Ki mutat új utat Európának? És a briteknek?

Dobro jutro, köszöntök mindenkit Podgoricából, ahol ma az ortodox húsvét miatti négynapos várakozást követően talán megjavítják az autómat. Erről majd írok bővebben (a tavalyi balkáni útinapló és az EU-s cikk ötvözete), ahogy arról is, hogy Podgorica legalább annyira jó hely, amennyire elsőre nem tűnik annak, most viszont átadom a szót: Bede Ábel a britek Benny Hill-showba fulladt önkormányzati választásának tanulságairól ír, Vágó Gábor pedig arról, hogy pontosan milyen EU-t álmodnak épp nekünk a vezetőink. Szavazni is lehet a végén. Jó olvasást! (bm)

---

Így araszolhatnak vissza az EU felé a britek

Tovább menetel a magabiztos választási győzelem felé a brit Munkáspárt: a múlt csütörtökön megtartott angliai önkormányzati választáson nagy győzelmet aratott Keir Starmer pártja. A Munkáspárt 1158, a Liberális Demokraták 522, a Konzervatívok 515, míg a Zöldek 181 önkormányzati képviselői helyet tudtak nyerni. A 397 helyet elvesztő toryk kárára az összes releváns párt jelentősen növelte képviselői számát.

Ez volt az ország történetének első olyan nagyobb szabású választása, ahol a szavazóknak magukkal kellett vinnie egy személyazonosító igazolványt. Ez európai szemmel kicsit megmosolyogtató lehet, de egészen tavalyig elég volt bemondani az ember nevét és már kapott is szavazólapot.

Ezen változtatott Boris Johnson kormánya pár évvel ezelőtt.

Az új módszer alkalmazása egyáltalán nem ment zökkenőmentesen: magát Boris Johnsont, az intézkedést bevezető exminiszterelnököt például visszaküldték az útleveléért, mert nem rendes igazolvánnyal, hanem egy nevére szóló levéllel próbálta igazolni magát a szavazókörében. Hírek arról is érkeztek, hogy veteránok is próbálták magukat veteránigazolvánnyal igazolni, csakhogy pont ez a dokumentum nem került fel a hivatalosan elfogadható igazolványok listájára, komoly PR-krízist okozva a veteránok érdekeit mindig hangosan képviselő konzervatívok számára.

De a sajtóban megjelent példák semmik ahhoz a Benny Hill-showhoz képest, amin én mentem át mint a helyhatósági választáson szavazni jogosult EU-s állampolgár. Először a magyar személyimet nem akarták elfogadni – annak ellenére, hogy a törvényben és a honlapon egyértelműen le van írva, hogy elfogadható –, mert nem szerepelt a saját, az elfogadható igazolványokat példákkal illusztráló papírjukon lehetséges igazolványként. Ezután az útlevelemet sem akarták elfogadni, mert a példás papírjukon az útleveles képek között csak brit útlevél szerepelt. Ezután hiába mutattam meg a szavazóbiztos saját papírján, hogy noha nincs külön képpel illusztrálva, a szövegben az EU-s útlevél példaként meg van említve, miszerint elfogadható, és különben is, a papírjukra rá van írva, hogy ezek csak példák. A biztos azért óvatosságból felhívta a központot, ahol megnyugtatták, hogy valóban hihet a szövegnek a leírásban és Magyarország valóban EU-s tagállam.

Ez volt az utolsó teszt az idei, nagy valószínűséggel őszi parlamenti választás előtt. Az önkormányzati képviselői helyek mellett nagyvárosi és régiós polgármestereket is választottak, utóbbi egy viszonylag új eleme a brit demokráciának, több helyen most választottak ilyet először. Úgy kell elképzelni, mintha mondjuk Pécs-Mohács, Debrecen-Nyíregyháza vagy Szeged-Hódmezővásárhely és a körülöttük lévő agglomerációs falvak kapnának egy közös polgármestert a régiós ügyek intézésére. Itt a toryk feladata az lett volna, hogy tartsák meg a meglévő két polgármesterüket, nyerjenek Yorkshire-ben, ahol hagyományosan erősek és ahol most volt először ilyenfajta választás, és szorongassák meg Sadiq Khant Londonban.

A londoni választék. Fotó: Bede Ábel, 2024

Ez nemigen sikerült. A 12 helyből 11-ben a munkáspárti jelölt nyert. A toryk egyedül az észak-angliai, Middlesbrough-Darlington környéki Tees Valley-ben tudtak nyerni, de ez kevés vigasz, hiszen míg ott legutóbb 73-27 arányban diadalmaskodtak, most 53-41%-ban sikerült csak, ami óriási szavazatarány-csökkenés.

A toryknak a legjobban mégis Birmingham és környékének elvesztése fáj, ahol a helyben kifejezetten népszerű és sikeres Andy Street nagyon szoros versenyben alulmaradt a munkáspárti jelölttel, Richard Parkerrel szemben. Street a magyar önkormányzati választásokról ismerős módszerrel, a pártlogót minél jobban eltakarva kampányolt. Így sem sikerült levetkőznie magáról a tory brandet, a konszenzus szerint ennek köszönheti a vereségét. Street egyébként kifejezetten a konzervatívok egyre ritkább mérsékelt ágához tartozik, búcsúbeszédében intette is a párttársait, hogy ne tolódjanak tovább jobbra.

Blair és Farage szelleme lebeg London fölött

Londonban a konzervatívok egy kifejezetten autós- és kultúrharc-fókuszú kampányt vittek végig Susan Hallal, aminek az lett az eredménye, hogy ugyan az autóra jobban rászoruló külső kerületekben picit növelték a szavazatszámukat, végül a regnáló Sadiq Khan a harmadik ciklusát karrierje legnagyobb arányú győzelmével kezdheti meg.

Az országos trendekből még két dolog figyelhető meg: a Liberális Demokraták második helye nagyban vindikálja a pártelnök, Sir Ed Davey stratégiáját, miszerint a gazdagabb kisvárosi lakosokra céloz. Nincs mit szépíteni, az eredmények alapján pont akkora bajban van a konzervatív párt, mint azt a kutatások mutatják, így már arra is vigyázniuk kell, nehogy az országgyűlési választáson a taktikai szavazás miatt a libdemek megismételjék az önkormányzati sikerüket és ott is ők legyenek a másodikok. Ez persze valószínűtlen, de már az is sokat elmond önmagában, hogy ez egyáltalán felmerül.

Ha a Liberális Demokraták erősek lesznek, annak elsősorban külpolitikai szempontból van jelentősége – azért írunk erről, hogy ne csak ősszel halljatok róla.

A Munkáspárt a sikeres semmitmondás jegyében ugyanis nagyon keveset hajlandó elmondani abból, hogy tulajdonképpen milyen viszonyt ápolna kormányon az EU-val. Ugyan azt állítják, „javítanának” a brexitmegállapodáson, de hogy ez a gyakorlatban mit jelent, nem teljesen világos. Ha felmerül bármiféle közeledési javaslat, például az EU és az Egyesült Királyság közötti bevándorlási szabályok 30 alattiak számára történő, az Európai Bizottság által javasolt könnyítése, azt Starmerék általában élből visszautasítják, nyilvánosan legalábbis. Ha viszont ősztől a Liberális Demokraták nagy számban lesznek jelen Westminsterben, ők támadhatják majd a munkáspárti kormányt EU-párti irányból, főleg azért, mert a pártvezetés stratégiája ellenére a Munkáspárt szavazói még mindig túlnyomó többségben EU-pártiak.

A másik országos tanulság a zöldek szereplése. Nagy kérdés volt, hogy mekkora ára lesz a Munkáspártot vezető Keir Starmer óvatos stratégiájának, amivel próbál mindenféle radikálisnak látszó ötletet eltolni magától kulturális, környezetvédelmi vagy külpolitikai kérdésekben. A tanulság az, hogy noha valóban átszavazott egy jelentős mennyiségű progresszív és muszlim szavazó a zöldekre vagy erős független jelöltekre – elsősorban a pártvezetés Hamász vs. Izrael-konfliktusban képviselt erősen Izrael-párti nézetei miatt –, végül ez nem került túl sokba a Munkáspártnak.

Egyedül Birminghamben voltak közel ahhoz, hogy veszítsenek, de még ott sem lett különösebb probléma belőle. A brit választási rendszer egyéni körzeteken alapul, így logikus és a tapasztalatok alapján működőképes stratégia, hogy nem bánják, ha az erős, biztos körzeteikben kicsit gyengébben szerepelnek azért, hogy a csatatér-kerületekben pár volt tory szavazót átcsábítsanak a mandátumokat maximalizálandó.

(Bede Ábel)

---

Ki mutat új utat Európának?

Az európai integráció megrekedt. A következményekkel az európai elitből csak kevesen hajlandóak valóban szembenézni, és kiutat keresni a válságból.

Április végén sokan akartak irányt mutatni az Európai Uniónak, most összefoglaljuk a legfontosabbakat: a csúcsjelöltek vitáztak és még az újrabrandelt Ursula von der Leyen is méltóztatott megjelenni; a szélsőjobbosok magyar szervezésben konferenciáztak, Orbán Viktor az európai porond Gyurcsányává vált; a francia elnök és a lengyel külügyminiszter nagyívű beszédeket tartottak, a volt olasz miniszterelnök pedig jelezte az umbriai villájának nyugalmából, hogy unatkozik, ismét magasabb pozíciókra törne. 

Ne várjunk a csúcsjelöltektől semmi újat

Az európai parlamenti választás csúcsjelöltjeinek vitáját azon Maastrichtban tartották, ahol az Európai Uniót megalapozó szerződést is aláírták az Európai Gazdasági Közösség tagjai több, mint harminc éve. Bár hosszú ideig úgy volt, hogy a hivatalban lévő bizottsági elnök, Ursula von der Leyen meg sem jelenik a vitán, de végül tiszteletét tette a botrányhősnő. Mosolyoffenzívát indított a kommunikációs csapata a vita előtt, hogy emberarcúvá varázsolják a széles publikum előtt, hiszen sokan csak a személyes bosszúhadjáratairól, az SMS-ben ledealelt vakcinabeszerzéseiről és a külön a barátjának létrehozott poszt kapcsán emlékeznek munkájára. 

Nyolc ok, ami miatt az Isten óvjon minket Von der Leyen újrázásától

Megnéztem a másfélórás vitát, hogy nektek ne kelljen.