Jó reggelt! Még mielőtt beiktatnák ma Donald Trumpot és ez elvinné a fókuszt Közép-Európáról, érdemes egy kicsit nyugatra néznünk, még csak nem is Bécsig, elég Parndorfig: a burgenlandiak ugyanis újabb ciklusra megszavazták vasárnap a kontinens egyik legbalosabb tartományfőnökét, Hans Peter Doskozilt. Hogyan tud baloldali párt 46%-ot elérni 2025-ben egy olyan környéken, ahol tarol a jobboldal? Erről lesz ma szó, és Doskozil mellett ajánlunk még három burgenlandi vöröset is.
Az osztrák Kuba? Ahol annyit hoznak a szocdemek, mint Magyarországon a Fidesz

Burgenland vasárnap vörös maradt. Az abszolút többséget ugyan ezúttal nem sikerült elérnie a szociáldemokratáknak, de így is elértek 46,4%-ot, pár százalékpontnyit gyengülve csak mindössze: ez egy olyan eredmény, amilyet a környéken mostanában legfeljebb a Fidesz szokott hozni Magyarországon, az SPÖ még a vörös Bécsben sem tud ennyit. Az SPÖ-s tartományfőnök, korábbi burgenlandi rendőrkapitány és osztrák védelmi miniszter, a balos mainstreamből kibeszélő, rendpárti és migrációkritikus, de szociálpolitikájában látványosan balos, klasszik szociáldemokrata Hans Peter Doskozil győzelme nem meglepetés, már a tavaly őszi burgenlandi riportunkban is több olyan megszólaló volt, aki szövetségi szinten ugyan a szélsőjobbra vagy akár a jobbközépre szavaz, helyben azonban a Doskozil-féle szocikat ikszeli, merthogy ők segítenek.
Az országosan épp szövetségi kormányalakításról tárgyaló jobboldal, vagyis a jobbközép Néppárt (ÖVP, 22%) és a szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ, 23,1%) közösen sem hoztak annyit, mint a szociáldemokraták. Az eisenstadti/kismartoni parlamentben megőrizte két mandátumát a zöldpárt is. Leginkább az FPÖ erősödött, köszönhetően annak, hogy az előző választás előtt az Ibiza-botrány miatt még elég gyenge volt a párt, és mert Herbert Kickl FPÖ-elnök, aki vélhetően Ausztria következő kancellárja lesz, Burgenlandba, a lakóhelyére és szülőföldjére száműzte pártelnöki elődjét, a helyben népszerű Norbert Hofert. Noha Kickl a tartományi választási kampányokban rendre megtolta az FPÖ-s jelölteket, az itteni kampányban semennyire nem vett részt: lefoglalhatták a kormányalakítási tárgyalások. Hofer megkapta cserébe Gulyás Gergelyt, akivel a kampányhajrában azt tematizálta, hogy Ausztria lesz szíves letörni a nyomvonal melletti települések ellenállását és megépíteni 10 km autópályát a határig, miután a magyar kormány tavaly elvitte odáig a Sopront elkerülő M85-öst.
Doskozil a tartományi választáson függetlenítette magát az országosan épp a nagyvárosi, jóemberkedő életmódbalos szavazóknak politizáló kísérlettel próbálkozó pártjától: az SPÖ helyben Doskozil listája néven indult, SPÖ-logó nélkül, a plakátjaik és kampányanyagaik vörös helyett inkább a burgenlandi címerre rímelve sárgák voltak.
Noha a bécsi Die Presse napilap szerint Doskozil győzelme üzenet a bécsi SPÖ-központnak azt illetően, hogy a burgenlandi, kisemberekre fókuszáló politika országosan versenyképes lehet az egyre csak erősödő szélsőjobboldallal, olyan nagy jelentőséget nem biztos, hogy érdemes tulajdonítani az SPÖ itteni győzelmének, elvégre a 9 milliós Ausztriának mindössze 300 ezer állampolgára él a magyar határ menti sávban: érdekessé azonban pont az teszi, hogy ennyire közel van, és hogy egy nagyon erősen balos kormányzást tapsoltak vissza a burgenlandiak.
Nád, napsütés, adósság: Burgenland Ausztria Kubája
Legalábbis így poénkodott a befolyásos bécsi bulvárlap, a Kronen Zeitung a választás előtt. Hogy mi, az évtizedek óta vörös Bécs mellett már a magyar határ mellé is beköltözött a szocializmus? Erről szó azért nincs, Hans Peter Doskozil ötéves regnálása alatt azonban főleg a tartományi gazdaságpolitikát formálta etatistára, olyannyira, hogy sokan, maga az SPÖ is doskonomicsnak nevezik az itteni modellt. Doskozil célja ugyanis nem a gazdasági növekedés felkorbácsolása, hanem az, hogy a gazdasági növekedés gyümölcseit az emberek életminőségének javítására fordítsa.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.