Ma te győzöl, holnap én

Lengyelországban ismét beköszönt a demokrácia, olvashattuk számos lapban Európa-szerte, ami azért is furcsa és vicces egyszerre, mert az eddigi, demokráciaellenesnek elkönyvelt nacionalista-konzervatív kormány rendezte meg azt a választást, amelyen a tehetséges újságírók szerint az eddigi lengyel ellenzék győzelmével visszatért volna Varsótól Krakkón és Gdańskon/Danzigon át Rzeszówig a demokrácia. Értsd: Donald Tusk. Azaz vagy az alapfogalmaknak sincs már közös jelentésük, vagy vannak, akik azt gondolják, hogy a demokrácia az az a műfaj, amiben a Jók győznek, a Rosszak meg alulmaradnak. A lengyelekről most nem lesz szó (Illés Gergő ír majd a tanulságokról nektek hamarosan), a demokráciáról és a népről ellenben annál inkább. Jó olvasást!

---

Ma te győzöl, holnap én

Őket sem izgatja a kampány. Fotó: Techet Péter, 2023

Vasárnap parlamenti választások lesznek Svájcban.

És most tegye fel a kezét, akit ez a hír különösebben lázba hozott.

Nincs semmi baj azzal, ha senki nem jelentkezik. Egyrészről Svájcot nem a parlamenti választásaiért szokás kedvelni. Másrészről a mostani választás még a szokásosnál is semmitmondóbb. Nincs ezzel sem semmi baj:

minél kevésbé szól bármiről is egy parlamenti választás, annál több esélye lesz a népnek, hogy majd népszavazásokon döntsön a fontosabb kérdésekről.

Svájc ugyanis talán a világ egyetlen állama, ahol a demokráciát és a népszuverenitást komolyan veszik. A nép akarata mindig szent, akarjon bármit is.

Svájcban ugyanis a néptől még nem félnek annyira, mint mára Európa valamennyi liberális demokráciájában, ahol az alkotmánybírák, az intézmények, a médiák, az értelmiségiek egyetlen feladata mára abban áll, hogy még véletlenül se engedjék érvényre jutni a népakaratot.

Mára az lett a demokrata, aki nem szereti a népet

A svájci demokrácia azonban nem csak közvetlen, de éppen emiatt nagyon lassú, kompromisszumkész, békés. Minél közelebb visszük a döntéseket az emberekhez, annál kisebb lesz a polarizáció. A megosztás, a vita, a veszekedés ugyanis értelmiségi műfaj. A közvetlen demokrácia éppen nem a többség diktatúrájáról, agresszivitásáról, hanem a sokféleség megértéséről szól.

Svájc alapelve nem a „győztes mindent visz“, hanem a „ma én nyerek, holnap te“ józansága. És éppen ezért nem túl fontos egy parlamenti választás se. Bármi is lesz ugyanis az eredmény, a négy legerősebb párt úgyis mindig része a kormánynak. Mintha Magyarországon minden választás előtt tudni lehetne, hogy kormányt úgyis a Fidesz, a DK, a Momentum és a Mi Hazánk alakít közösen.

Miről is szól ugyanis a demokrácia? Az általános akaratról – amint azt egy Jean-Jacques Rousseau nevű genfi polgár vallotta. Az általános akarat nem a többség akarata. Ahol a többség ural mindent, az ugyanúgy nem demokrácia, mint ahol a többséget agyonkorlátozzák. Az általános akarat azon akarat, amelyet a kompromisszumok alakítanak. Svájcban éppen ezért nem illik veszekedni, támadni, szidalmazni, gyorsnak lenni, követelőzni. Egyszerűen udvariatlanság a polarizáció. A politika persze ezért kicsit unalmas. De tényleg demokratikus.