Kiskapuzni, Hamaszt éltetni, 325-tel száguldozni, mindent kirántani

Jó reggelt, ma egyre jobban távolodunk Magyarországtól, de csak óvatosan, olyannyira, hogy a végén kilyukadunk a rántott húshoz. Bécs, Prága, Ascoli Piceno: hamaszos kommunisták, száguldozó kiábrándult neoliberális konzervatívok és olyan olaszok, akik mindent kirántanak, még az olívabogyót is. Ez a mai menü, jó olvasást!

---

A kormány azt hazudja az önkormányzatoknak, hogy dönthetnek lényeges kérdésekről

Bár elsikkadt az ún. „átláthatósági” törvény miatti felháborodás közepette, azzal egyidejűleg benyújtották a Navracsics Tibor által régóta lebegtetett törvényjavaslatot a „helyi önazonosság védelméről” is, amely az ígéret szerint jogosítványokat ad az önkormányzatoknak, hogy fellépjenek a nem kívánt betelepülés ellen.

Azok után, hogy a 2011-es önkormányzati törvénnyel a helyi önkormányzatok gazdálkodási autonómiáját és hatásköreit súlyosan visszavágták, majd ezen a helyzeten tovább súlyosbítottak főleg ellenzéki városokban a környező megyék javára a különleges gazdasági övezetekkel (amikről ugye a kormány döntött ott, ahol büntetni akart), amikből végül idénre csendben kitáncoltak; most úgy tűnt, valódi döntési jogköröket kapnak ismét az önkormányzatok. A fordulat azonban cseppet sem tűnt örvendetesnek, hiszen mindez az egyéni jogok súlyos csorbításával járt volna: mégis ki vág bele szívesen úgy egy költözésbe, ingatlanvásárlásba vagy építkezésbe úgy, hogy még mindezt az önkormányzattal is jóvá kell hagyatnia?

A jó hír az, hogy ezeket az aggályokat a javaslat szövege menten eloszlatja, rögtön nyilvánvaló ugyanis, hogy egy puszta bullshittörvényről van szó. Bár a törvényjavaslat hosszasan sorolja, hogy az önkormányzatok hogyan írhatnak elő egy kívánt lakosságszámot és ennek betartatása érdekében elővásárlási jogot, plusz adókat, illetve lakcímlétesítési tilalmat vagy erre vonatkozó feltételeket, van benne egy

jolly-joker kiskapu, ami az egész törvényt feleslegessé és nevetségessé teszi.

Ez pedig a 6. § (1) bekezdésének d) pontja, miszerint „mentesül a betelepülőre vonatkozó tilalmak, korlátozások és feltételek alól az a természetes személy, aki (…) teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatban kijelenti, hogy a településen kíván munkavégzésre irányuló tevékenységet végezni.”

Tehát nem kell munkaszerződést bemutatni, nem kell vállalni, hogy x időn belül munkaviszonyt létesít vagy vállalkozást indít valaki az adott településen, pusztán az erre vonatkozó szándékáról kell írásban nyilatkoznia – két tanúval, akik olyanok is lehetnek, akiknek a kocsmában egy sör mellett elmondta, hogy ő bizony elszántan szeretne szart lapátolni a helyi sertéstelepen, vagy szalag mellett ülni a bugyigyárban. Aztán ha a végén nem sikerült? Hát a szándék, az megvolt!

Persze bizonyára fognak a törvény alapján rendeletet alkotni olyan önkormányzatok, ahol van erre helyben igény, hogy vakíthassák a népet a helyi „önazonosságvédelemmel”, majd széttárják a kezüket, hogy a törvény alapján engedett kivételekkel bizony nem tudnak mit csinálni. Én örülök, hogy így alakult, de ezért kár volt Navracsics stábjának drága munkaóráira az adófizetők pénzéből.

(Bakó Bea)

---

A bécsi CEU-n az Izrael-ellenes kommunisták taroltak a hallgatók között

Május közepén, két napon át zajlottak Ausztriában a hallgatói önkormányzati választások. Az osztrák hallgatói önkormányzatok (Hochschülerschaften) formálisan hasonlóan szerveződnek, mint a magyarok – kari, egyetemi és országos szinteken –, de jelentőségük nagyobb: a Hochschülerschaft a Munkáskamarához és a Gazdasági Kamarához hasonló korporatív és önigazgatási szervezet, az összetételét a tagok – állampolgárságra tekintet nélkül – választhatják: ahogy mindenki, aki Ausztriában munkavállaló, automatikusan tagja a Munkáskamarának, fizetnie is kell érte és részt vehet a munkáskamarai parlamentek megválasztásában, úgy a Hochschülerschaftnak is minden egyetemista kötelezően tagja (és kötelezően fizetnie is kell a tagdíjat).

Több, mint 300 ezer hallgató – köztük a magánegyetemeké is – szavazhatott, de csak 22 százalék élt ezzel a lehetőséggel. Országosan a szociáldemokrata egyetemista szervezet (VSStÖ) nyert 30,2 százalékkal, őket az ÖVP-hez közelálló, de hivatalosan pártfüggetlen Akcióközösség (AG) 20,9 százalékkal, a Zöld és Alternatív Egyetemisták (GRAS) 18,2 százalékkal, a Fiatal Liberálisok pedig 7,6 százalékkal követik. A hallgatói önkormányzati választásokra eleve mindig jellemző, hogy az induló listák többsége baloldali, a jobboldaliak összesítve is csak alig a szavazatok negyedét hozzák el.

Az össztársadalom és a szavazni hajlandó egyetemisták közötti mély szakadékot mutatja, hogy miközben országosan a szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ) a legnépszerűbb politikai erő, az ő szervezetük csak 3 százalékot szerzett – bár például

a katonai főiskolán a szélsőjobboldal futott be 44 százalékkal az ott tanulók között az első helyre.

Ezzel szemben országosan a szélsőbaloldalnak továbbra sem sikerül még a parlamentbe jutáshoz szükséges négy százalékot se elérni – az egyetemisták között viszont azt is megengedhetik maguknak, hogy a különböző belbalos ideológiai viták mentén több listára szakadjanak, és még így is erősebbek, mint az FPÖ-s egyetemisták.

A szélsőbaloldalon a fő törésvonal a Kommunista Párthoz (KPÖ) való viszony.

Osztrák? Kommunista?! Párt?!?!

A Kommunista Egyetemista Szövetség (KSV) név alatt két külön lista is indul ezért évek óta: a KPÖ-höz hű maradt Baloldali Lista (KSV-LiLi) és a KPÖ-t túl mérsékeltnek tartó, legfeljebb annak grazi szervezetét – és annak EU-kritikáját és oroszpártiságát – elfogadó Kommunista Ifjúság (KSV-KJÖ). A mostani kampányban

különösen az Izraelhez való viszony osztotta meg őket: a LiLi is bírálja Izraelt, de azért nem tagadja Izrael létezéshez való jogát; a KJÖ viszont gyakorlatilag a legszélsőségesebb palesztinpárti álláspontot képviseli, miszerint Izrael eleve egy gyarmatosító állam szerintük, ezért teljes mértékben el kell tűnnie.