A szürkezóna megszűnt, most már mindenkinek színt kell vallania

Ruff Bálint a politikai szezonkezdetről és 2026 tétjeiről

Ahogy két éve és tavaly is, úgy idén is elemzői interjúval kezdjük a belpolitikai szezont, azt a szezont, ami a sokak szemszögéből sorsdöntőnek tűnő 2026-os áprilisi választásban éri majd el a csúcspontját, miközben a kampány már most, szűk nyolc hónappal előtte olyan hőfokra kapcsolt, ami unalmasabb észak- és nyugat-európai demokráciákban rég kicsapta volna a biztosítékot. De kit érdekelnek ők ott messze, mi Közép-Európában élünk, ezt szoktuk meg, sőt, perverz módon még szeretjük is.

Felsorolni is nehéz, mennyi minden történt tavaly ősz óta: az orosz-ukrán háború továbbra is zajlik (részben a magyar belpolitikában is), Orbán Viktor egyik fő szövetségese lett az amerikai elnök, de ennek különösebb haszna (legalábbis nyilvánosan) egyelőre nem látszik, Gyurcsány Ferenc visszavonult a közélettől, a baloldal taktikai öngyilkosságba menekült Magyar Péter elől, a Fidesz furcsa, belarusz hangulatú törvényjavaslatokkal próbálja korlátozni az emberek szabadságát, az ellenzéki Tisza Párt pedig közben jelentősen vezet a Fidesz előtt a kutatások szerint.

A 2023-ban kezdett hagyomány, miszerint Ceglédi Zoltán és Ruff Bálint közösen, egymással vitázva mondják el, hogy mit látnak, sajnos idén megtörik, Ceglédi ugyanis nem akart interjút adni, mondván ő már csak a részben általa alapított Öt.hu-ra gyárt kontentet, nem vendégeskedik. A hármas felállást viszont mindenképp meg akartuk hagyni, ezért kérdezői oldalon bővültünk. Az interjúalany, a hagyomány egyedüli életbentartója és egyben kicsit megújítója viszont maradt: ő Ruff Bálint kampányszakértő, a Partizán szeptember 11-én a végső évaddal újrainduló Vétó című műsorának szerkesztője. Beszéltünk vele többek közt arról, hogy

• miért kardinális kérdés, hogy mikor és kivel jönnek haza az EU-s pénzek;

• miért pont most van esély legyőzni a Fideszt egy választáson;

• vajon a Fidesz számára mi értelme van a Digitális Polgári Köröknek;

• milyen esélyei vannak a DK-nak, Mi Hazánknak és a Kutyapártnak;

• és persze hogy mi Magyar Péter sikerének titka. Jó olvasást!

Interjúalanyunk, Ruff Bálint. Fotó: Partizán

Mekkora esélye van most, 2025 szeptember elején, a választási kampány előtt a Tisza Párt 2026-os győzelmének? Török Gábor egy hónapja azt írta, ő továbbra is inkább fideszes győzelmet lát.

Jósolni nem fogok. Én azt gondolom, hogy ha ma lennének a választások, azon a Tisza Párt nyerne – hogy nyolc hónap múlva mi lesz, nem tudom. Vannak trendek: a gazdaság nem működik, az emberek nagy tömegben gondolják úgy, hogy rosszul mennek a dolgok, mert nem javul a saját gazdasági helyzetük, és van egy nagy unalom a Fidesz iránt, akikre erősen elkezdett ráégni az elmúlt tizenöt év ügyeinek egy része. Emellett – bármennyire is nem akarja ezt a Fidesz – van az emberekben egy nagyon erős elkötelezettség az EU és a NATO iránt, és a többség inkább gondolja azt – és ez sorsdöntő kérdés lehet a választáson – Magyar Péterről és a Tiszáról, hogy jó viszonyt tudnának kialakítani az EU-s intézményekkel. Azaz valójában a választás tétje az, hogy kiről hiszik el az emberek jobban, hogy haza tudja hozni az EU-s pénzeket.

Teljesülne a brüsszeli bürokraták álma, az EU-s pénzek sorsa döntené el 2026-ot?

Ez egy olyan téma, amiben Magyar Péternek és a Tisza Pártnak többsége van az orbáni állásponttal szemben.

Milyen témák dönthetik akkor el a választást? Nyilván nem véletlenül vette elő a Fidesz a tiszás EP-képviselő, Tarr Zoltán Etyeken elejtett mondatai alapján, hogy a Tisza adóemelésre készülne, és épített erre komplett kampányt – a pénztárcájuk alapján szavaznak a végén az emberek?

Fontos momentuma a politikának, hogy ki mit akar adni a választás tétjének. A Fidesz azt adta tétnek, hogy ők ugyan idősek, de mégiscsak a magyar érdekek képviselői, rengetegen vannak, van egyfajta hatalomgyakorlási metodikájuk, biztonságot adnak, megvédik az országot. A Tisza azt adta tétnek, hogy hazahozza az EU-s pénzeket, rendberakja az országot, felszámolja a fojtogató mértékű korrupciót – ezek versengő tétek, a végén pedig az nyer, aki eltalálja a fő kérdést.

Most a dátumokat érdemes nézni. Tarr Zoltán az augusztusi etyeki fórumon amatőr módon össze-vissza beszélt – a Fidesz pedig a reakciójával nem várt sokat, már az iskolakezdés előtt elővette és kihozta az Indexen az ügyet, ráépítve egy habosított, a köteles beszédhez hasonló, szakmailag amúgy nem rossz kampányt.

Hatvanpuszta miatt volt ennyire sietős nekik?

Hatvanpuszta, a magánrepülőzés-jachtozás olyan szinten sav a Fidesz számára, hogy nincs rá jó válaszuk. Az elmúlt évben rengetegféle választ próbáltak adni rá: először azt mondták, Orbán majd rászól a luxizókra, utána azt, hogy mindenki úgy él, ahogy akar, majd azt, hogy Lázár szól rájuk, utána azt, hogy már rájuk szóltak, majd eljutottak az olyan metafizikai üzenetekig, miszerint Hatvanpuszta nem is létezik.

Lazán elkezdtünk beszélgetni a 2026-os magyarországi választásról úgy, hogy azt latolgatjuk, ki hogyan tematizál és melyik párt kap vajon több szavazatot. Biztos, hogy Magyarország még egy olyan demokrácia, ahol ezektől függ a választás kimenetele?

Félig igen, félig nem. Magyari Péternek volt a héten egy jó írása a Válasz Online-on arról, hogy hogyan élünk az Orbán-rendszerben és hogyan viszonyulunk hozzá. Ne vesszünk el definíciós vitákban, de ha nem olyan demokrácia, amiben élünk, amiben érdemes volna elindulni a választáson, akkor ne is beszéljünk erről, akkor az egész beszélgetés teljesen lényegtelen és inkább arról kellene cikkezni, hogy mondjuk a környéken hová érdemes költözni.

Vagy arról, hogy milyen A-, B- és C-tervek vannak, azaz mi történik akkor, ha a társadalom elsöprő többsége áll a Tisza mögött, de ezt a választási eredmény mégsem tükrözi, vagy ha a választási eredmény tükrözi ugyan, de Orbán Viktor nem hajlandó átadni a hatalmat – tehát hogy száz- vagy hatszázezer embernek kell-e kimennie ezesetben az utcára. A magyar ellenzéki közvélekedés a Tisza Párttal az élen ezzel szemben úgy tekint a 2026-os választásra, mint ami egy demokratikus választás, amit azért fognak tudni megnyerni, mert Magyar Péter jobb jelölt, mint Márki-Zay Péter.

Én azt gondolom, hogy mivel az Orbán-rendszer választással született, nagy valószínűséggel választással is lesz vége – és úgy is kell leváltani, a lehető legdemokratikusabb módon. Hogy mi történhet a választás után, hogy azt hiszik-e az emberek, hogy elcsalták a választást, hogy történt valamiféle külföldi behatás annak manipulálására, arról azért nem szeretnék beszélni, mert a látszatát is szeretném elkerülni annak, hogy választáson nem lehet leváltani az Orbán-rendszert. Komoly választóvonal és nagy felelősség ilyenekről beszélni a sajtóban.

Hogy lesz-e külföldi befolyás, van-e már most olyan eszközrendszer, kreatív jogértelmezés a magyar kormánypártok kezében, ami más országokban teljes mértékben megengedhetetlen lenne, arra a válaszom az, hogy igen.

Az teljesen egyértelmű, hogy ahogyan a magyar állam, a Fidesz és a kampány összefonódott, az bármilyen más demokratikus országban elképzelhetetlen lenne, az ügyészség, a rendőrség és az Állami Számvevőszék pedig már vizsgálná, hogy mégis hogyan lehet például az, hogy egy kormányzati oldal egy olyan pártrendezvényt hirdet egy állami sportcsarnokba, amiről senki se tudja, hogy ki fizeti, mert a szervező egy nonprofit kft – vagyis a Fidesz létrehozott egy olyan hálót, amiben a közpénz körbe-körbe kering. Korábban még legalább a látszatra adtak – százezer forintért átadta a kormány a nemzeti konzultáció szlogenjét a Fidesznek –, most már erre se. A Voks 2025 kapcsán úgy hirdetett keresztbe a kormánykommunikáció és a Fidesz, hogy senki nem is értette.

A Digitális Polgári Köröknél sem tudni, ki van mögötte valójában, egy nonprofit kft a szervező ott is: a Fidesz finanszírozza, vagy valaki más? Ezekkel a köröket ráadásul a kormányzat el is ismerte, hogy teljesen összefonódott az állam és a kormánypárt – épp azt reklámozzák, hogy a pártpolitikailag motivált szuverenitásvédelmi körükbe belépett az a III/III-as ügynök, aki közben a magyar állam egyik szervében dolgozik, miközben a homályba vész, hogy pontosan milyen jogon és eleve minek van ott a digitális körben. A legérdekesebb pedig az, hogy ezzel ma már nem is foglalkozik senki, a magyar sajtó pedig szinte természetesnek veszi.

Induljunk ki akkor abból, hogy a Fidesz leváltható a választáson és van egy párt, amelynek erre esélye is van, mert vezet a közvélemény-kutatásokban. Annak, hogy a Tisza Párt választást nyerhet, az vajon az oka, hogy van Magyar Péternek egy különleges képessége, amivel ha 2012-ben megjelenik, már 2014-ben leváltja Orbán Viktort, azaz ő mérföldekkel jobb Gyurcsány Ferencnél, Márki-Zay Péternél, Vona Gábornál, Mesterházy Attilánál, Bajnai Gordonnál, vagy épp a Fidesz hibái, a nemzetközi helyzet, a gazdasági válság úgy álltak össze, hogy a Fidesz mögül eleve elfogyott a többség?

Ez ennél bonyolultabb, a politika ennyire extrém méretű szétszálazása jelentős megnehezítése volna az életünknek. De induljunk ki abból, hogy a 2022-es, negyedik kétharmadot követően Orbán Viktor kivonult a belpolitikából, és otthagyta a maga helyén a Novák Katalin-Varga Judit-Gulyás Gergely-generációt, hogy az kormányozzon helyette – a kegyelmi botrány az ő hármasukból jött létre. Ott van az is, hogy a gazdasági növekedés nagyjából nulla, az európai uniós források befagyasztása pedig rávilágított arra, hogy a Fidesz által büszkén épített nemzeti tőkésosztály külső finanszírozás nélkül nem tud működni. Ahogy az is, hogy az embereknek a 2022-es választás után nagyon elege lett az ellenzéki pártokból, miután azt érezték, hogy valami akár működhetne is, de azt a pártok szétcseszik – és hogy ez egy ciklikus örök hétfő, amiben valami mindig működni látszik, de aztán rendre elcsesződik.

És az is magyarázat, hogy Magyar Péter sztorija, a tékozló fiú, a legkisebb királyfi, működik, hitelesíti őt. Kell az is emellé, hogy Magyar Péter jó politikus legyen, aki tud beszélni és úgy szintetizálni, hogy mindenki lásson benne valamit. Mert a Tisza Párt jogilag létezik ugyan, de a mögötte álló emberek egy heterogén választói közeget alkotnak, amit egyedül az köt össze, hogy nem akarnak az Orbán-rendszerben élni.

A Tisza Párt az EP-választásig gyakorlatilag egy startupként működött, miután Magyar Péter 2024 tavaszán berobbant a Partizánban Gulyás Mártonnál – ezután jött a nagy médiahype, mindenre reagált, mindenbe beleállt, mint Donald Trump, teljesen más stílust képviselve, mint az addigi ellenzéki pártok. Az EP-választás fordulópont volt, akkor látták, hogy a dolog komoly, onnantól kezdve ez átfordult egy 5-10%-os pártkísérletből egy kormányváltó erő megteremtésébe.

Szerintem nem a nemzetközi helyzet érkezett meg egy bizonyos csillagzat alá, hanem már 2014-ben is megvolt és bizonyos formában azóta is fennáll az a többség, amely nem kért a Fideszből, amely nem akar az Orbán-rendszerben élni – 2014-ben a Fidesz már a saját választási rendszerében úgy tudott kétharmados parlamenti többséget elérni, hogy szám szerint félmillióan többen voltak azok, akik nem rájuk szavaztak.

A Fidesz zsenialitása abban rejlett, hogy ezt a többséget ideológiai kérdésekkel úgy szeletelte és törte az ebben a párt hasznos idiótájának bizonyuló magyar politikai elit asszisztálásával, hogy az ne tudjon tényleges többséggé alakulni.

Magyar Péter sztorija tkp. a kiábrándult fideszesség: ez volna a siker receptje?