A románok kiütötték a rendszert: az elnökválasztás nyolc tanulsága
Jó reggelt, bună dimineața! Két témával készültünk mára, jó olvasást kívánva:
Bukovics Martin gyorselemzéssel jelentkezik a román elnökválasztás első köréről,
Vágó Gábor pedig megírta, miért figyeli árgus szemekkel a gazdálkodókat mind Magyar Péter, mind Orbán Viktor, de miért nem megoldás az, hogy ingyen kapják az öntözővizet idén is, már azon túl, hogy ezen múlhat a 2026-os választás.
A háromnegyed a román kétharmad
Most nem kellett reggel fél 9-ig várni az eredményre, az már éjfél előtt megvolt: a szélsőjobboldali George Simion magasan, a voksok 40,9%-ával megnyerte a romániai elnökválasztás első körét. Az lesz, amit tavaly írtunk, miután lefújták az eredeti elnökválasztást: a szélsőjobboldali AUR párt vezére Nicușor Dan bukaresti főpolgármesterrel meccsel az államelnöki posztért május 18-án a második fordulóban, mivel Dan 21%-kal lett második. A kormánykoalíció jelöltje, Crin Antonescu mindössze harmadik lett 20,1%-kal, Victor Ponta exkormányfő negyedik 13,1%-kal. Elena Lasconi, az USR elnöke, a nyugatos Románia 2024 végi reménye mindössze 2,7%-ot kapott.
Ma új meccs kezdődik: a második forduló, ahogy tavaly is, úgy idén is geopolitikai téttel lesz felruházva, Nicușor Dan már be is jelentette, hogy hangsúlyosan EU-párti kampánnyal nyomul majd annak érdekében, hogy urnához vigye az otthon maradókat. Dan vélhetően arra apellál majd, hogy Románia látott már hasonló helyzetet, amikor a rendszerrel szembeni elégedetlenség odáig vezetett 2000-ben, hogy a posztkommunista Ion Iliescu álljon szemben a Nagy-Románia pártot vezető Vadim Tudorral, a többség pedig orrbefogva inkább a posztkomcsira szavazott a szélsőjobbos ellenében. A jó hír és ami 2025-öt 2000-nél izgalmasabbá teszi az, hogy
Dan nem posztkommunista, hanem egy liberálisabb konzervatív, és Simion is sokkal inkább be van ágyazva Vadim Tudorhoz képest az európai mainstreambe.
Tényleg pár centin múlt
Az elmúlt hetek fő kérdése az volt, ki fut be a szélsőjobb kihívójának második fordulóbeli szerepére, így szinte minden erről szólt, miután a legmegbízhatóbbnak tartott kutatóintézet, az Atlas Intel is azt mérte, hogy Dan és Antonescu között 2 százalékpont a különbség csak, utóbbi javára, a szavazásnapi exit poll felmérések pedig fej-fej melletti versenyt jeleztek. Nem is volt eseménytelen a kampányhajrá.
A jobbközép-neoliberális, a magyar kormánymédiában és annak erdélyi csatolt részeiben valamiért progresszívnek nevezett USR látván a borzalmas közvélemény-kutatási adatokat, ejtette Elena Lasconit, a lefújt tavalyi elnökválasztáson a második fordulóba jutott pártelnökét, megvonta tőle a kampánypénzeket és beállt a pártot anno megalapító, de onnan rég kilépett, a második fordulóra esélyesnek tűnt bukaresti főpolgármester mögé. (A puccsról itt írtunk.) A cél ezzel az volt, hogy Lasconi rituális kiiktatásával Nicușor Dant hozzák helyzetbe, és a bukaresti városvezető leelőzze Antonescut: ez felemásan sikerült, mert Lasconi megmakacsolta magát, az USR pénzt nem tudott rendelni végül Dan mögé és az egész akció optikája csak tovább táplálta a számító, morálisan hulla pártról és elnökjelöltről szóló elképzeléseket.
Lasconi napokkal a választás előtt vissza is vágott mindezért, neki állítólag ismeretlenek által mailben küldött fotókat mutogatott arról, hogy Nicușor Dan és Victor Ponta találkozott volna Florian Coldeával, a belföldi hírszerzés korábbi nagyhatalmú vezetőjével, aki sokak szerint nemcsak a titkosszolgálat cégeit, de a politikai szálakat is menedzselte az országban. (A szolgálatok szerepéről bővebben itt és itt írtunk.) Ugyan mindhárom fél tagadta, hogy találkoztak volna, igazából Lasconi sem állította ezt, ő csak kérdéseket tett fel: a cél ezzel az volt, hogy elültessék a gyanút és Dan rendszerkritikus imidzsét megkérdőjelezzék, és azzal, hogy elkedvtelenítsék vagy akár Lasconihoz visszacsábítsák a híveit, Crin Antonescut hozzák helyzetbe.
Mivel Antonescu-Dan-párharc zajlott, a legnagyobb szélsőjobboldali pártot, az AUR-t elnöklő George Simion dolga egyszerűbb volt, a tévévitákon részt sem vett, mondván minek, ő úgyis első lesz, játsszák le a többiek, hogy ki legyen majd az ellenfele. Mindent arra futtatott ki, hogy ő volna az indulástól eltiltott Călin Georgescu szavazólapon szereplő hiteles pótléka: a célja az volt, hogy a Georgescu-táborból minél nagyobb szeletet hasítson ki magának. Egy április eleji kutatás szerint sikeresen tette ezt, akkor az jött ki, hogy a tavalyi tábor 87%-a már beállt Simion mögé: 4% pedig Victor Pontát, 3% Nicușor Dant támogatta, Crin Antonescut mindössze 0,3%.
Ugyan Georgescu a kampányban alig volt látható, nem szólított fel senkit sem a Simionra való szavazásra, vasárnap reggel, a választás napján Simion társaságában ment el szavazni. Persze magyaráznia kellett, hogy ő továbbra sem ismeri el az új választást, mert az előzőt elcsalták, de bízik a nép erejében, majd jött a tőle a szélsőjobb elnökjelöltségét gyakorlatilag elhappoló Simion, hogy őt átkarolva közölje:
Georgescuval, Georgescura szavazott, ami földhözragadt interpretációban érvénytelen szavazatot jelent, de miután az egész kampánya arra épült, hogy ő csak azért indul el, hogy aztán elnökként lehetővé tegye, hogy Georgescut végül elnökké választhassa a népe, arra célzott, hogy aki Georgescut akarja, őt kell ikszelje.
Georgescu azonban valószínűleg érvénytelen szavazatot adott le, ahogyan az elnökválasztásról korábban kizárt szélsőjobbos ex-AUR-os botránypolitikus, Diana Șoșoacă is, aki a fél román történelmi panteont ráírta a szavazólapra Vitéz Mihály havasalföldi fejedelemtől Nicolae Ceaușescuig a legionárius Zelea Codreanun át.
Az első forduló nyolc tanulsága
1. Nemhogy kétharmadot, de egyenesen háromnegyedet szereztek a rendszerkritikus szövegeket előadó államfőjelöltek. Míg tavaly év végén a parlamenti választáson a kormányt alkotó három párt, a Szociáldemokrata Párt (PSD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az RMDSZ közösen kb. 42%-ot hoztak, közös, a korszellemnek megfelelően szuverenista és jobboldali, óvatosan EU-kritikus államfőjelöltjük, Crin Antonescu most feleennyit sem volt képes. A románok már sokszor megüzenték, de ennél látványosabban még soha, hogy elegük van abból, ahogy ezek a pártok évtizedeken keresztül uralták Romániát: a PSD-PNL hol váltógazdaságban, hol egymásra acsarkodva, hol a rendszert borítani akaró közös ellenség ellen összefogva irányította az országot, az RMDSZ-szel szoros partnerségben. Mindebből mára csak az RMDSZ őrzi a pozícióit és tudja hatékonyan működtetni a patrónus-kliens rendszert (mivel etnikai párt), a PSD kettészakadt, a PNL mint a kisvárosokban erős jobboldali-nacionalista párt helyét pedig gyakorlatilag átvette az AUR. Ugyan Romániában mindig is volt egy 35% körüli szélsőjobboldali érzelmű tábor, de ezeket a szavazókat eddig integrálni tudták a nagyobb pártok (emlékezzünk csak arra, amikor Klaus Johannis Erdély Magyarországnak történő átjátszásával vádolta meg azon PSD-t, amellyel aztán később ő kényszerítette bele pártját egy koalícióba): a Nagy-Románia Párt számos politikusa a nevében szociáldemokrata PSD-ben talált politikai otthonra.
2. Az aktuális bukaresti kormány politikai érzéke nulla. Semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek. Hiába telt el a megsemmisített tavalyi választás óta fél év (a dátumot még kijjebb is tolták, eredetileg márciust terveztek), az eredmény ugyanaz lett, mint akkor: továbbra is a közutálatnak örvendő Marcel Ciolacu a miniszterelnök és megint egy rendszerellenes szélsőjobboldali jelölt áll szemben egy rendszerkritikus jobboldali-liberálissal, csak most a tavalyihoz képest mindkettőből egy okosabb, dörzsöltebb, a politikához több tehetséggel rendelkező változat. Hiába volt most egy kicsivel még alacsonyabb is a részvétel, mint 2024 végén, George Simion 450 ezer vokssal még többet is kapott, mint tavaly Georgescu és ő együtt: ez bizony a számla a tavalyiakért.
A román kormány megbukott, a titkosszolgálatok által vasmarokkal fogott rendszer szintén: persze, az EU-s pénzek szétosztása és a hatalom még összetartja őket, de a román pártrendszer vélhetően már a választás éjjelén elkezdett átalakulni, kérdés, hogy ezt a leendő elnök mennyire és milyen irányokban gyorsítja majd.
3. A politikai aprómunka, a rengeteg favágás, a permanens ország- és diaszpórajárás, botrány-, tehát politikacsinálás, Facebook-liveozás kifizetődik. Amikor Simion azt magyarázta nekem pár éve egy firenzei hotel parkolójában, hogy ő a román Orbán Viktor, tudta, miről beszél: rengeteg munkát rakott bele az elmúlt pár évbe, abba, hogy ott legyen, ahol most van, nem csak videózott meg csavargatták neki az algoritmust, mint Georgescu. Lenézett fociultra, az úzvölgyi temetőben színészkedő nacionalista aktivista volt, amikor megindult felfelé, akkor még a román-moldáv egyesülés témájával próbált berobbanni. Végül egy alapvetően liberális téma vitte be a parlamentbe, a járványkezelés kritikája, hogy aztán az elmúlt éveket a saját imidzsének építése mellett azzal töltse, hogy az otthoni elégedetlenséget meglovagoló, majd az általuk sem látott (noha részben általuk létrehozott, ld. lejjebb) Georgescu-hullámra sikeresen felkapaszkodó AUR-t egy nemzetközi színtéren is értelmezhető, ezzel odahaza a vele szövetséges külföldi kormányfők miatt (is) kormányképesnek látszó párttá tegye: miután volt, hogy kidobták az ajtón és ő visszamászott az ablakon, a Giorgia Meloni-féle ECR vette be a klubba, azaz az európai politikában a Fidesznél úgymond szalonképesebbnek számít mára Simion és pártja. Simion rég nem egy buta fociultra, inkább profi, pragmatikus és dörzsölt, fáradtságot nem ismerő, pártbeli ellenfeleit mind félreállító szélsőjobboldali, akivel számolni kell.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.