Fáziskésésben a Magyar Szövetség: hogyan lehet újra magyar párt a szlovák parlamentben?
A Gemišt nemcsak hírlevél, de fórum is: ha van mondandód egy aktuális környékbeli üggyel, fejleménnyel kapcsolatban, küldd el nekünk! A gemisthu@protonmail.com címre várjuk az írásokat. A mai cikk szerzője Hajtman Gábor, szlovákiai magyar publicista.
A szlovákiai magyarok legnagyobb és egyedüli érdemi pártja, a Magyar Szövetség elnöksége múlt héten kimondta, hogy sem a 2027-es parlamenti választás előtt, sem azok után nem működik együtt sem a Robert Fico vezette Smerrel, sem a szélsőjobboldali Republikával. A döntés várható volt: az elmúlt időszak belpolitikai folyamatai, valamint a magyarországi választás eredménye egyre inkább kikényszerítették, hogy a párt tisztázza a helyét a politikai térképen.
Hiába egyértelmű most az állásfoglalás, a felvidéki magyar politika, nem először, mintha ismét fáziskésésben reagálna. Ez nem új jelenség, inkább visszatérő mintázat, a reakciók rendre lemaradnak a történések mögött, a döntések pedig akkor születnek meg, amikor a politikai tér már rég átrendeződött.
Ahhoz, hogy ezt megértsük, érdemes visszalépni néhány évet.
A Magyar Szövetség létrejötte önmagában is egy hosszú válságkezelési folyamat eredménye volt. Az MKP, a Híd és az Összefogás egyesülése nem organikus politikai építkezés, hanem egy kényszerhelyzetre adott válasz volt, arra a felismerésre, hogy a megosztottság a parlamenti kieséshez vezetett. A Magyar Közösség Pártja etnocentrikus, a hagyományos értékekre támaszkodó politikát képviselt, a Most–Híd a vegyespárti modellt vitte, a magyarok mellett szlovákokat is megszólított, míg az ezen két párt versengését meghaladni kívánó, fiatalokat és civileket a politikába behozó Összefogás egy teljesen új szemléletet hozott be.
Az egység így nem stratégiai előnyként, hanem túlélési kísérletként született meg.
A 2022-es önkormányzati választás volt az első komoly megmérettetés. A magyar-magyar verseny megszűnésével a szavazatok koncentrálódtak, és a párt országos szinten a Hlas párt után a legtöbb polgármestert adta. Bár megyeelnöki pozíciót nem sikerült szerezni, több megyében kulcsfontosságú szerephez jutottak a párthoz köthető politikusok, például Berényi József Nagyszombat megyében alelnöki pozícióba került. Ez azonban inkább lendületet és lehetőséget adott a parlamenti bejutáshoz, mintsem önmagában stabil politikai erőt hozott létre.
Aztán jött a kijózanító valóság. A 2023-as parlamenti választásra a lendület elfogyott, a párt pedig belső válságba sodródott. Konfliktusok, platformok kényszerű megszüntetése, vitatható személyi döntések, valamint Gyimesi György érkezése, aki politikájában egyre inkább radikális, sokszor már szélsőjobboldali retorikát ütött meg, és gyakran átvette a Fidesz, illetve egyes esetekben az orosz propaganda narratíváit, valamint a Híd platform pártból való kiválása végül egyenes úton vezettek a kudarchoz. Az elért 4,3 százalékot lehetett ugyan történelmi eredményként kommunikálni, de politikai értelemben ez egyértelmű vereség volt.
A választás után nem megújulás következett, hanem csend. Ígéretek voltak, stratégia nem. A párt fokozatosan visszaszorult a politikai térben, a szavazóbázis pedig ezzel párhuzamosan erodálódott.
2024-ben újabb kudarcok következtek. A tavaszi államfőválasztáson nem is elsősorban Forró Krisztián, a párt akkori elnökének alacsony, 2,9%-os eredménye volt a legnagyobb probléma, hanem az, ami utána történt, a második fordulót megelőző döntés. A Peter Pellegrini mögé való beállás sok magyar választó számára azért volt nehezen elfogadható, mert Pellegrini ugyan a Hlast elnökölte, politikailag egyértelműen a Smerből érkezett, annak egyik meghatározó embere volt, így sokan ezt a lépést a Smerhez való közvetett visszakötésként értelmezték. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy a 2023-as parlamenti választáson jelentős számú felvidéki magyar szavazott Robert Ficóra, ami részben annak is volt köszönhető, hogy a magyarországi média a Fico-Orbán-kapcsolatot hangsúlyozta, illetve Pellegrini egyértelműen a kormányoldal jelöltje volt. A júniusi európai parlamenti választás végül ennek az időszaknak a kijózanító lezárása lett: a párt még a 4%-ot sem érte el.
Innen indult Gubík László, amikor 2024 őszén átvette a Magyar Szövetség vezetését. Egy apatikus, irányt vesztett pártot örökölt, amelynek még az sem volt világos, milyen politikai logika mentén és milyen partnerekkel kíván együttműködni. Gubík korábbi közéleti és médiatevékenységében erőteljesen jelen volt az a politikai keretezés, amely a felvidéki magyar közéletet a konzervatív-liberális törésvonal mentén értelmezte, és amely sok szempontból illeszkedett a Fidesz narratívájához. Ez konfliktusokat is szült, az Összefogás környezetéhez köthető szereplőket, köztük Orosz Örsöt, felvidéki kulturális és közéleti szereplőt, a Gombaszögi Nyári Tábor korábbi főszervezőjét gyakran nem partnerként, hanem politikai vetélytársként pozícionálta.
Színrelépésével azonban ebben is változás történt. A korábbi törésvonalak részben háttérbe szorultak, és egyfajta kiegyezés rajzolódott ki a párton belül. Az, hogy ma már együttműködés látható korábban egymással szemben álló szereplők között, jelzi, hogy a pártvezetés felismerte: belső konfliktusokra nem alapozható politikai építkezés.
Márpedig az elmúlt hónapokban a Magyar Szövetség újra láthatóvá vált. Megszólalt, reagált, jelen lett. A nyelvtörvény szigorítása, a Beneš-dekrétumok büntethetőségének kérdése, valamint az úgynevezett Lex Gašpar ügye mind lehetőséget adtak arra, hogy a Magyar Szövetség tematizálja a szlovákiai közéletet.
A Lex Gašpar háttere különösen érzékeny ügy. Amikor 2020-ban Igor Matovič kormánya hatalomra került, megpróbálták feltárni és lezárni az előző kormányokhoz köthető korrupciós ügyeket. Ennek részeként több, kétes ügyletekkel vádolt személyt letartóztattak, köztük a volt rendőrfőkapitányt, Tibor Gašpart is. (Ő aztán később kiszabadult, majd a Smer listájáról parlamenti mandátumot szerzett, jelenleg annak alelnöke, miközben fia a szlovák titkosszolgálat vezetője.) Ez a közelmúltban elfogadott törvénymódosítás egyszerre érinti a korrupciós ügyeket és a Beneš-dekrétumok kérdését, egyrészt enyhít egyes büntetőjogi következményeket, ami kritikusok szerint konkrét személyeknek, köztük Gašparnak kedvezhet, másrészt akár hat hónapos börtönbüntetéssel sújtaná azokat, akik nyilvánosan megkérdőjelezik a Beneš-dekrétumok érvényességét. Ez nemcsak a magyar közösség szempontjából problematikus, hanem a szólásszabadság kérdését is felveti.
Az ügy és a kapcsolódó törvénymódosítások ellen több ellenzéki tüntetés is szerveződött Pozsonyban télen, ezek egyikén szólalt fel Gubík László is, ami egyértelmű jelzés volt arra, hogy a Magyar Szövetség az ellenzéki térfél felé mozdul. Ez azonban nem volt konfliktusmentes. Branislav Gröhling, a neoliberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt elnöke – aki korábban az Igor Matovič vezette kormány oktatásügyi minisztere volt, majd 2024-ben vette át a párt vezetését Richard Sulíktól – például fel sem szólalt ugyanazon a tüntetésen, éppen Gubík jelenléte miatt. Ez jól mutatja a bizalmatlanság mélységét: sok ellenzéki szereplő a Magyar Szövetséget továbbra is a Fidesz narratívájával és az Orbán-Fico-kapcsolattal azonosítja.
Az SaS politikusai, köztük Hamran István, valamint Simon Zsolt, a Magyar Fórum elnöke – aki korábban a Híd politikusa volt, majd annak 2016-os Smerrel való kormányra lépése után kilépett, és később a Magyar Közösségi Összefogás listáján szerepelt – szintén nyíltan kritizálták a Magyar Szövetséget, amiért nem mondta ki egyértelműen a Smerrel való elutasítást.
A mostani döntés ezen kritikákra is válasz. De önmagában nem elég. Mert miközben a szlovák ellenzéki térfél a Smerrel szembeni elhatárolódást kéri számon, addig a Magyar Szövetség részéről joggal merül fel a kérdés, hogy mi következik ezután?
Az elutasítás önmagában nem hozza vissza a korábbi, elbizonytalanodott felvidéki magyar értelmiségi választókat. Az igazi kérdés az, hogy ki és hogyan képviseli érdemben a felvidéki magyar közösség ügyeit.
A „minden irányba nyitunk” stratégiája itt nem működik. A Magyar Szövetség előtt valójában egyetlen út maradt: az önálló politizálás és az, hogy időben reagáljon a politikai helyzetekre. Az eddigi tapasztalat világos, a magyar pártok akkor tudtak eredményeket elérni, amikor nem kisebbségellenes, kiszámíthatóbb, az európai keretektől nem eltérő szlovák partnerekkel működtek együtt.
Ha a Magyar Szövetség nem tud hiteles alternatívát kínálni, a felvidéki magyar szavazók egy része szlovák pártok felé fordulhat, mások pedig egyszerűen otthon maradnak. Ez már most is látható tendencia: rendszerint Dél-Szlovákiában a legalacsonyabb a választási részvétel.
Sokan a romániai RMDSZ példáját emlegetik mint követendő modellt. Az RMDSZ sajátossága, hogy képes volt egyszerre etnikai érdekképviseletként működni és pragmatikus módon különböző román kormányokkal együttműködni, miközben stabil parlamenti jelenlétet tart fenn. A felvidéki helyzet azonban eltérő: a szlovák politikában erősebbek a magyarellenes reflexek és kevésbé kiszámíthatóak a politikai partnerségek, így egy ilyen modell átvétele korántsem magától értetődő. Ráadásul ez a modell Romániában sem aktuális, gondoljunk csak vissza az ottani elnökválasztásra, George Simionra és az általa elnökölt szélsőséges, magyarellenes AUR pártra.
Az sem világos még, hogy a szlovák ellenzéki térfélen, a konzervatív KDH-tól a Progresszív Szlovákiáig terjedő széles spektrumban milyen szerep juthat a Magyar Szövetségnek. Az ellenzéki térfélen ezeket a spektrumokat a PS és a KDH fedi le, az egyik inkább a liberális magyar választókat szólíthatja meg, a konzervatívabb választók viszont aligha fordulnak a KDH felé. Ha pusztán kivesszük a magyar ügyeket, egy erősen konzervatív gondolkodású magyar a KDH helyett akár olyan pártra is szavazhat, amely európai viszonylatban konzervatívabb, és a kultúretikai témákban (a szlovákiai közbeszédben az identitáspolitikai témákat gyakran „kultúretikai” témákként emlegetik, például a migráció, az LMBTQ-ügyek vagy nemzeti szuverenitás kérdését) egyértelműen a „hagyományos” értékeket képviseli, akár radikálisabb formában is, mint a Republika, illetve a Smer. A Magyar Szövetség számára azonban
veszélyes új kultúretikai témák megnyitása, azok csak újabb megosztottságot és konfliktust eredményezhetnek.
Az elmúlt választásokon több szlovák párt is vadászott magyar szavazatokra, ám ők ezen pártokra nem a kisebbségi politika, hanem az országos programok miatt szavaztak. A Magyar Szövetségnek a nemzetiségi kérdések mellett olyan országosan is releváns témákat kell felvetnie, amelyekben jobb és vonzóbb kínálatot tud nyújtani, mint a szlovák pártok – gazdaság, külpolitika, infrastruktúra – és vannak olyan választói csoportok is, akik éppen a kultúretikai kérdésekben várnak egyértelmű állásfoglalást, ám ahogy ezt korábban említettem, kockázatos.
Ugyanakkor adódik a kérdés: csak önálló etnikai pártként tud megerősödni a Magyar Szövetség? Esetleg regionális érdekképviseletté válik, megszólítva a déli régiókban élő szlovákokat, illetve más kisebbségeket, mint a ruszinokat vagy a romákat is? Vagy valamilyen formában integrálódik egy szélesebb politikai együttműködésbe? Ezekre a kérdésekre rövid időn belül választ kell adnia a párt vezetésének, hiszen a 2027 őszén esedékes választáson való önálló indulás azt a veszélyt is hordozza, hogy ismét elvesznek a magyar szavazatok. És adott esetben olyan vállalható szlovák politikai partnert kell találniuk, amely nem megy nyíltan szembe a magyar kisebbségi ügyekkel.
Ha tehát a Magyar Szövetség valóban fordulatot akar, három dolgot nem kerülhet meg: saját témákat kell építenie, világos szövetségi politikát kell kialakítania, és újra kapcsolatot kell teremtenie a saját választóival.
Jobb későn, mint soha, szoktuk mondani. De a politikában van egy pont, ahol a késés már nem erény, hanem kockázat. Minél tovább tolódik a valódi iránykijelölés, annál inkább mások fogják meghatározni, miről szól a felvidéki magyar politika.
A kérdés így már nem az, hogy lesz-e fordulat, hanem az, hogy a Magyar Szövetség képes lesz-e még saját kezében tartani annak irányát, vagy ismét csak követni fogja azokat a folyamatokat, amelyeket mások indítanak el helyette.
És akkor könnyen lehet, hogy a 2022 utáni forgatókönyv ismétlődik meg.