Jó reggelt! Ma kitárgyaljuk a Rogán Antal mellett az egyik legfontosabb szerbiai vállalatot ért amerikai szankciót és hogy az hogyan hozhatja helyzetbe a MOL-t, lesz szó a román politikai elit egyre látványosabb vesszőfutásáról, Novak Đoković szerb teniszlegenda Jugoszlávia újraegyesüléséről szőtt álmairól, és hogy hogyan távolodik lassan Ukrajnától a lengyel politikai osztály. A két fő téma két szomszédból érkezik: elemezzük a horvát elnökválasztás nem túl meglepő eredményét, és elmeséljük, milyen félreértések, véletlenek és igazi közép-európai bénázások vezettek ahhoz, hogy végül a szélsőjobboldal kezébe hullott Ausztria. Jó olvasást, lesz mit!
Kormányozni nem kellett, féknek jó lesz
Az lett, amit mondtunk és amit a vak is látott: Horvátország elnökválasztásának második körét magabiztosan, közel 75%-ot elérve megnyerte a regnáló államfő, Zoran Milanović, a jobboldali zágrábi kormány leghangosabb, most épp régibalos-nacionalista, EU-kritikában és szuverenista szólamokban utazó, emiatt a nyugat-európai sajtóban rögtön oroszbarát pecséttel ellátott ellenzéke. Ennyire jó eredményt a második fordulóban még senki nem ért el. Ellenfele, a nagyobbik jobbos kormánypárt, az országot az utóbbi években a schengeni és az euróövezethez csatlakoztató, közben viszont egyre autoriterebb módon kormányzó, minden érdemi posztra pártkatonákat helyező HDZ és a vele koalícióban lévő kisebb jobbos pártok által támogatott Dragan Primorac 25%-ot hozott csak. A közvélemény-kutatók megint leszerepeltek, Milanović esetében ismét tévedtek alsó hangon tíz százalékpontot.
Az oka ennek valószínűleg az, hogy a részvétel több, mint 10 százalékponttal alacsonyabb volt, mint öt évvel ezelőtt, a legalacsonyabb pedig épp a HDZ erős bástyáiban volt (érdekes módon az érvénytelenül leadott szavazatok aránya ezekben volt a legmagasabb), a jobboldali szavazók egyrésze más programot választott magának vasárnapra: Milanović még a déli Dalmáciában és a keleti Szlavóniában is 60% fölötti eredményeket hozott, nemhogy a balos bástyának számító Isztriában és Muraközben, ahol a 90%-ot közelítette vagy épp haladta meg. Primorac egyedül a hagyományosan szélsőjobboldali, javában usztasaszimpatizáns diaszpórában és a kilencvenes évek háborúja miatt a hercegovinai horvátok körében tudott csak nyerni.

Milanović győzelme csak a HDZ gyenge jelöltje miatt ekkora arányú. Ha a mostani szavazatszámokat az előző elnökválasztás második körével hasonlítjuk össze, azt kapjuk, hogy Milanović idén mindössze 90 ezer szavazattal kapott többet, mint 2020-ban, amikor 52,6%-ot ért el a HDZ 47,3%-ot elért jelöltjével szemben. Milanović jól mérte fel, hogy ellenfele, az elitista tudós könnyen lesöpörhető a pályáról: a horvátok szemében hitelesebb, hihetőbb és emberibb, ha valaki azért nem vett részt a háborúban, mert egyszerűen félt tőle, mint Milanović, nem pedig elmenekült előle az USA-ba, mint Primorac. Pláne az, aki balkáni kiskirályokkal barátkozik (elvégre a horvátok rokonsága is nagyrészt az exjugoszláv országokban él), mint aki idősebb és ifjabb George Busht, a Clinton-családot és az indiai elnököt említi barátjaként.
Milanović az ivócimbora a kocsmában, Primorac Zacher Gábor másnap.
Mint a filozófus Marija Selak Raspudić, az elnökválasztás első körének harmadik helyezettje írta az eredményeket kommentálva: a HDZ még a horvátországi szerbek nacionalisták körében közutálatnak örvendő vezetőjével, a kormánypárt kipróbált koalíciós partnerével, Milorad Pupovac nyelvészprofesszorral is hozta volna ezt az eredményt, sőt, a második körben ő még meg is szorongatta volna az államfőt. Ennél a párhuzamnál nagyobb sértés kevés van a jugoszláv polgárháború alatt az országot irányító HDZ számára, az igazságtartalmánál pedig kevés nagyobb probléma.
Külön izgalmassá teszi az eredményt, hogy tavasszal a HDZ úgy nyerte meg a parlamenti választást, hogy a most újraválasztott elnök volt az ellenzék nemhivatalos miniszterelnök-jelöltje, és azzal kampányoltak végig, hogy majd HDZ-ellenes nemzeti egységkormányt hoznak létre. Kormányozni nem kellett, de féknek eszerint jó.
Primorac vasárnap este rövid beszédében nem gratulált Milanovićnak a győzelemhez (később sajtókérdésre is csak a horvát demokráciának gratulált), az újraválasztott elnök pedig külön megtapsoltatta közönségével azokat a HDZ-szavazókat, akik a párt elnökjelöltje, Primorac helyett őrá húzták az ikszet, és külön megköszönte a kisebbségeknek (köztük a szerbeknek, olaszoknak, magyaroknak) is, hogy szavaztak, biztosítva őket, hogy Horvátország az ő hazájuk is, és mindig is az marad.
Milanović értelmezésében az autoriter rezsimeket idéző 75%-os eredménye nem az ő támogatottságát jelenti, mert egy demokráciában ekkora támogatottsága egy politikusnak nem lehet, hanem a HDZ-vel szembeni elégedetlenség mértékét.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.