Lehet tovább bezzegromániázni

Jó reggelt! Miközben Lengyelországban a vártnál kevésbé szerepelt jól az elnökválasztás első körét azért így is behúzó kormánypárti varsói főpolgármester (31% Rafał Trzaskowskinak, 29% a PiS-es Karol Nawrockinak, ők ketten meccselnek két hét múlva), Romániában sokakat meglepett, hogy csak beigazolódott a papírforma, és nincs többsége a szélsőjobboldalnak, azaz Nicușor Dan az új román államelnök.

Ma kivételesen két hírlevelet is küldünk, egy kül- meg egy belpolitikait, utóbbira tessék várni egészen délelőtt 10-ig, elolvasva addig ezeket az anyagokat:

• Bukovics Martin gyorselemez: a romániai választás hét tanulsága.

• Horvátország is választott: Techet Péter mutatja be az izgalmas fiumei és isztriai bukásokat, de a zöldbalossá váló Zágrábban is érdekes dolgok történnek.

• Mutatunk nyárra négy, nem feltétlenül kézenfekvő romániai útitippet.

---

Gyorselemzés: a romániai választás hét tanulsága

Nem lett annyira szoros, mint vártuk. 53,6%-ot kapott Bukarest főpolgármestere, míg a román szélsőjobboldal vezére 46,4%-ot. Még a szélsőjobboldalinak elkönyvelt diaszpórában is hasonlóak az arányok, igaz, fordítva, George Simion javára, 56:44.

1. Nicușor Dan jó jelölt volt

Ekkorát még senkit nem fordított a második fordulóban Romániában, mint Bukarest főpolgármestere, aki sikeresen mobilizált maga mellett mindenkit, aki nem kért a szélsőjobbos kísérletekből. De Dan győzelmének nem csupán a szélsőjobboldali veszély az oka, hanem az is, hogy szemben a legtöbb román politikussal, hiteles és bizonyított vezető, azaz a rendszerellenes protesthangulatot nem a rendszer lebontásába forgatták bele a románok, hanem adtak egy esélyt annak megjavítására.

Így lett Nicușor Dan Bukarest főpolgármesteréből Románia elnöke

Amikor Bukarestben beszélgettem számos helyivel a főpolgármesterükről, kialakult bennem a kép, hogy Románia következő elnöke azért ennyire népszerű helyben, mert ritkaságszámba megy: egy olyan politikus ugyanis, aki dolgozik. Ahelyett, hogy miccsfesztivált szervezett volna meg felavatott volna negyven szobrot, lefaragta a város adósságát és nekiállt olyan többciklusos projekteknek, amik azzal jártak, hogy a város évtizedekig fel lesz túrva: ezek olyan dolgok, amiktől az átlagos politikus kifejezetten fázik, ugyanis nem hoz látványos és gyors eredményeket, így nincs mit kommunikáljon este a tévében, ráadásul macerásak, drágák és sok kellemetlenséggel járnak. Dan viszont eleve csak ritkán állt ki a kamerák elé és szereplések helyett évtizedes elmaradások bepótlásának állt neki, például azon dolgozott, hogy a lehető legtöbb bukarestinek legyen ismét melegvize és fűtése: ezek olyan dolgok, amik ha vannak, azt 2025-ben természetesnek vesszük, senki sem hálálkodik érte politikusnak.

Dan fő ígérete logikusan következik városvezetői tevékenységéből: miután minden fontosabb reform vagy fejlesztés során beleütközött abba, hogy abba bele kell folyjon a román kormány, az önkormányzatok autonómiájának megnövelését, azaz végeredményben a román állam centralizáltságának csökkentését szeretné elérni.

Hogy Dan karaktere miért népszerű, az átélhető Magyarországon is, ahol a többség rég ráunt Gyurcsányra, a minden egyes napot megnyerni akaró politikusokra és már unja a Fidesznél újabban neoprotestáns ihletésű gyűlöletszeánszokban kicsúcsosodó amerikai export identitáspolitizálást is, és az adójáért cserébe csak jól működő egészségügyet, rendes oktatást, jogállamot akarna, azaz normálisan és nyugodtan élni a mindenre rátelepedni akaró idegesítő politikusi zaj helyett.

Emiatt vélhetően folytatódik a bezzegromániázás a magyar ellenzéki közvéleményben.

Ha magyar politikusi párhuzamot kellene említenem, nem annyira Karácsony Gergely, inkább Vitézy Dávid jutna eszembe, noha ő sokkal tehetségesebb Nicușor Dannál, mert szemben vele képes jövőképek és víziók felrajzolására. Igaz, a bukarestieknek már az is imponált, hogy valaki ideológiamentesen, menedzseri szemlélettel, lopás nélkül vezette a városukat, de Dannak Románia elnökeként ennél több fog kelleni. Danról azt mondják, csapnivaló kommunikátor, de nagyon jó tárgyaló: lássuk, mit tud.

2. Nincs többsége a szélsőjobbnak. Kérdés, meddig

A megsemmisített tavalyi első forduló előtt mindkét akkori kormánypárt, a posztkommunista PSD és a jobboldali PNL úgy kalkulált, hogy ha trükkösen megerősítik valahogy a szélsőjobboldalt, akkor az ő második fordulóba jutott jelöltjük majd simán győzni tud. A számítás alapja az volt, hogy a szélsőjobboldal által megszólítható tömeg megáll legfeljebb 40%-nál, és ez a tavalyi parlamenti választáson igazolódott is, a három bekerült párt, az AUR, a POT és az SOS együtt 32%-ot szerzett. A PSD nagy terve az volt, hogy átirányít szavazókat az AUR-os George Simionra, hogy megismétlődjön a 2000-es elnökválasztás, amikor Ion Iliescu állt szemben a nagyromániapártos Corneliu Vadim Tudorral (és a szélsőjobboldal miatti félelem okán nyert), a PNL nagy terve pedig az volt, hogy azzal gyengíti a PSD tervét, hogy elkezdi nyomatni a TikTokon Călin Georgescut, hogy ő majd harapjon a Simion-táborból és végül a PNL elnökjelöltje kerüljön be a második fordulóba a biztos befutónak számító PSD-s elnökjelölt mellé; és mivel ilyenkor hagyományosan PSD-ellenes népszavazássá változik a második kör, azt az nyeri, aki nem a PSD-és.

A számítások alapja, a szélsőjobboldali tábor fölötti üvegplafon léte beigazolódott: hiába jelent meg a kampányhajrában Georgescu is többször, a román szélsőjobboldal nem tud nyerni, nincs mögöttük többség, még úgy sem, hogy Simionék fullra pörgették a szociálpopulizmust. A különbség nem párezer szavazat, hanem 830 ezer. Nem mehetünk el azonban amellett, hogy (ha nem számítjuk megyének Bukarest hat szektorát) a megyék többségében bizony a szélsőjobboldal nyert és Simion pártjának olyan, jellemzően nagyon falusias, perifériának számító erős bástyái lettek, mint a Kárpátoktól délre fekvő Gorj (61,5%), Tulcsa a Duna-deltában (58,3%), vagy épp Bukovina román része (Szucsáva, 57,6%). Erdélyen legközelebb úgy autózzunk át, hogy tudjuk: Arad, Hunyad és Beszterce-Naszód megyékben is Simion nyert.

Az AUR-elnök második helye ezért erős második hely, nem beszélve arról, hogy George Simion még csak 38 éves, noha beletett vagy hat évet abba, hogy itt legyen, a politikában ez szemtelenül fiatal kor, neki ez igazából csak a kezdet.

Lehet, lesz pár lázadás ellene az AUR-on belül, de ezeket valószínűleg ahogy eddig is tette, úgy most is leveri. Simion érdeke az, hogy a következő parlamenti választás eredménye tükrözze a mostani elnökválasztás számait és mivel vélhetően átalakul a román pártrendszer, az AUR legyen az egyik oldali nagy tömb, ennek érdekében a szélsőjobbot vélhetően mérsékelni fogja, és indul a Marine Le Pen-féle forgatókönyv.

3. Az új elnöknek sincsen igazából többsége