Tényleg az EU új Orbánja áll Bulgária élén?

És még: interjú a kisebbségi vezetővel, aki egy albán börtönben lett EP-képviselő

A magyar sajtó valamiért nem szereti azt a kiváló német gyakorlatot, hogy azzal idegesíti az olvasóit, hogy milyenek azok a helyek, ahová azok nyaralni járnak. Pedig ha valamikor a szokásosnál több ember potenciális figyelmét fel lehet kelteni mondjuk Albánia vagy Bulgária történései iránt, az éppen az a pár hét, amikor magyarok tömegei indulnak meg az Adria és a Fekete-tenger partja felé útikönyvekkel, naptejjel és a tematikus Facebook-csoportokban szerzett praktikus információk tömegével. Ezek a turisták aztán gyakran azt sem tudják, hol vannak: de nem a Gemišt olvasói!

Ma Bulgária és Albánia problémás mindennapjaiba vezetünk be benneteket:

• A hírlevél elején Bulgária egyik ismert külpolitikai újságírója, Momcsil Indzsov magyarázza el, változott-e náluk bármi, amióta euróval fizetnek, illetve hogy mi várható Ruman Radevtől, a tavasszal miniszterelnökké választott korábbi államfőtől, és hogy mi az oka az ennyire szoros bolgár-orosz kapcsolatnak.

• Majd Fredis Beleris, a dél-albániai görög kisebbség vezetője mesél arról, mi kell ahhoz, hogy Albánia EU-tag legyen, miért tisztázatlanok még mindig a tulajdonjogok az országban, mikor hozzák fel ellenük a szeparatistakártyát és mit tanulhatna a görög jobbos kormány Magyar Péteréktől. Jó olvasást, van mit.

---

Tényleg az EU új Orbánja áll Bulgária élén?

Bulgária elnökből lett miniszterelnöke. Fotó: Ruman Radev / Facebook

Amikor idén áprilisban a Tisza Párt legyőzte a Fideszt, több európai lap csak legyintett: szép-szép, hogy Orbán lelép a porondról, de ez sajnos nem visz közelebb egy egységesebb EU-hoz, mert épp Ruman Radev veszi át a kormányrudat Bulgáriában. Most tehát Szófiára néznek, akik oroszpárti uniós kormánytól akarnak rettegni – még ha így nyáron a Fekete-tenger bulgáriai strandjai népszerűbbek is a közéleti híreknél.

Momcsil Indzsov, a Clubz.bg nevű hírportál brüsszeli tudósítója volt a segítségemre nemrég az Európai Parlament sajtófolyosóin abban, hogy vázlatosan felrajzoljuk a Gemišten, hogy mi történik épp Bulgáriában. A 2014-ben alapított, politikai és gazdasági elemzésekre, véleménycikkekre koncentráló, a szerkesztőségben számos ismert szerzőt felvonultató lap kicsit olyan, mint amilyen Magyarországon az Azonnali volt 2021-ig: a szófiai, tehát helyi városi közönség kis, niche, elitközönséget elérő konzervatív-liberális, nyugatos – helyi kontextusban Oroszország- és korrupcióellenes, valamint reformpárti – újságja, amit Bulgária egyik leggazdagabb embere, Ognyan Donev gyógyszeripari vállalkozó finanszíroz. A bulgáriai helyzetről lelkesen és szenvedélyesen, sok érdekes részletre kitérve magyarázó Indzsov mondanivalóján is átsütött a lap karaktere: de mint azt a beszélgetésünk elején előre leszögezte, az Oroszország-ellenességre neki annyi pluszmentsége van, hogy ő maga félig orosz, így ismeri is azt a kultúrkört. Ez a cikk nem egy interjú, hanem egy bolgár gyorstalpaló.

Hogyan lett Ruman Radev a megoldás öt év kormányválságára?

Az április 19-i választáson az elnöki székből a miniszterelnökibe átült politikust 2016-ban választották meg először elnöknek: a posztkommunista szocialista párt jelölte, amely akkor megpróbált hiteles pártfüggetlen, az előző rendszerhez nem bekötött embereket jelölni mindenféle pozícióra, hogy őket pártkáderekkel összekapcsolva lenyelesse a választókkal a pártlogót. Ruman Radev népszerű figura, legendás pilóta, a bolgár légierő akkori parancsnoka volt. Vagyis a felállás az lett, hogy a korábbi állampárt moszkovita maradéka egy katonával akarta felvenni a harcot azon, magát européernek kiadó jobboldal korrupciója ellen, amit a korábbi állampárt vezetőjének, Todor Zsivkovnak az egykori testőre vezet. Az 1963-ban született Radev jó választásnak bizonyult – meglovagolta az elitellenesség és a korrupcióellenesség hullámát, majd egyre jobban eltávolodott a szocialista párttól, olyannyira, hogy 2021-ben már ő diktált a pártnak, nem pedig fordítva. Mivel elnökként rengeteget vétózott és volt, hogy még egy kormányellenes tüntetésre is kiment, Radevben sokan az egymással marakodó, érdemi eredményeket szállítani képtelen kormányokat összehozni képtelen pártok alternatíváját látták. (Akit részletesen érdekel, melyik politikus mikor, mit és hogyan kavart, itt talál egy angolnyelvű összefoglalót.)

Radev 2021-ben kezdődő második ciklusa teljes egészében a politikai válság jegyében telt: 2021 óta, egészen Radev idén tavaszi győzelméig tíz kormánya volt Bulgáriának, mindezt nyolc választással hozták össze – az, hogy az ország messze legnépszerűbb politikusának számító Radev második elnöki ciklusának 2027-es vége előtt saját pártot alapított, lemondott az államfőségről és elindult a választáson, sokakban azt az érzést keltette, hogy végre történik valami és kimozdulnak a bénultságból. Még

annak ellenére is bíztak benne, hogy a politikai válságban ő volt az egyik fő aktor, lévén államfőként az ügyvezető kormányokat mind Radev nevezte ki, ahogy ő írta ki az új választásokat is, játszva az időpontokkal – de egyszerűen senkinek se jött össze egy működő többség. De végül bejött az akkor még elnök számítása:

miután váratlanul lemondott az elnöki posztról, hogy induljon a választáson, nem a jó stratégiai érzékkel megáldott hataloméhes exkatonát, hanem Bulgária elitellenes Magyar Péterét látták meg benne (ezt ők mondják, nem én). Így Radev új pártja egyedül parlamenti többséget szerzett, kormánya felét pártfüggetlen szakértők adják.

Hogy érteni lehessen, hogyan működik Ruman Radev, a politikus, arra az euró körüli ellentmondásos nyilatkozatai alkalmasak lehetnek. Elnökként eleve kritikusan viszonyult az euró idei bevezetéséhez – de amikor a szélsőjobboldali, Oroszország-barát Újjászületés párt kívánt referendumot kiírni a témában, azt ellenezte, arra hivatkozva, hogy a nemzetközi szerződésekről nem lehet népszavaztatni, ez tiltott tárgy. Később aztán ő maga pedzegette, hogy csak jó lenne egy referendum – mondván ő nem ellenzi az euró bevezetését, de lehet, jobb lenne még várni vele. Radev ezzel nem csupán szavazókat halászott magának a szélsőjobbos táborban, de rájátszott arra a politikából való kiábrándulás mértékét jelző közvélekedésre is, hogy igazából Bulgária fel sincs készülve a lépésre, hiába mondja azt az Európai Központi Bank, hogy jók a bolgár számok, azokat igazából Szófia csak meghamisította, épp úgy, ahogyan anno Görögország – vagyis az euró miatt komoly válság közeledne.

Az árak azonban Momcsil Indzsov szerint nem az idei euróbevezetés miatt nőttek – Bulgáriában a leva árfolyama 1997 óta hozzá volt kötve a német márkához (majd később az azt felváltó euróhoz), tehát lényegében eurójuk volt eddig is, csak épp zéró befolyással az eurózóna döntéseire –, hanem mint az újságíró fogalmaz, bizonyos helyben csak spekulánsoknak nevezett oligarchák, azaz a gazdaság nagyrészét ma is tulajdonló egykori állampárti funkcionáriusok és titkosszolgák miatt. Indzsov elmondása alapján sokak meggyőződése Szófiában, hogy az árakat ők manipulálták az euróbevezetést követően, hogy épp a parlamenti választási kampány kellős közepén mutatni lehessen, hogy itt az a nagy válság, amitől Rudev annyira óvott.

Az euróbevezetés azért fontos, mert Bulgáriában az elmúlt évek sorozatos kormányválságai és az óriási korrupció miatt a külföldi befektetők zéró bizalommal viseltettek az ország iránt, a német Bosch gyárat is zár itt be, igaz, ők a piacaikat ostromló kínai konkurenciára hivatkoznak. A korrupció, pontosabban a korrupcióellenes hatóság elmaradt reformja miatt az Európai Bizottság felfüggesztette a helyreállítási alapból származó pénzek egy részének kifizetését is.

Mennyire oroszbarát Radev?

Radev magát semennyire nem tartja annak, mint mondja, ő 100%-ban Bulgária érdekeit nézni. Radevék moszkvázása, putyinozása kedvelt közhely a szófiai liberális körökben, legutóbb egy tüntetésen attól óvtak, hogy ha nem az EU-párti nyugatos erők kezébe kerül az irányítás, hamarosan Putyin lesz a bolgár cár, a gyerekek pedig az orosz himnuszt éneklik majd. Momcsil Indzsov szerint is a kormányválságok éveit tavasszal egy látványos választási győzelemmel lezáró miniszterelnök egyértelműen „orosz projekt”. Majd sorolja: Radev a politikusi pályafutása során mindvégig azt hangsúlyozta, hogy fontos az Oroszországgal ápolt jó kapcsolat, ellenzi a szankciókat, Ukrajna pénzügyi támogatását, a Hajlandók Koalíciójában való részvételt, a Putyin ellen kiadott nemzetközi elfogatóparancsot és soha nem nevezte Oroszországot vagy Putyint agresszornak. Az idei választás előtt egy tévéinterjúban a kérdésre, hogy a nemzetközi jogilag Ukrajna területét képező, de 2014 óta orosz megszállás alatt álló Krím-félsziget kihez tartozik, mindenféle Orbán Viktoréktól ismert óvatoskodás, egyrésztmásrésztezés nélkül annyit mondott: „Oroszországhoz, ki máshoz tartozna?”