Egy hét alatt kinyírni egy pártot

Ez valószínűleg új magyar rekord. Aki nem látta a Humanistákat megalapító párbeszédes Barabás Richárd és a Momentumból a héten kizárt Cseh Katalin péntek esti produkcióját a Partizánon, nézze meg, majd raktározza el a 2010-2026 közötti ellenzéki politizálás egyik legklasszikusabb emlékeként. Aki majd történészként a jövőben kíváncsi lesz arra, hogyan segítette a NER ellenzéke 2010 után újabb három kétharmadhoz Orbán Viktort, annak a másfélórás interjú kiváló forrásanyag.

Bullshitelés, szépelgés, műfelháborodás, színészkedés, nulla őszinteség, pláne tartalom, avagy két ember, akit kilépve a buborékjából hirtelen arcul csap a valóság: a trashpolitizálásnak vége. A régi ellenzéknek vége.

Valószínűleg Cseh Katalin és Barabás Richárd volt a két legszimpatikusabb, legvállalhatóbb arc, akit még ki tudtak állítani a reflektorfénybe – és ők is azonnal elbuktak, amint Gulyás Márton a józan paraszti ész jegyében felkérdezte őket. Márpedig Gulyás még különösebben kemény sem volt velük.

Rendszerváltásról beszélnek, de állítólagos liberálisként addig jutnak csak, hogy a legfelszínesebb, vélhetően még a 444 és a Magyar Narancs szerkesztőségében is kiröhögött, tartalom nélküli európaeurópázással leöntött aktuális buzzwordöket adják elő – vö. „op, op, opa, dolazi Evropa” (Dubioza Kolektiv), mindegy, úgysem értik – , mondván azért volna szükség rájuk, hogy a nemi erőszak büntetésének szabályai megváltozzanak és több uniós és szivárványos zászló, de kevesebb kirekesztés legyen a parlamentben. Ezekhez azonban nincs szükség rendszerváltásra, mindez kivitelezhető kényelmesen a NER-ben is. De értem, a cél eszerint a házelnöki poszt. Holott több EU-s és szivárványos zászlót Cseh Katalin akár már ma is kitehetne a parlamentben – nincs nyoma a Facebook-oldalán annak, hogy kilógatott volna most ilyeneket irodája ablakán –, legfeljebb leszed(et)i őket valamelyik fideszes.

Nem, egy magyar liberálisnak 2025-ben nem az a legnagyobb problémája, hogy nincsenek EU-zászlók meg szivárványos zászlók a parlamentben vagy a közintézményekben – neki a problémái rendszerszinten keresendőek, többek közt abban, hogy nincs már határ a kormánypárt és az állam között, hogy minden centralizáltan, politikai alapon működik, nincsenek független intézmények, a bürokratikus lehetetlenségekről nem beszélve. Akár ki is tehetné a kívánt zászlókat a NER a 2026-os választás után – miért ne? Orbán bármikor le tudná nyeletni a híveivel, hogy mivel „a muszlimok” utálják „a melegeket”, ezért mostantól szeretni kell őket, elvégre ők is magyarok és szabad a szerelem, márpedig „mi, magyarok” a szabadság népe volnánk – ezzel a lépéssel Fidesz csak felzárkózna az európai szélsőjobboldali mainstreamhez, ahol már rég az „európai életmódot” (inkluzíve LMBTQ-dolgok) féltik a homofób közel-keletiektől. Legfeljebb a szivárványos zászló helyett az olaszoknál használt PACE feliratút kezdik el használni, mondván ez így 2 in 1, és amúgy is, igazából a béke a lényeg: a magyar-magyar belső és az orosz-ukrán külső.

Más érdemi tartalmi követelésük az ún. humanistáknak ezen felül nem volt – tehát hogy a rendszerváltás esetén milyen közjogi berendezkedést, milyen új alkotmányt tartanának kívánatosnak, nem tudtuk meg, csak hogy a felszínes woke és identitáspolitikai ügyeket nyomnák, jobban támogatnák Ukrajnát, azaz a zászlók miatt fontos házelnöki mellett eszerint a külügyminiszteri pozíciót is kérnék. Nekik nem az a fontos, hogy mit csinál az új kormány, hanem hogy ők benne legyenek, és még annyit sem voltak képesek megtenni, hogy ötleteket lopva legalább megnézzenek pár videót Ceglédi Zoltántól vagy hogy mondjuk a világos, EU-szerte értelmezhető ideológiai profillal és nemzetközi hálózattal is rendelkező magyar Voltot átvegyék.

Az interjúban jó egy órán keresztül ezért nem voltak képesek megválaszolni még azt sem, hogy tudott-e Karácsony Gergely a pártalapítási terveikről, ami már az abszurd humor kategóriájába lökte a beszélgetést, ahol a két interjúalany képes volt arra a bravúrra, hogy azon túl, hogy saját magukat törtető, erkölcstelen, állandóan mellébeszélő politikuskarikatúráknak mutassák, még Budapest főpolgármesteréből is egy utolsó kretént csináljanak, aki a beszélgetés alapján vagy azért full fogalmatlan, mert sikerült eltitkolni előle azt, hogy alatta a fél csapata épp pártot alapít, vagy azért, mert eleve nem is tartják érdemesnek arra, hogy szóljanak neki időben.

De miután lehet tudni, hogy Karácsony minden, csak nem full fogalmatlan – elvégre Vitézy Dávid szépen levezette, hogy a főpolgármester körül sokan bennevoltak a pártalapításban –, a helyzet az, hogy Barabás és Cseh vagy pénzt kapott azért, hogy égesse magát élő adásban, vagy egy olyan furcsa politikai buborékban élnek, ahol senkinek nem tűnt fel, hogy úgy mennek be Gulyás Mártonhoz, hogy

1, nincs se rendes eredetsztorijuk – elvégre Barabás azt kamuzta, hogy a június végi Pride vitte rá a pártalapításra, miközben az alapító okirat két héttel korábbi –,

2, nincsenek tiszta és érthető viszonyok körülöttük – elvégre Barabás továbbra is egy másik párt, azon Párbeszéd társelnöke, amely közben semmit nem kommunikál az új pártról, mindezt úgy, hogy Barabás annak is az elnöke, azaz akár mondhatna is valamit, ha tényleg ennyire fontos az ügy, de nem, és közben a saját pártjából is lövik az új projekt miatt; a Karácsony-szálról nem is beszélve – ,

3, úgy nehéz és elég hiteltelen lesz „értékekről” beszélni és identitáspolitikai kérdések kapcsán moralizálni, ha Cseh a pártjának a bejelentés napján szól az új projektjéről, és nemhogy nem adja vissza az onnan kapott parlamenti mandátumot, de egyenesen az azzal járó büdzséből akarja finanszírozni az új formációt; és

4, úgy akarják nekünk eladni, hogy nélkülük nincs rendszerváltás, hogy a vélhetően velük versenyző Kutyapárttal és a DK-val szemben láthatóan még szervezetileg sincsenek felkészülve az áprilisi választásra, azaz ha el is érik a kampánytámogatások miatt fontos vágyott 1%-ot (ha azt elérik, nem kell visszafizetni a pénzt), azzal is csak elvesznek voksokat a Tisza-listától, miután a falusi urbánusok és a sokat emlegetett politikát követő ismerőseik vélhetően nem Fidesz-szavazók.

Ezekből egyenesen következik az a kibogozhatatlan, röhejes bullshitparádé, amit kaptunk. Mindenki, akinek kicsit is fontos, hogy a magyar politika megtisztuljon, megköszönheti Gulyás Mártonnak az anyagot. Egyben bámulatos, hogy arra, hogy Cseh Katalin és Barabás Richárd (meg az a budapesti, számos szerkesztőségben is jelenlévő szubkultúra, ami őket tenyerén hordozta) nem igazán tudja, hogy milyen országban és térségben élnek, csak 2025 végén, egy pártalapítás kapcsán készült interjú miatt jött rá a magyar ellenzéki közösség – eddig ugyanis ezek az emberek nem nagyon kaptak releváns kérdéseket, mindig csak az alákérdezés és a tapsolás (amire Cseh Katalin a Partizánban olyan szép nosztalgikusan emlékezett vissza) ment.

Jobb későn, mint soha.

Csehnek és Barabásnak legalább azt sikerült egymás után elmondaniuk, hogy Ukrajnának fegyvereket kell szállítani és hogy Magyar Péter a miniszterelnök-jelöltjük. Azt még gyakorolniuk kell, hogy ezt belesűrítsék egy mondatba, a mostani anyaggal így kicsit dolgozniuk kell a megafonosoknak. A pártjukon azonban a partizános produkciójuk alapján már az sem segítene, ha a Fidesz leszállítaná a bejutási küszöböt.

Ahogy Európában mondják: tschüß, doviđenja, la revedere, au revoir!