Kinek mi olvasható ki a programjából?

Jó reggelt! Elég erős volt az elmúlt pár nap a környéken.

Miközben a cseh-bajor kapcsolatokat már olyannyira nem árnyékolják be a Beneš-dekrétumok, hogy Andrej Babiš cseh kormányfő Münchenben tervezget jobb cseh-bajor határmenti infrastruktúrát, ma pedig Bécsben találkozik az osztrák Buddhának mondott Christian Stocker kancellárral, Magyarországon a Telex kiderítette, hogy a sokat bírált gödi Samsung-gyárban károsanyagok egészségügyi határértékeinek 500-szorosának, van, hogy 1000-szeresének voltak nap mint nap kitéve a dolgozók, és erre kormány is csak úgy jött rá, hogy a titkosszolgálattal figyeltette az adatokat titkolni próbáló céget, a gyárat azonban nem merték bezáratni ennek ellenére sem.

Varsóban diplomáciai botrány készül, ha igaz a Rzeczpospolita értesülése, miszerint állítólag Trumpék kérésének is eleget téve kérlelik a PiS-esek és nyomasztják az amerikaiak a kormányban szerepet vállaló, a védelmi minisztert adó PSL nevű parasztpártot, hogy az árulja el Donald Tuskot és álljon át hozzájuk. A cél az volna, hogy PiS-es kormány alakulhasson, azaz egy vonalon legyen Karol Nawrocki államfő és a kormány, miután az USA-nak Tusk miniszterelnök túl EU-párti és túl USA-ellenes volna. A PSL elnökének a kormányfői posztot ígérik, és a cikk szerint azzal fenyegetik őt az amerikaiak, hogy csökkentik a katonai együttműködések intenzitását, ha nem tesz ennek eleget: védelmi miniszterként ez számára jelentős kudarc volna. Az viszont még nagyobb, ha egy szuverén országban annak egy szövetségese zsarolással kényszerít ki kormányváltást: de a PiS-esek amerikai érdekek melletti lobbija is erős.

Az amerikaiak lehet, elkéstek már: a jobbos német sajtóban a csütörtökre összehívott belgiumi informális EU-csúcsot az Európai Egyesült Államok megszülésének nevezik, mondván Mario Draghi és Enrico Letta bábáskodása mellett a baba feje már most is kezd látszani. Vajon milyen testet ölt: a föderációét vagy a többsebességes EU-ét? Az apa mindenesetre Donald Trump, a gyerek pedig minél előbb önállósodna tőle, a cél egy új, sokkal egységesebb, gazdaságilag és infrastruktúráját tekintve teljesen akadálymentes, digitálisan szuverén, katonailag is reakcióképes EU létrehozása, nem az USA ellen, de szükség esetén akár nélküle is. Mint írják, a szülés soha nem szép, mert hangos, véres, veszélyes, de majd a szülinapok szépek és örömteliek lesznek.

Mindeközben pedig Észak-Macedóniában polgárháborús állapotokkal fenyegetnek számos nagyobb városban helyi cigányok amiatt, hogy az ottani jobboldali kormány lefoglaltatná a rendőrökkel a jogosítvány nélkül vezetők autóját: mint a helyi médiában mondják, hogyan lenne mégis jogsijuk, ha iskolákat sem végeztek, hadd ne kelljen az nekik, és eleve, sokkal jobban vezetnek, mint akiknek van róla papírjuk.

Ezek tehát a friss hírek, mi azonban szeretünk mélyebbre-távolabbra nézni. A mai hírlevél több nagyobb lélegzetvételű anyag írása miatt kicsit karcsúbb, de csak karakterszámban: a hétvégi Tisza-programbemutató kapcsán Vágó Gábor azt nézte meg, ki mivel házal épp és miből milyen következtetéseket lehet levonni, Bukovics Martin pedig cinikus véleménycikkben temeti el a jobb sorsa érdemes Bosznia-víziókat Milorad Dodik USA-ból támogatott megerősödése kapcsán. Jó olvasást, van mit.

---

Ki olvas egyáltalán választási programokat? Mi!

A pártprogram olyan, mint a diploma egy vezetői álláspályázatnál: nagyon kevesen nézik meg, honnan van és mi van benne, de mindenki elvárja, hogy legyen. Elenyésző számú bizonytalan szavazó keres igazodási pontot a pártprogramokban. Az Egyesült Királyságban a szavazók negyede mondta azt, hogy hatással van a döntésére a párt kiáltványa. Főként az újságírók, az aktivisták és politikageekek olvasnak ilyen dokumentumokat, emiatt már nem is nagyon nyomtatják ki ezeket a pártok.

A választók a személyiségközpontú politikában egyre inkább emberekhez kötődnek érzelmileg, nem ideológiai, pláne nem közpolitikai alapon hoznak döntéseket. Federico Vegetti olasz politológus 2019-es kutatása ki is mutatta, hogy jóval nagyobb a politikai megosztottság érzelmi alapon a magyar társadalomban, minthogy azt a pártprogramok közötti különbség indokolná.

Miért nem elvárás a Fidesztől a program?

Ellenzéki megmondóknál népszerű lett számon kérni, hogy hol van Orbán Viktorék programja. 2010-ben volt utoljára programjuk, amikor ők voltak az esélyes kihívó. Az álláspályázatos hasonlatnál maradva: a Fidesz a jelenlegi ügyvezető igazgató. Nem azt nézzük, mit mond arról, hogy mit akar majd csinálni, hanem azt, hogy mit csinált eddig. Az eredmények akkor is magukért beszélnek, ha tetszenek nekünk azok, akkor is, ha nem. Néhány hangzatos ígéretért felesleges lenne valamelyik háttérintézettel programot írattatnia az állampártnak, hiszen a szavazói nem azt kérik rajta számon.

Mint ahogyan nem kérték számon az Orbán-kormányon a fideszes szavazók eddig sem a demokratikus normák helyreállítását, amit a párt politikusai 2010-ben a Nemzeti Együttműködés Programjában eredetileg vállaltak.

A mindenkori kihívók így is, úgy is a kormányzó párthoz mérik a saját programjukat, és a jelenlegi közpolitikai gyakorlat függvényében fogalmazzák meg a vállalásaikat.

Akkor miért hasznos a pártprogram?

A kormányzati munka előszobája a programalkotás. Ilyenkor a párthoz kötődő szakértők megismerik egymás gondolatait, és elkezdődik az a fajta erőfitogtatás, ami a kormányon már vérre menő vitákat modellezi. A vitákban kirostálódnak a szélsőséges véleményű emberek, és kialakul egy legkisebb közös többszörös álláspont. Jó esetben valakik át is olvassák a különböző részeket, és az egy szakmailag és nyelvileg is koherens egésszé áll össze. Amennyiben ez nem történik meg, és egymással logikailag ellentmondó részeket tartalmaz a program, akkor arra lehet következtetni, hogy kormányon is számos vitájuk lesz egymással.

Az ideológiai karakter is kirajzolódik a pártprogramból, ami főleg a mezei aktivisták számára hasznos, amikor a választókat szeretnék meggyőzni: ha például valaki azt mondja neki, hogy számára az állatvédelem a legfontosabb, akkor tud valami konkrétat mondani azon túl, hogy ő is szereti a cicákat. Vagy ha az egészségügy állapotán kesereg a meggyőzendő választópolgár, akkor az aktivista tud reagálni, hogy a magánegészségügy támogatása, vagy a központi szuperkórházak fejlesztése bizony szerepel a vállalások közt. A különböző témák hansúlyozása belövi a célcsoportot is, hiszen a jogállami szupermérföldkövek témája ritkán merül fel a vásárosnaményi piacon, nem úgy az almatermelők helyzete. Ugyanez fordítva van a Jászai Mari téren lévő kampánypultoknál. A nyelvi megfogalmazások, a program stílusa is segít eligazodni a célcsoport kapcsán.

Az érdekes és újszerű javaslatok azért fontosak, mert vonzzák az emberek fantáziáját és mankót tudnak adni a szimpatizánsoknak, amikor egy asztaltársaságban korteskednek pártjuk mellett. Amikor a kecskeméti LMP-vel bedobtuk, hogy legyen villamos a városban, többen úgy fogadtak az ajánlásgyűjtés során, hogy „nem tudom, mi az az LMP, de ha ti vagytok a villamosos párt, akkor aláírok”.

Tudatos állampolgárok tájékoztatása Pécsen, oda-vissza. A kormányplakátokat rongáló aktivistát ugyan elítélték emiatt, ő dafke folytatja. Fotó: Bakó Bea, 2026

Az alábbiakban a parlamenti mandátum megszerzésére esélyes magyar pártok programjait elemzem a koherencia, az ideológiai skála, a közpolitikai paletta szélessége, a nyelvi stílus és az újszerű felvetések kapcsán. A csupán matematikai eséllyel rendelkező MKKP és DK programját is bevettem a körbe a bejutási küszöbön táncoló Mi Hazánk és az esélyes kihívó Tisza mellé. Az MSZP és Jobbik programjával kegyeleti okokból nem foglalkoztam.

Fidesz+: a tiszás kormányprogram vázlata