Románia választ: a mérleg nyelvei, Orbán tihanyi mondatai, szuverenista szavazók

Üdv Bukarestből, egyben köszönöm a román alkotmánybíróságnak, hogy lefújta a tavalyi elnökválasztást, így volt mire fognom, hogy ideutazzak a mostanira: kimondottan szeretem ezt a várost, de tavasszal még sosem láttam, mindig csak télen a hidegben vagy nyáron a hőségben. Miközben a világban is történnek a dolgok – Ursula von der Leyent a legendás Pfizer-SMS-ek kiadására kötelezték, a lengyel kampány is célegyenesbe fordul, a magyar kormány pedig úgy tűnik, komolyan gondolja a sajtó szívatását, ezekről majd jövő héten írunk –, mi vasárnapig, az elnökválasztás második fordulójáig a romániai eseményekkel foglalkozunk. Hírek röviden: Călin Georgescu kiállt George Simion mellett őt a védencének nevezve, egyben bejelentkezve a miniszterelnöki posztra, Victor Ponta pedig már mégsem Simionnak kampányol, hirtelen talált pár jó érvet a bukaresti főpolgármesternél is. A kutatások alapján a két jelölt fej-fej mellett áll, minden a mozgósításon múlik

Aki az erdélyi magyar és magyarországi véleményformálók cikkeit olvassa, annak nagy eséllyel az a kép alakulhatott ki a fejében, hogy Romániában ezúttal is két rossz jelölt között kell választani. Holott a választék egyáltalán nem rossz.

Nicușor Dan és George Simion csatájában nem minden hájjal megkent, a munkaerőpiacon magukat soha nem kipróbált, évtizedek óta a tévéstúdiókban a seggüket meresztő, a foksányi vagy fogarasi piac árainál a sminkes kutyájának nevét is jobban ismerő politikusok küzdenek egymással, hanem valódi karakterek.

Olyan politikusok, akik nem seggeket nyalva, a rendszer erőforrásait megcsapolgatva lépkedtek egyre feljebb, hanem megdolgoztak először nemcsak a megélhetésükért, de aztán azért is, hogy most ott legyenek, ahol. Mindezt nemcsak párhuzamosan, de lényegében közösen kezdve – milyen kicsi ország a nagy Románia is, nem?

A bukaresti főpolgármesteri posztot 2020-ban megszerző, azelőtt kétszer sikertelenül próbálkozó Nicușor Dan mielőtt 2016-ban megalapította volna az USR-t – amiből 2017-ben aztán ki is lépett; nem ő tehet arról, hogy az mára egy elvtelen neoliberális párttá vált, noha az általa tartani próbált viszonylagos ideológiamentesség és technokratamítosz végül logikusan vezetett idáig – a fővárosi káoszt és a permanens városképrombolást megelégelve egy bukaresti urbanista és műemlékvédő egyesületet vezetett és már 2012-ben megpróbálkozott a főpolgármester-jelöltséggel. Kampányának egyik aktivistája az akkor még a helyét kereső Simion volt – vannak is videók arról, amint Dan menti ki a rendőrök elől a már akkor is balhéképes fociultrát.

Dan az erdélyi középosztály gyermeke, Simion a Kárpátokon túli Munténiáé, szülei közgazdászok voltak, de ahogy ő mondja, részben sötétebb bőrszínű ősöktől is származik. A történész Simion Bukarest egyik legjobb gimnáziumába, majd egyetemére járt, Dan pedig középiskolásként kétszer is nyert a matematika-diákolimpián. Egyikük a szakértelem mítoszára és az intézmények rendes működtetésére, másikuk az identitáspolitizálásra és az intézmények bekebelezésére építette karrierjét – vasárnap pedig megmérkőznek. A választás tétje az, hogy valóban létezik-e Bezzegrománia – avagy lehet-e még társadalmi többséget találni a liberális demokrácia eszménye mögé még úgy is, ha annak nem épp a legszebb megnyilvánulási formáit kellett megtapasztalják a románok az elmúlt években.

A mai hírlevélben igyekszünk több oldalról is megvilágítani a romániai történéseket.

• Techet Péter is beszáll az utóbbi napok vitájába: amellett érvel, miért logikus az Orbánra ikszelő erdélyi magyaroknak a szuverenista Simionra szavazniuk.

• Eckstein-Kovács Péter kolozsvári jogászt, korábbi RMDSZ-es politikust arról kérdeztem, mire alapozza azt, hogy az erdélyi magyarok volnának a mérleg nyelve.

• Cristian Pîrvulescu politológus arról beszélt, hogyan tudna kormányozni Simion, és miért mobilizál Orbán a tihanyi mondataival inkább Simion ellen, mint mellette.

• És mivel a héten tartottak egy bukaresti borexpót, a sovinizmus jelszavával mutatok jó román borokat, főleg autochton szőlőfajtákból: ezt idd, ha arra jársz.

Ezen felül nagyban készül már egy hosszabb cikkem arról, hogy pontosan milyen főpolgármester Nicușor Dan, és ígért interjút mindkét államfőjelölt is – ezekkel a következő napokban jelentkezünk. Időközben tehát Bukarestben is tudják: ha a térségünkről van szó magyarul, akkor azt a Gemišten kell keresni. Jó olvasást! (BM)

---

Aki magyar, a románnal tart!

Alakul egy vita a Gemišten a romániai elnökválasztás kapcsán: Antal Róbert-István erdélyi történész, illetve Schwarz-Kiefer Patrik baranyai politikus és Németh Péter bölcsészhallgató cikke után most Techet Péter (jogfilozófus-történész) szól hozzá.

Stop Simion – hirdeti a romániai magyar kisebbség pártja, az RMDSZ/UDMR. A jelszó és annak esztétikája ismerős lehet az erdélyieknek is, mert igencsak hasonlít arra a jelszóra, amivel őket is etette a Fidesz és rajta keresztül az erdélyi nyilvánosság egy része: Stop Soros. Az RMDSZ/UDMR láthatóan jól tudja, hogy a fideszes gyűlöletpropagandát Erdélyben tűrve, hagyva, sokszor támogatva mivé is tette szavazói egy részét: a Soros-ellenesség esztétikájával és cizelláltságával kell most kampányolniuk Nicușor Dan elnökjelölt mellett, holott az AUR hívei éppen róla vélik tudni, hogy Soros-ügynök.

Ha a helyzet nem lenne komoly, akár hátradőlhetve kuncoghatnánk, ahogy a Fidesszel teljes szimbiózisban élő, a magyar kormánypropaganda elemeit Erdélyben ismételgető RMDSZ/UDMR-es politikusok most arról győzködik szavazóikat, hogy mégsem jó a szuverenizmus, a nacionalizmus, mégsem a Soros-ellenes Simion a jó jelölt, hanem a „Soros-párti“ Dan – és az erdélyi magyarok egy része az RMDSZ/UDMR-es posztok alatt őrjöngve támogatja csak azért is Simiont. Végül is ők tanulták meg jól a leckét: Simion „jó keresztény és jó szuverenista“, ő harcol mégiscsak a „sorosisták“, a „buzik“, a „globalizmus“ ellen és a nemzetállami szuverenitásért.

Az RMDSZ/UDMR továbbra se akarja persze teljesen összezavarni hívei világképét: nem arra mutat rá, hogy

Simion éppen azért magyarellenes, amiért orbáni értelemben „jó keresztény és jó szuverenista“, hanem egyszerűen úgy tesz, mintha csupán a magyarellenesség lenne Simion egyetlen negatívuma, amely nem függne össze egész világnézetével.

Ha ugyanis az RMDSZ/UDMR kimondaná, hogy Simion éppen azért magyarellenes, mert egyben a nemzetállami szuverenizmust támogatja, etnicista módon értelmezi a népet és a demokráciát a többség uralmával, a vezér akaratával azonosítja, akkor nem csak Orbán Viktorral – azaz az etető kézzel –, de önmagával is szembekerülne. Egyrészről az RMDSZ/UDMR-és fel- és alvilág maga is átvette az orbáni téziseket: szuverenizmus, nacionalizmus, csak közben nem vette észre, hogy aki kisebbségben van, annak olyan nagyon sohasem érdeke, hogy az állam, ahol él, a többség diktatúrája legyen. Másrészről viszont – és ez persze a messzebbre vivő kérdés – maga az RMDSZ/UDMR is egy etnicista párt, legfeljebb nem az egész román nemzetre, hanem csak az ott élő magyarokra vonatkoztatva az illiberális demokrácia- és az etnicista népfelfogást.

Etnicista kisebbség

Egy franciának igen nehéz lenne elmagyarázni, mit is jelent az, hogy a nemzet nem azonos az állampolgárokkal, mert a mi térségünkben valaki lehet állampolgár, de mégsem része a nemzetnek, valaki pedig része, de esetleg nincs hozzá útlevele. Az etnicista nemzetfelfogás a német romantikában született meg és jóvátehetetlen károkat okozott nemcsak Németországban, de egész Közép- és Kelet-Európában, ahol a nemzetek a 19. század során magukat az egyes birodalmakon belül etnikai, azaz kirekesztő alapon fogalmazták meg, majd a 20. század folyamán elnyerve állami függetlenségüket ezt a szemléletet továbbvitték állampolgáraik vonatkozásában is.

Ahelyett, hogy a nemzet demokratikus kategóriaként mindenkit – de nem többet – jelentene, aki az adott ország állampolgára, a német, magyar, szlovák, román, horvát, szerb, bolgár (stb.) a saját nemzetét továbbra sem csak a saját államával azonosítja: az adott államon belül elismer más etnikumokat, de közben más államok polgárainak egy részére etnicista alapon igényt tartana.

A magyar közjog is így gondolkodik (nem kevésbé amúgy a német alkotmány). Franciára le se lehetne fordítani azt, hogy „határon túli“ nemzetrész, egy genfi vagy brüsszeli igencsak kikérné magának, ha őt határon túli franciának tartaná Párizs. A német romantika nemzetfogalma miatt azonban a térségünkben nem tudott megszilárdulni az állampolgári nemzet gondolata, a nemzet továbbra is olyan közjogi kategória, amely túlmutat az állampolgárságon, azaz lényegileg etnikai, törzsi. Ennek következményeit Bosznia-Hercegovinában lehet tanulmányozni.

A közép- és kelet-európai kisebbségek tehát maguk is etnikai törzsekként fogalmazzák meg magukat: az erdélyi magyarság valamiféle etnikai összmagyarság része lenne, ami miatt Budapestnek igenis joga lenne beleszólni az életükbe.

A kisebbségi pártok maguk tartják fenn ezt az etnikai logikát: minden más, az adott állampolgári közösséget meghatározó politikai, gazdasági, ideológiai kérdést felülír az etnikai „hovatartozás“.

A „hovatartozás“ kifejezés mutatja, hogy az etnicizmus törzsi identitáspolitika (valamiért az identity politics ellen őrjöngő jobboldalt ez azonban kevésbé zavarja), amely az állampolgárokat etnikai gettókba osztja: egyik oldalon „a románok“, másik oldalon „a magyarok“, mintha nem lenne annál fontosabb kérdés, hogy kinek mi a származása és az anyanyelve. Egyedül Bugár Béla próbálta meg időleges sikerrel felülírni a Híd/Most párttal ezt az etnikai logikát: az állampolgári összetartozást hangsúlyozta szlovák és magyar anyanyelvű között és kizárta ezzel annak lehetőségét is, hogy Budapest valamiféle jogot formálhasson a szlovákiai magyarok felett.

Ezzel szemben az RMDSZ/UDMR az etnikai gettót védi. A kisebbségi jogok kérdése látszólag egy liberális, emberi jogi ügy, éppen ezért az RMDSZ/UDMR inkább a román politika liberálisabb felével szövetkezik. De a vele szemben álló román nacionalistákhoz hasonlóan gondolkozik: a nemzet az etnikum, az etnikum pedig elég indok a politikai pártválasztáshoz.

Az RMDSZ/UDMR és az AUR (vagy elődei, mint a Nagy-Románia Párt vagy a Nemzeti Egységpárt) között a különbség tehát nem lényegi – etnicisták mindketten –, hanem csak történelmi: a magyar etnicizmus Romániában mégsem tud szuverenista és illiberális lenni, mert etnikai érdeke, hogy a román demokrácia ne az etnikai többség uralmát jelentse.

Etnopluralizmus

Orbán Viktor azonban láthatóan jobban érti ezt a dilemmát – és komolyabban veszi az etnonacionalizmust és a szuverenizmust, amely etnikailag homogén, szuverén nemzetállamokat akar. A koncepciót etnopluralizmusként ismerhetjük és Alain de Benoist francia újjobboldali filozófus nevéhez köthető, aki viszont legalább nem keveri bele az egészbe a kereszténységet is. Ellentétben Orbánnal vagy Simionnal ő ugyanis nagyon jól látja, hogy a kereszténység (különösen a katolicizmus) egy nemzetek feletti, szupranacionalista eszme. Az etnicizmus törzsi logikája tehát teljesen kizárja a kereszténységet, nem véletlenül hirdeti De Benoist az újpogányságot alternatívaként. Az etnicista politikusok – mint Orbán vagy Simion – száján persze a „kereszténység“ maga is igazából újpogányság: az adott etnikum szakrális megalapozását jelenti. A valódi kereszténységet azonban nem erre találták ki.

Orbán etnopluralizmusa Kelet-Európában nem az etnicizmus, hanem a kisebbségek – ezzel a multikulturalizmus – végét jelentené: vagy azért, mert mindenki „visszaszerzi“ a saját határontúlijait, vagy azért, mert a kisebbségek elvándorolnak, beolvadnak. Mivel a magyar hadsereg (egyelőre?) még nincs abban az állapotban, hogy a határon túli magyarok területeit „visszaszerezze“, Orbán láthatóan kész lenne beletörődni abba, ha azok térnének haza Kis-Magyarországba, amelyet aztán Orbánnal szövetséges, szuverenista és nacionalista rezsimek vennének körül. Orbánnak a határon túli magyarok amúgy is csak szavazatként fontosak.

Hogyan (ne) legyen a kisebbségi magyar kisebbségellenes?

E ponton az RMDSZ/UDMR és Orbán taktikai érdekei értelemszerűen elválnak egymástól. Az RMDSZ/UDMR fenn akarja tartani a saját kis etnikai gettóját, amire Simion román etnicizmusa veszélyt jelentene. Orbánnak azonban – elvégre ő még csak nem is egy igazi magyar konzervatív, akinek valamiféle történelmi okból fontos lenne a „magyar jelenlét“ a határokon túl – a világ- és európai politikai terveihez fontosabb, hogy szuverenista, nacionalista szövetségeseket nyerjen a szomszédos országokban. Ezért támogatta Robert Ficót Szlovákiában és ezért tett gesztust Simion felé Romániában. Hiába magyarellenes politikusok ők, a magyarellenességük valójában illiberális kisebbségellenesség – nem véletlenül azonos (a magyarokon kívül) majd minden „ellenségük“ Orbánnal. E téren pedig

a kisebbségi magyar pártok, amelyek mára – a Híd/Most eltűnése után – mindenütt a Fidesz és az orbáni ideológia lerakatai lettek, stratégiai dilemma elé kerültek: hogyan lehetnek ők is orbáni értelemben „jó keresztények és jó szuverenisták“, ha ez amúgy az ő országaikban nemcsak meleg-, globalizmus-, EU- és bevándorlás-, hanem éppen magyarellenességet is jelent?

Orbán Simiont vagy Ficót támogató mondatai nagyon is logikusak, ő ugyanis tényleg a homogén, teljesen szuverén nemzetállamokban hisz, ahol a demokrácia – Carl Schmitt után szabadon – annyi, hogy a többség felismeri és követi a vezér akaratát. A kisebbségi magyar pártoknak kell eldönteniük, hogy a vezérük akaratát csak akkor tagadják meg, ha az a saját kis etnikai gettójukat is már létében fenyegeti – vagy felismerik, hogy az az etnikai gondolkodás, amit maguk is képviselnek, valamint az a minden más téren kisebbség-, globalizmus- és multikulturalizmus-ellenesség, amit hirdetnek és ami miatt híveik egy része mostanra már hajlandó Ficóra vagy Simionra is átszavazni, vezetett oda, hogy a Stop Sorost kis időre Stop Simionra kell lecserélniük.

A nemzetállami szuverenitás nem tűr kisebbségeket és kisebbségi jogokat (Carl Schmitt világosan megírta, hogy nincs helyük kisebbségeknek egy demokráciában, azok vagy beolvadnak, vagy a többség kiirtja őket). A kisebbségi magyar pártoknak majd legközelebb végig kell gondolniuk, hogy ha a kisebbségi jogokat csak a saját etnikumuk számára követelik, akkor az etnicizmus egyszer csak – mindkét irányból: a többség és az „anyanemzet“ felől egyaránt – ledózerolja őket is.

Azok az erdélyi magyarok, akik mindenben egyetértenek Orbánnal, jól teszik, ha Simionra szavaznak, mert a vasárnapi romániai elnökválasztáson tényleg ő a nemzetállami szuverenitás, az etnicizmus, „a Soros-ellenesség“ jelöltje. Nem lehet hitelesen egyszerre Simion ellen és Orbán mellett lenni, egyszerre félni a román etnicizmustól és akarni a magyart. Most vasárnap lehet tehát egy nagyot dönteni: végleg elfogadni az etnicizmust annak minden következményével, vagy újrafogalmazni a kisebbségi politizálást egy szélesebb szupranacionalista, multikulturalista, „globalista“ keretben. Az mondjon nemet Simionra, aki nemet mond Orbánra, az eddigi RMDSZ/UDMR-re és a magyar kisebbségi politikára is.

(Techet Péter)

---

Orbán támogatása akár Simion ellen is mobilizálhat, ha magas lesz a részvétel, az Dan számára kedvezőbb

A SNSPA a románok Nemzeti Közszolgálati Egyeteme, az épületeit szépen elszórták Bukarest-szerte, a társadalomtudományok számára felhúzott sokemeletes épületet kirakták a város északi szélére. Cserébe a felső emeletek nagyszerű panorámát nyújtanak, dél felé nézve a végtelen tömbházsorokon túl a parlament gigantikus tömbjét és mellette a még mindig épülőfélben lévő új katedrálist is látni. Ilyen a kilátás a dékáni irodából is, ahol Cristian Pîrvulescu, a román sajtó talán legtöbbet kérdezett és foglalkoztatott, humorosan és nagyon tájékozottan smalltalkoló elemzője, a SNSPA politikatudományi karának dékánja fogad minket, a Gemištnek az Euronews román adása és az erdélyi Krónika adja át a kilincset, utánunk pedig már a hallgatók jönnek.