aki végül aztán a kongresszuson legyőzte ellenfelét, Burgenland szocdem tartományfőnökét, Hans Peter Doskozilt – meg az Excel-táblázatot, ahova először hozzá vitték fel Doskozil második helyezését.

A megpuccsolt puccs

Babler kemény balos fordulatot ígért, a politikus egész életrajza, megjelenése és beszédmódja egy igazi munkásvezéré – bár lehet, hogy elkésett mindezzel pár évtizedet, mert sem a 2024 szeptemberi választási eredmények, sem a közvélemény-kutatási adatok nem igazolják őt vissza: a párt visszazuhant a harmadik helyre, és most már stabilan 20% alá mérik. Babler szerencséje, hogy a nagyhatalmú bécsi pártszervezet – élén Michael Ludwig polgármesterrel – nem talált egyelőre jobb jelöltet a párt vezetésére, azaz továbbra is kitartanak mellette. Márpedig különösen az SPÖ-ben nem lehet senki Bécs akaratával szemben vezető. Doskozil gyakorlatilag ezen bukott el 2023-ban: Ludwig annyira nem kedveli a renitens burgenlandi politikust, hogy még a vidéki polgármester Bablert is inkább elfogadta elnöknek.

Doskozil maga nem akar visszatérni a szövetségi politikába, legalábbis azt ígérte, hogy 2030-ban is újra elindulna Burgenlandban. A Doskozil-tábor, amely főleg a párt jobbszárnyát, a Bécsen kívüli vidéket jelenti, azonban nem nyugodott bele a vereségébe – és Christian Kernt szeretnék visszahozni. A politikus 2016-ban lett a párt elnöke és Ausztria kancellárja – szintén igen heves belviták után, amelyek elsöpörték Werner Faymannt a párt és az ország éléről egyaránt. Kern azonban nem bírt akkori külügyminiszterével, Sebastian Kurz-cal, aki addig fúrta az akkor még azért relatíve nagy többséggel bíró vörös-fekete, azaz SPÖ-ÖVP-kormányt, ameddig előrehozott választásokra nem került sor – amit Kurz hatalmas többséggel nyert meg. Kurz – mint emlékezetes – az FPÖ-vel kötött koalíciót, az SPÖ pedig ellenzékbe kényszerült.

Kernnek azonban, aki kancellársága előtt az osztrák államvasutakat vezette, nem volt sok kedve az ellenzéki szerephez. Azaz egyszerűen faképnél hagyta a vereség után a pártját, amit az elvtársak igencsak rossz néven vettek – elvégre a szolidaritás és lojalitás a szigorúan szervezett SPÖ-ben ma is nagy értek. Az SPÖ a 2019-es, az Ibiza-botrány után tartott előrehozott választásokon se tudott visszatérni a hatalomba.

Kern viszont napbarnított üzletemberként jelent meg néha a szociális vagy hagyományos médiákban – mutatva megviselt csapatának: én még élek, sőt, nagyon is jól élek.

Mivel a Kernt a pártelnöki székben követő Pamela Rendi-Wagner nem bizonyult erős vezetőnek, Kern visszatérésének lehetősége mindig ott lebegett a pártszékház levegőjében – főleg, hogy ezt ő maga is lebegtette. 2023-ban Kern Doskozil pártelnökségét támogatta, amivel végleg ellenséggé vált a bécsi pártvezetés szemében. Noha Kern maga is bécsi, nem része az ottani hatalmi hálónak.

Egy átlagos facebookos Kern-poszt. Fotó: CK / Facebook