Miben van igaza Kollár Kingának?

A Tisza Párt Magyar Péteren túli brüsszeli delegációja, Kollár Kinga a kép jobboldalán. Fotó: Alain Rolland, Európai Parlament, 2025

Azok után, hogy a Tisza Párt egyik európai parlamenti képviselője, Kollár Kinga már-már momentumosokra emlékeztető örvendezéssel kommentálta egy hétfői EP-beli szakbizottsági ülésen azt, hogy Magyarországon létfontosságú beruházások maradnak el az EU-s pénzek felfüggesztése miatt, utólag teljes megértéssel viseltetek Magyar Péter agyhalottazós megnyilvánulása iránt. Kollár a megszólalásával

eredményesebben lökdöste a Tiszát az óellenzéki mocsár felé, mint a kormány az összes Pride-os és ukrajnás identitáspolitikai megosztási kísérletével. A Fidesz csak erre várt: végre lehet őszödi beszédet emlegetni, látványosan borzongania a fél kormánynak és hazaárulózós tüntetést szervezni.

A tiszás EP-képviselő az ülésen hatékonynak nevezte a jogállamisági aggályok miatti pénzfelfüggesztés gyakorlatát. Példaként hozta, hogy Magyarországon az elmúlt években „ötven kórházat lehetett volna felújítani”, vagy „a tragikus állapotban lévő” vasutat fejleszteni, de az EU-s pénzek hiányában ez nem történt meg. A magyaroknak ehelyett romlott az életszínvonala, ami az ellenzéket erősíti, ezért ő „pozitívan tekint a 2026-os választások elé”. Felhozta azt is, hogy a kormány a közvélemény további polarizálására használja a felfüggesztett pénzek ügyét azzal, hogy Orbánék azt állítják, hogy az Európai Bizottságot valójában politikai motivációk mozgatják.

Az utóbbiban mondjuk bőven van valami. Kollár Kinga megszólalása és eleve a komplett bizottsági ülés arra is rámutatott – a kormánymédia és Schiffer András lelkes naugyézése közepette –, amiről a Gemišten, (illetve bővebben itt) is írtam, és

amit a kérdésemre egy zárt szakmai rendezvényen az Európai Bizottság egy illetékese is megerősített: hogy a jogállamisági indokokra hivatkozó EU-s pénzfelfüggesztésnek jóval több köze van a politikához, mint a jogállamisághoz.

Ez legkésőbb akkor vált egyértelművé, amikor 2023 decemberében hirtelen mégis feloldottak tízmilliárd eurót, hogy Orbán Viktor ne blokkolja Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásainak megkezdését, miközben a pénzek befagyasztásának hivatalos indoka (a bírói függetlenséggel kapcsolatos problémák) időközben nem szűnt meg.

A Bizottság lefizette Orbánt, de minek?

Mi ez a sok befagyasztott pénz?

A téma az egyik kutatási területem, de azért próbálok a jogi részletekkel csak röviden untatni mindenkit: az EU-s pénzek jelenleg három csoportban vannak felfüggesztve.

Az első a hivatalos jogállamisági eljárás, ami 6,3 milliárd eurót érint: ez az, ami kifejezetten a korrupcióval függ össze, és az Európai Bizottság ajánlására a tagállami miniszterekből álló Európai Unió Tanácsa szavazta meg, hogy függesszék fel ezt az összeget, mert Magyarországon az uniós pénzeket rendszerszinten korrupt vagy szabálytalan módon költik el. Ebben az eljárásban semelyik más tagállamnak nem függesztettek fel EU-s támogatásokat, csak Magyarországnak.

A másik két csoport az érdekesebb, ott ugyanis az Európai Unió Tanácsa (azaz a tagállamok) nem lett bevonva a döntésbe, az Európai Bizottság egyedül döntött úgy, hogy befagyaszt Magyarországnak járó pénzeket. Az egyik kategória a covid-helyreállítási alap (angol rövidítéssel RRF), amiből 5,8 milliárd euróra ácsingózik Magyarország hiába, a másik pedig a kohéziós pénzek, amiből a hazánknak szánt összeg 22 milliárd euró volt eredetileg – ebből adtak oda végül 10 milliárdot 2023 decemberében, de a maradék nem jön továbbra se. Az indok ebben a két kategóriában közel sem olyan konkrét, mint a korrupció, általánosabb jogállamisági aggályokról van itt szó. Az Európai Bizottság ezen aggályok között említi a bírói függetlenséget és olyan alapjogi/identitáspolitikai kérdéseket, mint az ún. gyermekvédelmi (a könyvlefóliázásról elhíresült) törvény, az akadémiai szabadság (az állami fenntartásból alapítványok alá kiszervezett, ún. kekvás egyetemek), vagy a menekültstátuszhoz való jog (a kormány ugye nem hajlandó végrehajtani egy ezzel kapcsolatos európai bírósági ítéletet, ami újabb többszázmillió eurós bírságot jelent, ezt szintén a nekünk járó EU-s pénzekből vonják le).

Ebben a körben már nem mi vagyunk egyedül érintettek, az Európai Bizottság ugyanígy befagyasztott pénzeket Lengyelországnak is még a PiS-kormány idején, a bírói függetlenséget – a magyarnál sokkal durvábban – sértő jogi környezet miatt. Csakhogy aztán azokat a pénzeket mégis kifizették azután, hogy 2023 őszén a PiS elvesztette a választást, és a Donald Tusk-féle koalíció került hatalomra. Ursula von der Leyenék meg se várták, hogy az új varsói kormány érdemben orvosolja a bírósági rendszerrel kapcsolatos problémákat – a nagy részét nem orvosolta máig sem, legfőkébb a PiS-hez kötődő államfő vétói miatt –, egyszerűen csak a kormányváltás ténye elég volt a pénzcsapok megnyitásához, ami szintén jelzi, hogy mennyire a politikáról, és mennyire kevéssé a jogállamiságról szól ez a dolog valójában.

A pénzfelfüggesztés jogi alapja a hivatalos jogállami mechanizmuson kívüli másik két csoportban eléggé gyenge lábakon áll,

ugyanis a Bizottság részben soft law ajánlásokra hivatkozik, részben pedig arra, hogy az EU Alapjogi Chartáját a kohéziós pénzek felhasználásakor is be kell tartani, mert beleírták úgynevezett horizontális feljogosító feltételként az erről szóló rendeletbe.

Hogy ez a pontja a rendeletnek megállna-e az Európai Bíróság előtt, arra kíváncsi lennék, ugyanis a Charta – amely a rendeletnél magasabb szintű szabály – sokkal szűkebben vonja meg a saját alkalmazási körét, plusz az sem épp jogállamilag kifogástalan, hogy egy politikai szerv, az Európai Bizottság egyedül dönt arról, hogy egy tagállam teljesíti-e a Chartát mint feljogosító feltételt és ekként kaphat-e pénzt vagy nem: sem egy másik politikai szervet (mondjuk az Európai Unió Tanácsát, mint a jogállamisági eljárásban), sem az Európai Bíróságot nem vonják be a döntésbe.

Na de működik?

Igaza van-e a tiszás Kollár Kingának abban, hogy hatékony volna a pénzfelfüggesztés?