Trump és a Blackrock bemutatja: Davos Man után jön a technofeudalizmus

A nyugat Balánbányája alul- és felülnézetből

Fél évszázada évente egyszer a világ gazdasági vezetői összegyűlnek Davosban. Az ott megjelenő globálisan gondolkodó, jóemberkedő aranygallérosokra használják a Davos Man kifejezést. Tavaly kicsavarták az alapító kezéből a rendezvény szervezésének irányítását, és azt a Blackrock-vezér Laurence Fink vette át, aki kiegyezett az eddigi főmumussal: Donald Trumppal. Az emberarcú kapitalizmust hirdető platformból a woke és a populista erők csataterévé vált Davos idén.

Az új világrenddel vagy felveszi a tempót a régi elit is, vagy új globális elitfigura születik helyette. A mai hírlevélben Vágó Gábor bemutatja, miért fontos, hogy mi történik Davosban, az egy ideje pont Davosban (vagy ahogyan a szövegében írja, a nyugat Balánbányájában) dolgozó Gergely Előd Gellért pedig megírta, mit láthat ott ilyenkor az, aki nem hivatalos a rendezvényre, és mellé sok szép helyi fotót is a rendelkezésünkre bocsátott. A hírlevél végén pedig szépen megszavaztatjuk, hogy ki a magyar Davos Man, és ki a magyar Klaus Schwab. Jó olvasást, van mit.

---

Davos Man után jön a technofeudalizmus

Ötvenöt éve egy ambiciózus svájci mérnökprofesszor, Klaus Schwab hitelt vett fel, hogy a feleségével, Hildével szervezzen egy konferenciát: összehívta az európai gazdasági elitet Davosba síelni és beszélgetni azzal a céllal, hogy felzárkóztassa az európai vállalatokat az amerikaiakhoz a tengerentúli menedzsmentmódszerek (stratégiai tervezés, marketing) meghonosításával. A davosi fórum kiváló terepet adott az aktuális dealek megkötésére és a kölcsönösen gyümölcsöző hosszú távú stratégiáról való megegyezésre, ezért a rendezvény már az első alkalommal intézményesült, és 55 év alatt szimpóziumból külön hatalmi aktorrá nőtte ki magát.

Népi bölcsesség egy davosi ház falán: ne mondj el mindent, amit tudsz, de tudd, hogy miről beszélsz. Fotó: Gergely Előd Gellért, Davos, 2026

A globális elit szimbóluma lett a svájci hegyi falu

1973-ban az alapító Schwab a Davos-manifesztummal bevezette az európai üzleti elitbe a stakeholder szemlélet (amikor a vállalat nemcsak a részvényeseknek, hanem a dolgozóknak, a közösségnek és a környezetnek is felelősséggel tartozik) és a környezettudatosság fontosságát. A szervezet globális súlya folyamatosan nőtt. 1979-ben Kína csatlakozása tette igazán globális rendezvénnyé, a ázsiai ország ezután ágyazódott be a világgazdaságba a nyílt kapuk politikájával. 1987-ben felvette a ma is ismert World Economic Forum nevet, ezzel is jelezve a hidegháború utáni új korszak kezdetét. A fórum azóta számos diplomáciai áttörés helyszíne volt:

1988-ban itt kerülte el a háborút a két NATO-tag, Görögország és Törökország, 1992-ben itt mutatkozott be először közösen a nemzetközi porondon Nelson Mandela és F. W. de Klerk a dél-afrikai apartheidrendszer felszámolása érdekében.

Az ezredfordulóra a fórum már olyan globális kezdeményezések bölcsőjévé vált, mint a G20-csoport 1998-ban vagy az elmaradott országokat vakcinákkal ellátó GAVI elindítása 2000-ben. A globalizált szabadkereskedelem, a megújuló energiára való átállás, a zöld ipari fordulat, a mesterséges intelligencia és számos megatrend a davosi színpadon került először szóba, majd a hétköznapok része lett.

Davos sokrétegű, mint az elitrendezvények általában. A téli főesemény mellett 2008 óta nyaranta Kínában találkoznak rendszeresen, és a glóbusz számos pontján vannak hasonló profilú rendezvényei a szervezetnek. A szervező alapítvány többszintű klubtagsági alapon működik, ahol szigorú kommunikációs és titoktartási iránymutatásnak kell megfelelni. Tagnak és támogató tagnak legalább 5 milliárd svájci frank (azaz 2000 milliárd forint) forgalmú cégek jelentkezhetnek, a tagsági díj is forgalomarányos, 60 és 600 ezer svájci frank között van évente. A legtöbb tagsági szint tartalmazza a davosi meghívót is, de a bejáratnál még ki kell csengetni a 25 ezer frankos (10 millió forintos) belépő díjat. Az esemény meghívásos alapon működik: politikai, intézményi és civil szervezeti vezetők kaphatnak klubtagság nélkül is invitációt, és a szervezők saját, fiatal vezetőket célzó programján keresztül is van esély meghívóra. (Kiskapuként használta az intézményi meghívót a Shell és a Philips korábbi ügyvezetője, Jeroen van der Veer 2013-ban, amikor a Budapestre bejegyzett Európai Innovációs és Technológiai Intézet vezetőjeként Magyarországról csekkolt be Davosra.)

A színpadon beszélők és a kormányzati/intézményi meghívottak listája nyilvános. A céges és magánszereplőké nem minden esetben, kevés olyan lista szivárgott ki, amit megőrzött volna az internet. Fenntartanak a média számára is nyilvános részeket, a nyílt fórumra és a civilek által dominált kísérő rendezvényekre földi halandó is regisztrálhat nézőként. Ez a legkülső réteg. A legbelsőbb a zárt ajtós megbeszélések és gálaebédek, diplomáciai és üzleti vacsorák világa. Ebben a cikkben az idézetek és beszámolók a nyilvános események közzétett videóiból lettek válogatva.

A kilencvenes évektől a transzatlanti hegemón világrendben a hatalom és a vagyon Davosban évről évre nemcsak a térben és az időben, hanem a vagyon mértékében is koncentrálódott. A globális felső ezer, azaz a dollármilliárdosok súlya és befolyása nőttön-nőtt az elmúlt évtizedekben. 1982-ben, amikor először vette számba a Forbes a 400 leggazdagabb amerikait, még csak tizenhárom dollármilliárdos volt, legtöbbjük a kastélya falai mögött megbúvó iparmágnás, és még csak elvétve jártak Davosban. Jól mutatja a turbulens átalakulást, hogy negyven évvel később az első listán szereplők közül már csak tizenheten maradtak a top 400-ban. Thomas Piketty A tőke a 21. században című könyvében levezeti, miként koncentrálódott a vagyon úgy, hogy 2026-ra az Oxfam jelentése szerint már több mint 3000 dollármilliárdos van a bolygón.

A milliárdos magánszemélyeknek csak töredéke van ott Davosban, ők is a cégeik képviseletében. Hangsúlyosabb a részvétel az intézményi befektetők (a Blackrock és társai szerepéről jelenleg is folyó vita túlmutat a cikk keretein) és a multinacionális cégek vezetői részéről. Idén Davosban a háromezer résztvevő között 850 multicég CEO-ja, a megjelent 400 kormányzati vezető közül 65 állam- vagy kormányfő volt jelen, a világ gazdasági erejének négyötödét adó országokat képviselve.

Mindenhol reklámok. A harmadik képen lévő szállodában szálltak meg a legexkluzívabb arcok, köztük Donald Trump. Fotók: Gergely Előd Gellért, 2026

Az aranygalléros globalista, a Davos Man

A civilizációk összecsapásáról szóló elméletével híressé vált Samuel Huntington által Davos Mannek nevezett figura fogalma a kétezres években született meg. Azóta toposszá vált, és sokan többféleképpen azonosították és kritizálták a jelenséget. Az eredeti fogalom szerint a Davos Man egy aranygalléros egyén: globális vállalat felsővezetője, akinek identitása nem a szülőföldhöz, hanem a globális hálózatokhoz és a piachoz kötődik. A nemzetállami határokat felesleges akadálynak tekinti, a kormányokat pedig a múlt maradványainak, amelyeknek egyetlen hasznos funkciója az elit globális műveleteinek megkönnyítése. Ő az a modern vezető, aki hisz abban, hogy a világ problémáit nem a választott politikusok, hanem a mértékadó érintettek (üzletemberek, civilek, szakértők) együttműködése plusz a technológia oldja meg.

Peter Goodman egy könyvében továbbépítette a Davos Man mítoszát. Davos népe szerinte álszent vagyonátmentő ragadozó, aki a globális fórumokat arra használja, hogy jóemberkedéssel álcázza a saját hatalmi érdekeinek érvényesítését. Ez a figura

adóelkerülési kiskapukat keres, lobbizik a szabályok lebontásáért, miközben a pódiumon a környezetvédelemről és a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásáról tart előadást. A filantróp álarc védelmi gyűrű a népharag ellen.

Rendíthetetlen a technológiai optimizmusa: hisz abban, hogy a negyedik ipari forradalom és az AI minden társadalmi feszültséget elsimít.

A buboréklakó felső kaszt tagjai magánrepülővel érkeznek Davosba, hogy a fenntarthatóságról értekezzenek, miközben az általuk hirdetett elvek gazdasági következményeit vagy a hétköznapi emberek megélhetési válságát saját steril környezetükben soha nem tapasztalják meg. A felső ezer között sokkal erősebb a szolidaritás és a kapcsolat, mint saját hazájuk polgárai felé. Számukra a globális problémák megoldása csupán egy izgalmas intellektuális kihívás, amelyet a luxusszállodák biztonságából, a társadalmi valóságtól hermetikusan elzárva próbálnak menedzselni. A New York Times Marc Benioff, a Salesforce alapítója példáján keresztül mutatta be Goodman könyvét, amiben a szerző amellett érvel, hogy a milliárdosok jótékonykodása nem helyettesítheti az igazságos adórendszert és az állami szociális hálót. Ezek hiányában a középosztály és a szegényebbek úgy érzik, a globális elit cserbenhagyta őket. Azt is elemzi a szerző, hogy a Davos Man által képviselt gazdasági modell hogyan járult hozzá a populizmus térnyeréséhez világszerte. Paradox módon aztán mára éppen ezek az autoriter és illiberális erők lettek azok, amelyek a Davos Man vesztét okozták.

A 2010-es évek elején a frictionless world, azaz a súrlódásmentes világ szlogenje futott nagyot Davos népénél, akik magukra a hatékony világ építészeként tekintettek. Víziójuk egy olyan globális gépezet, ahol a tőke, az adatok és a magasan képzett munkaerő akadálytalanul, nemzethatárokat nem ismerve áramlik, nagyjából úgy, mint az Európai Unióban. Ebben a technokrata világképben a geopolitikai konfliktusok, a nemzeti érdekek vagy a kulturális súrlódások csupán felesleges zajok, amelyek megzavarják a globális ellátási láncok matematikai optimalizálását. A súrlódásmentes világ világ technooptimista illúziója azóta kihunyt a világrendváltás okozta geopolitikai turbulenciák, vámok, bojkottok és háborúk miatt.

A Blackrock vezére átvette Davost

Két éve még azért ostoroztuk a Gemišten Davost, mert miközben a bizalmi háló újraszövését hirdette, a kirekesztő jellegével maga termelte ki a bizalmatlanságot. Az új világrendhez alkalmazkodva új stílust vettek fel az eltartott kisujj helyett. 2025 tavaszán megpuccsolták az alapító Klaus Schwabot és a Blackrock vezére, Laurence Fink átvette Davos irányítását is. Az alapító Schwab az ötvenedik évfordulón vonulhatott volna vissza szépen, fanfárok között örökös tiszteletbeli elnökké avanzsálva, miután megírta Great Reset című művét a covid utáni újjáépítésről, ami az összeesküvés-elméletekre fogékony közönségnél gyorsan elterjedt.