Füstölés előtt felbolydult a brüsszeli méhkas, a horvátok szavaznak

Jó reggelt! A mai két témánkat a címben láthatjátok: Bukovics Martin röviden megírta a horvátországi kampány utolsó napjainak történéseit, Vágó Gábor pedig Brüsszelből jelentkezik, hogy elmesélje, mi minden fog megváltozni ott az EP-választás után, a búcsúzkodó magyar képviselőktől a zöldfrakcióba készülő kutyapártosokon át az új egyezkedésekig és a gázpedálról leszállni kénytelen Bizottságig. Jó olvasást, van mit!

---

Ma már kampánycsend van Horvátországban, holnap pedig szavaznak

arról, hogy maradjon-e újabb négy évig kormányon a jobboldali HDZ és Andrej Plenković miniszterelnök, vagy inkább üljön át az államfőiből a kormányfői székbe Zoran Milanović, aki annak ellenére kampányolta végig regnáló elnökként, a legnagyobb baloldali ellenzéki párt, a szociáldemokrata SDP nemhivatalos miniszterelnök-jelöltjeként az elmúlt heteket, hogy az alkotmánybíróság határozottan eltiltotta ettől. A szavazás napját direkt tette szerdára, szimbolikusan ráerősítve arra, hogy most minden megtörténhet, akár egy meglepő, váratlan eredmény is születhet, a nép visszaveheti a horvát demokráciát az azt pártállammá silányítani akaró kormánytól.

A horvát Trump

A kampány vége kettejük harcáról szólt, főleg mivel igyekeztek világpolitikai kontextusba helyezni a saját álláspontjukat. Milanović elnöknek kapóra jött, hogy Irán hétvégén többszáz drónt és rakétát lőtt ki Izraelre, feltehette ugyanis a kampányhajrában a tőle évek óta hallgatott békepárti lemezt és elmondhatta, hogy

míg a jobboldal Ukrajnát és Izraelt is erősen támogatja, ő egyiket sem tenné, mert az orosz-ukrán és az izraeli-palesztin háború „mind a harmadik világháború egy-egy leágazása”, amibe nem szabad belesodródni, mert „senki nem kérdezte a véleményünket” és mert Horvátországban „horvát zászlók lobognak, nem amerikaiak, izraeliek vagy oroszok”, és hogy ez így is maradjon,

provokálni sem szabad az egymással hadakozó feleket. A hűséges NATO-tagként az Ukrajna melletti kiállást alapnak, horvát nemzeti érdeknek tartó Plenković miniszterelnök számára az elnök kimaradáspártisága egyértelműen oroszpárti narratíva. Azzal az általa évek óta hangoztatott szlogennel vágott vissza, hogy Milanović Oroszország felé tolná el Horvátországot – tény: a Balkánon sokak szemét szúrja a horvát elnök EU-kritikája, mainstreamből való rendszeres kibeszélése és Orbán Viktorral, valamint a boszniai szerb Milorad Dodikkal ápolt szívélyes viszonya, atlantista elemzők utóbbiak miatt úgy tartják, be lehet kötve a Kremlhez.

Az ellenzéki sajtó mindent megtesz, hogy Plenković meg legyen szerdán szorongatva. Tegnapelőtt kijött egy – vélhetően a kormányfővel rosszban lévő HDZ-sek által készített – hangfelvétel, amin a miniszterelnök a szélsőjobboldali Haza Mozgalom elnökét, Ivan Penava vukovári polgármestert szidja, mondván a halott nagyanyja is többet tudna tenni a kilencvenes években a szerbek által szétlőtt városért, mint ez a szerinte korrupt és gonosz politikus. Csakhogy a szélsőjobb esélyes, hogy a mérleg nyelve lesz: Penava pedig láthatóan inkább a horvát baloldalnál körökkel nacionalistább, a magyar párhuzammal schifferi világnézetet Szanyi Tibor stílusában előadó Milanović-tyal állna le, mint a HDZ-vel. Plenković kármentésként beleállt a videóba és arra kérte a szélsőjobboldal szavazóit, „térjenek haza” a HDZ-hez – akik válaszul hazaárulózzák a kormányfőt, mondván valószínűleg még a szerb megszállás alatti vukovári polgármester is jobban tetszene neki, mint a mostani horvát.

A kiszivárgott felvételen Plenković amiatt is panaszkodik, hogy a szerinte balos médiák – az Index portál, az N1 tévé, a 24 sata bulvárlap, a Nacional hetilap és a Telegram.hr – nem ütik eléggé az államfői pártokfölöttiséget feladó Milanovićot és semennyire sem állítják be demokratikus anomáliának az indulását, azt az alkotmányjogilag abszurd helyzetet, hogy le sem mondott, de ő az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Milanović szerint a hangfelvétel kiszivárgása jelzi: ez már az utolsó vacsora Plenković számára, a HDZ-ben pedig fenik a késeket, mert beárazták a vereséget. A miniszterelnök megfigyelése amúgy pontos: ahogy a budapesti ellenzéki médiák tették 2022-ben, úgy horvát megfelelőik is kerülni akarják inkább a számukra kínos kérdések tematizálását, hátha emiatt lehetővé válik a kormányváltás: és mint ahogy a magyar balliberális értelmiség lenyelte Márki-Zay Pétert, Zágrábban szintén lenyelik, hogy progresszív-liberális-szociáldemokrata pártok sorolnak be a helyi Trump mögé.

Žarko Puhovski, a horvát politikaelemzés nagyöregje szerint a horvát kormánypárt és az ellenzék úgy viselkedett a kampányban, ahogy azt Irán és Izrael tette a hétvégén: az ellenzék kilőtt vagy 400 drónt a HDZ-re, és ugyan egyik sem talált, azért csak elbüszkélkedett azzal, hogy kilőtt 400 drónt. A kormány pedig hatástalanította az ellenzék támadásait, de ahelyett, hogy megpróbálta volna orvosolni az okokat, közölte, hogy minden működik, ezért minden mehet tovább ugyanúgy. Ugyan vannak kisebb szereplők is a játékban, őket azonban a két főszereplő teljesen kitakarta, programjaikról szó szinte alig esett, mert láthatóan nem tudtak mihez kezdeni azzal, hogy az elnök hirtelen beletrollkodott a hónapok óta építgetett kampányaikba.

Az igazi műsort a politológus a választás után várja arra az esetre, ha nem lesz egyértelmű, ki alakíthat kormányt, hiszen a kisebbségi képviselőkön kívül mindenki megesküdött arra, hogy nem alakít kormányt a HDZ-vel, az újbaloldal pedig azt mondja, bár Milanović ötlete egy szélesebb koalíciós kormány létrehozására oké, de van egy határ, nem áll le a szélsőjobboldallal. Csütörtöktől látványos árulások várhatóak majd, nemcsak a kisebb pártok részéről (a szélsőjobboldal akár szakadhat is, ha kevés képviselő kell csak a HDZ-s többséghez), hanem akár a HDZ-n belül is, Andrej Plenković megbuktatásával, hátha nélküle könnyebb lesz partnert találni.

A közvélemény-kutatásokból ellenzéki győzelem nem olvasható ki, de ezekben most nehéz bízni, az elnök merész terve ugyanis az, hogy indulásával mobilizálja a kutatócégek számára nehezen elérhető elégedetleneket és bizonytalanokat és velük nyerjen – a választás napján akkor lehet sejteni, hogy ez a terv sikeres, ha nagy a részvétel. Ezért is ismételte el még tegnap este is, hogy bárkire lehet szavazni, csak a HDZ-re nem. Ha viszont alacsony lesz a részvétel, akkor főleg a szokásos HDZ-s mobilizálást látjuk, Milanović pedig hamarosan politikai hullává válik, és államfőként egy újabb Plenković-kormányt lesz kénytelen beiktatni. Hacsak nem mond addig le.

Csütörtökön eredményeket elemzünk: a hírlevélben és este majd a Partizánon is!

(Bukovics Martin)

---

Füstölés előtt felbolydult a brüsszeli méhkas

A Európai Parlament kilencedik ciklusának utolsó, múlt heti brüsszeli ülésén szokatlanul sok ember nyüzsgött a folyosókon az itteni ülésnapok zsizsgéséhez képest is, látogatócsoportok tucatjait utaztatták a képviselők az erre szánt keretüket kiürítve, és újságírók hada kapott meghívást. Az EP-ben járt Győzike a fideszesek meghívására, de a Magyar Péter-fan Cila (Kajdi Csaba) sem maradt adós egy EP-üléstermi bejelentkezéssel és pár EU-s zászlót lengető instasztorival, és többezer tüntető is eljött a migrációs csomag elfogadása ellen demonstrálni. Helyzetkép választás előtt.

Sok magyar utolsó üléshete

A fixen elköszönő képviselők – mint az MSZP-ből rég kiszállt Ujhelyi István – számot vetettek munkájukkal. Ujhelyi annak ellenére Kína egyik legnagyobb barátja maradt az EP-ben, hogy a Kínából érkező ajándéktárgyak az irodájában lehallgatókészüléket rejthettek még az országgyűlési képviselősége alatt. Miközben számos jó ügyet végigvitt a turizmus terén – ilyen a 18 évesek ingyenes Interrail-vonatbérlete –, mégis leginkább a Kína-párti álláspontja miatt emlékeznek majd rá Brüsszelben. 

A stafétát átadni igyekvők – mint Gyöngyösi Márton, aki Róna Péter EP-képviselői székéért és a Jobbik életben maradásáért küzd – megpróbáltak még hajrázni egy utolsót. Egy vitának nehezen nevezhető eseményt, inkább közéleti fórumot is szerveztek a leköszönő és a reménybeli EP-képviselő részvételével, a nemrég Magyar Péternek mikrofonállványkodó Gulyás Balázs moderálásával Brüsszelben. A függetlenek nagyon szeretnének beülni egy frakcióba, ám mivel Gyöngyösi félreérthető, zsidólistázásról szóló beszólása skarlátbélyegként kísérte végig EP-karrierjét, nem tudott csatlakozni az ECR-hez. Róna Péter moderált nyugatos hangvétele és a Jobbik középre húzódása lehetőséget nyújt, hogy ha elérik az 5 százalékot, akkor ne a páriák között üljenek.

Az EP-ben elvégzett munkájuk és a jogalkotásra gyakorolt hatásuk alapján az újrázásban bízó képviselők – mint a momentumos Cseh Katalin – a belpolitikai fejleményekre figyelnek, nehogy Magyar Péter minden brüsszeli előélet nélküli emberei kihúzzák alóluk az EP-képviselői széket. Cseh Katalin Renew-alelnökként, pláne a kétfős momentumos delegáció súlyához képest óriási hatással volt az EU-s jogalkotási folyamatokra. Ő az EP 17. legbefolyásosabb képviselője az EUmatrix adatai alapján, vagyis a legjobb 3%-ban szerepel. A Gemišt kérdésére, hogy miként dolgozza fel lelkileg a munkája magyar belpolitikának való kitettségét, azt válaszolta: a politikai krédója a kemény munka, nem tud vesztes attitűddel belemenni a kampányba. 

Az előző ciklusban a párbeszédes Jávor Benedek is hasonlóképpen nagy befolyással rendelkezett, ám a magyar belpolitikai folyamatok miatt mégse kaphatott újra felhatalmazást, és mivel a Momentum épp az 5% körül táncol, így Cseh listás második helye sem ér most képviselői széket. Ezért releváns a kérdés, hogy maradna-e Brüsszelben más pozícióban, akárcsak Jávor, aki a budapesti városvezetés lobbistája volt az elmúlt években? A képviselő lakonikusan annyit mondott: EP-képviselőségre készül a következő öt évben is. A Magyar Péter pártjának a Momentum szavazóit elszívó hatását feszegető kérdésre azt válaszolta, hogy örül minden kihívásnak, mert liberálisként szereti a versenyt. Ám a Momentumnak egy erős Európa az ideálja, miközben Magyar inkább a Fideszhez hasonló EU-képpel rendelkezik, és bízik abban, hogy a választók ez és az elvégzett munka alapján fognak dönteni. Amikor azt kérdeztük Cseh Katalintól, hogy támogatnák-e Ursula von der Leyen újrázását, hiszen a Momentum nem adott indoklást a Gemišt ezirányú kérdésére, azt mondta: a bizottságielnök-jelöltek programja alapján döntenek, és nem előre a személyről.  

A biztos befutók, mint a Fidesz EP-listáját vezető Deutsch Tamás és a DK-s Dobrev Klára, a kampány mellett a jogalkotási munkára és az új ciklusra is koncentrálhatnak. Egy, a Fidesz brüsszeli érdekképviseletére nagy hatással lévő frontpolitikus egy háttérbeszélgetésen elmondta, hogy a választásokig nem várható érdemi előrelépés

az ECR-be való belépés kapcsán, a felek megismerték és elfogadták egymás álláspontját, az érdekellentétek és az egyezőségek is világosak, már csak az erőviszonyokat kell tisztázni a júniusi EP-választáson. 

Egy a DK-sok sikerében érdekelt szereplő elmondta: fájlalják, hogy nem száll be a DK-MSZP-P közös kampányába Jávor Benedek, és a Párbeszédnek felkínált hetedik helyet a magyar közvélemény számára jóval kevésbé ismert Barabás Richárd – Újbuda alpolgármestere, a párt társelnöke – foglalja majd el. Tesszük hozzá mi, hogy a magyar zöldszavazók Jávor általi mozgósítása akár még az ötödik helyen lévő Tüttő Katát is bevihette volna az EP balközép frakciójába a legjobb esetben, Jávort már semmiképp.

A leendő képviselők, mint a kutyapártos Le Marietta, keresték a kapcsolódásokat a potenciális frakcióikkal. Ugyan a Kétfarkú Kutyapárt taggyűlése szerdán fog majd csak dönteni róla, ezúttal talán nem lesznek lemondások utána:

elképzelhető egy MKKP-Kalózok-Zöldek-együttműködés a következő ciklusban.

Az MKKP a cseh kalózok által dominált Európai Kalózpárt megfigyelő tagja, a Kalózok pedig még a választás előtt kötöttek egy megállapodást a Zöldekkel, hogy hozzájuk csatlakoznak, cserébe a Zöldek annyi státuszt bocsátanak rendelkezésükre, ahány képviselőt küldenek a frakcióba. Ez rosszabb deal a kalózok szempontjából, mint amit a másik szövetségesükkel, az EFA-val kötöttek a Zöldek. Az MKKP-lista másik két, befutónak tűnő helyen lévő tagja, Törley Katalin és Juhász Veronika is Brüsszelben járt pár passzivistával együtt, akik közül már páran a brüsszeli munkára készülnek, ahol a Zöldek felsővezetői mellett találkoztak a párt szimpatizánsaival is egy sörre. 

Az eddigi status quo felborul június elején

Évtizedekig a néppárti-szocialista nagykoalíció alkui hajtották a brüsszeli malmokat. A duó trióvá szélesedett a kétezres években a liberálisokkal kiegészülve: minden szavazásnál megvolt a biztos többségük, akkor is, ha páran kiszavaztak a frakciókból. A Zöldek mindenáron ott akartak lenni az asztalnál, és bár a témáikat a Green Deallel erre a ciklusra átvették, de javaslataik javarésze elporladt a néppárti, szocialista és liberális malomkövek között. 

Júniustól jóval bonyolultabb lesz a rendszer. Máshogy, másokkal kell alkukat kötni.