Nyolc jó hely a közelgő emigrációdhoz
Üdv mindenkinek, a mai hírlevél nagyrészét a bőröndjeiket már most pakoló olvasók informálása teszi ki, de lesz szó a kezdődő szlovéniai választási kampányról, a szerbiai helyzetről és a legjobb magyarországi borokról is. Jó olvasást, van mit most is!
Nyolc jó hely a közelgő emigrációdhoz
Boldog 2026-ot! Ha az volt az újévi fogadalmad, hogy most már tényleg elköltözöl Magyarországról, ha nyer a Fidesz vagy épp Magyar Péter, akkor ez a cikk neked szól: több olvasó kérésének – miszerint írjunk már egy listát környékbeli helyekről, ahová ki lehetne költözni kényelmetlenné váló hazai viszonyok esetén – eleget téve még idejekorán segítünk nemcsak inspirálódni, de akár tervezni-kalkulálni is ebben.
Ellenzéki érzelmű olvasóink számára a cikknek akár az is lehetne a címe, hogy 8 hely, ahová elköltözhetsz, ha nem akarsz egyszer csak Belaruszban ébredni, pláne mivel a Politicón tavaly nagyon érzékletes cikkben írta meg Elena Vasziljeva, egy Varsóban élő belarusz újságíró, hogyan csúsztak bele 2017-ben a viszonylagos szabadságból a diktatúrába a hazájában. Míg eleinte még kocsmákban és taxikban is szabadon lehetett beszélgetni politikáról tüntetések előtt és után, a demonstrációkról egyre inkább vitték be a rendőrségre az embereket, hogy aztán közöljék, „legyenek hálásak”, amiért még aznap kiengedik őket. Aztán kicsit később már a többnapi benttartásért kellett hálásnak lenni, mert az lehetett volna több is, majd a csak egyéves börtönbüntetésért (hogy nem tízet kapott az illető), végül azért, hogy nem a legsúlyosabb szankciót, a halálbüntetést szabták ki valakire – így inflálódik a hála.
A hálásnak levés ismerős az informalitásra eleve sokat adó, részben a szocializmusban szocializálódott magyar társadalomban is, de nem ennyire. A hazai rendszer tavalyi keménykedései, az Oroszországhoz való egyre nyíltabban vállalt közeledés azonban sokakban meggyújtott valamiféle riadót, hogy nem biztos, hogy a múlt vagy épp a polgárháború szélén táncoló, a tüntető egyetemisták mellett nemrég még a független választási megfigyelőket is megverető Szerbia felé vezet a helyes út.
Szociológiailag-antropológiailag bizonyára érdekes lehet megélni, hogyan megy bele ismét a magyar társadalom egy diktatúrába, melyik ismerős hogyan küzd, fekszik be, hülyül meg vagy épp keres önizoláló túlélési stratégiákat – a jó hír azonban az, hogy a közösségi médiának és az EU biztosította jogoknak köszönhetően mindezt nem kell ma már a helyszínről nézni, lehet a tengerpartról vagy egy cseh sör mellől, meglapogatva a saját vállunkat, hogy milyen jól tettük, hogy szemben szegény, a Facebookon 2014 óta az emigrációt tervező, de azt meg soha nem valósító ismerősünkkel, mi már léptünk. A 3%-os ingatlanvásárlásra fordítható hitellel
Orbán Viktor kormánya még külön ösztönöz is erre, elvégre úgy fújódik épp fel az itthoni ingatlanlufi, hogy akinek van magyarországi lakása, az azt értékesítve euróban is értelmezhető plusszal csekkolhat ki a magyarországi mindennapokból, magabiztosabban válogatva a környék kínálatából. Kösz, kormány!
A listánkra nyugat-európai helyeket szándékosan nem válogattunk be, mert minek – nagy és azért helyenként elég bizarr szakirodalmuk van a Facebookon már így is. Jöjjön tehát a nyolc, kézműves gondossággal válogatott tipp, főleg délről!
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.



