Kirúgják Sulyokot és Poltot, de hozzá kell-e nyúlni a bíróságokhoz?

Jó reggelt! Ha minden igaz, ma délután fény derül arra, hogyan akarják eltávolítani Sulyok Tamás államfőt és más, Fidesz-kinevezett állami intézményvezetőket.

• Amíg izgatottan várjuk a részleteket, érdemes azon is elgondolkodni, hogy mi van azokkal, akik az alsóbb szinteken működtették a politikai elvárásokhoz igazodó rendszert akár a bíróságokon, akár az Alkotmánybíróságon. Bakó Bea a témát a brnói Masaryk Egyetemen kutató szakértővel, Vincze Attilával beszélgetett erről.

• Ideje lenne arra is fogadni, hogy Sulyok Tamás marad-e tovább a hivatalában, vagy Bosznia-Hercegovina a foci vébén. Bukovics Martin Szarajevóból szurkolta végig a helyiekkel a Svájc elleni, gyászos 4-1-re végződő múlt heti meccset.

• Továbbra sem tudjuk, miért nem ment el Magyar Péter június elején a montenegrói Tivatban tartott informális EU-csúcsra. Próbálkozásaink során a Fideszt idéző sajtóelhárítási gyakorlatokba ütköztünk. Jó olvasást, van mit!

---

Aki ezen az Alkotmánybíróságon éveken át képes volt ezt a munkát csinálni, az vagy szakmailag vagy erkölcsileg alkalmatlan

Egy héttel ezelőtt még úgy tűnt, hogy Sulyok Tamás szolgáltatja a legjobb poént a leváltása körüli szappanoperában, hiszen a korábban az általa vezetett Alkotmánybírósághoz fordult, hogy ezt megakadályozza. Az alkotmánybíróknak azonban sikerült Sulyokot überelniük. Miközben eddig sportot űztek abból, hogy pofátlan és nevetséges indokokkal utasítsanak vissza beadványokat érdemi vizsgálat nélkül, most, amikor nyilvánvalóan az érdemi döntés megtagadásának, kapásból visszautasításnak lett volna helye, még arra sem voltak képesek, hogy ezt meglépjék – helyette inkább érintettségre hivatkozva jegelték az ügyet egyszer, s mindenkorra. Ez az eddigi halogatási és nemdöntési gyakorlat abszurd megkoronázása.

Mindeközben már jogászszakmai petíciózás is indult Sulyok Tamás köztársasági elnök és a többi Fidesz-kinevezett tisztségviselő leváltásáért. Pontos részleteket a dolog mikéntjéről azonban nemcsak a petíciózó alkotmányjogászok, de egyelőre a kormány sem osztott meg. Addig is azonban érdemes a közhivatalok élén beígért személycseréknek egy fontos vetületével foglalkozni, amiről eddig a kormánytól és a jogászoktól sem igazán lehetett hallani. Várhatunk-e csodát attól, ha el lesznek távolítva a függetlennek szánt intézmények Fidesz-hű vezetői, miközben az eddig a kezük alá dolgozó és a politikai igazodáshoz hozzászokott beosztottak a helyükön maradnak? A bíróságok és az Alkotmánybíróság kontextusában beszélgettünk erről Vincze Attilával, a brnói/brünni Masaryk Egyetem jogi karának adjunktusával, az egyetemen működő Bírói Tanulmányok Intézetének szenior kutatójával.

Interjúalanyunk, Vincze Attila, a brnói/brünni Masaryk Egyetem jogi karának adjunktusa és szenior kutatója. Fotó: privát

A New York Times-nak nyilatkoztál nemrég egy cikkhez, aminek az volt a fő állítása, hogy az autoriter jellegű rezsimeket nem kizárólagosan annak vezetői tartják fenn, hanem a demokrácia a HR-szinten bukik meg azzal, hogy a középszerű hivatalnokok és funkcionáriusok úgy próbálják kompenzálni azt, hogy nem ők a legélesebb kések a fiókban, hogy immorális dolgokat is bevállalnak a hatalom szolgálatában, és így jutnak előre. Magyarországra vonatkoztatva ez hogyan néz ki?

Azért keresett meg a cikkhez a New York Times, mert nemrég végeztünk a magyar bírók és bírósági dolgozók körében egy interjúkon alapuló empirikus kutatást arról, hogy milyen módszerekkel nyomasztják őket – és több hasonló projektünk is folyamatban van. A magyar bírók közt van nagyjából 5-10 százalék, akik tudatosan, karrierszempontok alapján, megfelelési szándékkal vállalnak be dolgokat, pontosan azért, mert nincs meg bennük a tehetség, hogy egyébként előrejussanak, mert egyszerűen nem oda valók: nem alkalmasak tárgyalni, nem tudnak rendesen beszélni, ilyesmik. Egyes törvényszéki elnököknél és a Kúriára bepasszírozott bíróknál látjuk ezt. De van egy másik 5-10 százalék, a social justice warriorok, akik beleállnak elvi alapon a dolgokba: mint Matusik Tamás, az Országos Bírósági Tanács korábbi elnöke, Laczó Adrienn, aki az igazságszolgáltatás állapota miatt mondott le a bírói tisztségről, vagy a bíróságokkal kapcsolatos ismeretterjesztéssel foglalkozó Res Iudicata Egyesület elnöksége. A maradék nagyjából 80 százalék viszont nagyon jól igazodik.

Ők azok, akik nem buzgólkodnak, hogy a kedvében járjanak a hatalomnak vagy a vezetőknek, de nem is szólalnak fel, ha gáz van, hanem csak úsznak az árral?

Igen. És megszavazzák újra a bírósági elnököket, akikre egyébként panaszkodnak egymást közt, mikor kávéznak – de azért csak megszavazzák, nehogy gond legyen. Ahhoz ugyanis, hogy valaki egy bíróság elnöke legyen, az kell, hogy legalább az ott dolgozó bírók fele támogassa őt.

Ha még a bírók, a jogvégzett elit körében is csak egy szűk réteg hajlandó kiállni magáért, felvetődik a kérdés, hogy hogyan várhatjuk el ezt széles körben az átlagemberektől, hogyan lesz itt polgári Magyarország?

Ó, tudják ám ők, hogyan kell lobbizni! Ott van például a MABIE, a Magyar Bírói Egyesület, akiket nagyon szeretek, de ők is

megtanulták, hogy a legjobb nekik az, ha az őket érintő ügyekben bemennek lobbizni az Igazságügyi Minisztériumba. Azt valamiért senki nem szereti Magyarországon, ha te elvi alapokon beleállsz dolgokba. Azt szeretik, ha alkalmazkodsz, lobbizol, kávézgatsz, teázgatsz.

Ez azért érdekes, mert amikor az EU a bírósági rendszert érintő reformokat követelt meg, akkor olyasmiket kértek, hogy legyen több beleszólása a dolgokba az Országos Bírói Tanácsnak (OBT), legyen véleményezési joga a jogalkotásnál, ilyesmik. De gyakorlatilag eszerint, még ha sikerül is kiharcolni, hogy legyenek ilyen hivatalos csatornák, mint a véleményezési jogkör, nem ezt illik elsősorban használni, hanem az informális csatornákat?

Nagyon sok múlik a bírókon mint embereken. Például az első, 2012-ben felállt Országos Bírói Tanács (OBT) tagjai jórészt úgy gondolták, hogy az új hivatalban betöltött tagságuk tökéletes lehetőség arra, hogy felépítsék a saját karrierjüket. 2018-ban az OBT rendesen beleállt a Handó Tündével, az Országos Bírósági Hivatal elnökével való konfliktusba, és ott azért emberileg sokan nagyon komoly áldozatokat hoztak: volt, akit megdolgozott a kormánypropaganda, volt, aki inkább külföldre ment, sokan lemondtak, és volt, aki azóta sem jutott előre a karrierjében.

Várható-e, hogy ez a mentalitás változik majd most a kormányváltás után? Kiket kellene lecserélni, vagy mit kellene csinálni, hogy ez változzon?

Ez nem egy történelmileg elrendelt dolog, sok mindent szabályozással is lehetne javítani; például a transzparencia növelésével, ha a diszkrecionális, azaz szabad mérlegelési körbe tartozó személyi, szervezeti jellegű döntéseket meg kell indokolni, vagy ezeket felül lehetne vizsgáltatni.

Csak nem írhatja oda indokolásként egy bírósági vezető, hogy azért őt nevezem ki, vagy adok neki prémiumot, mert együtt szoktunk kávézni és jól elcsevegtünk…

Pontosan. Több átláthatóság és számonkérhető döntések kellenek. Ugyanis a MABIE is sokszor úgy járt, hogy számonkértek döntéseket, és azzal pattintották le őket, hogy ez diszkrecionális döntés, ezért semmi közük hozzá.

Mondanál pár példát, hogy mikről szoktak így dönteni a bírósági vezetők?

A bírók jutalmazásáról, a prémiumokról például. Ha megszüntetnék a jutalmazást, akkor megszűnne az a lehetőség, hogy korrumpálják a bírákat, hiszen ezzel azt is üzenik, hogy „tudod te, és emlékezzél, hogy kitől kapod a pénzt”. Mivel a bíróságok elnökeit az ott dolgozó bírók többsége választja, sokszor néhány hangadónak számító bíróra elég ilyen módon hatást gyakorolni. De ha egy bíró mondjuk átvállal feladatokat, mint például szóvivő, akkor ne pénzt kapjon, hanem csökkentsék valamennyivel az ügyterhét, és kész. És persze oldják meg, hogy a bírói fizetések automatikusan nőjenek (legalábbis az inflációval és szolgálati idővel arányosan), akkor nem lenne szükség a torz jutalmazási rendszerre, ami arra ösztökél egyeseket, hogy bármit megtegyenek, könyököljenek.

Kik, milyen bírósági vezetők felelősek ezekért a korrumpáló gyakorlatokért?

A törvényszéki elnökök, az ítélőtáblai elnökök. Nyilván nem mindenki, de ők vannak helyzetben. Meg persze a Kúria. A vidéki járásbíróságok alig tárgyalnak valamit, tehát ott nincs nagyon mit korrumpálni.

Mert ott tyúkperek vannak, illetve mert úgyis másodfokon, a törvényszéken lesznek jogerősek az ítéletek?

Így van. De szeretném leszögezni:

nem azt mondom, hogy feltétlenül ki kell ezeket a bírósági vezetőket rúgni. Szavazzanak róluk a bírók! Ha szerintük belefért, amit ezek a bírósági vezetők csináltak, válasszák meg őket újra, ha meg nem, akkor ne. Ez lenne a tiszta lap.

Fontos, hogy szét kell választani a bírói státuszt a tisztségektől. Nem arról beszélek, hogy a bírói státuszukról mondjanak le, hanem az elnöki tisztségekről. A bírói státuszt csak néhány extrém esetben kellene megvonni, mint például Varga Zs. András Kúria-elnök esetén, aki csak azért kerülhetett be a bírósági rendszerbe, mert a kormány mókolt a szabályokkal. A vezetői megbízás más dolog. Senkinek ne legyen félnivalója, hanem egyszerűen szervezzenek egy új választást az összes törvényszéki elnöki és ítélőtáblai elnöki pozícióra, amin nyugodtan indulhassanak el az eddigi elnökök, és a bírók majd eldöntik, hogy jók-e az aktuális vezetőik, vagy sem. Én nem látok más megoldást, ez összeegyeztethető lenne a bírói függetlenséggel, és nem lenne diszkriminatív. De már ezt megelőzően kell egy strukturális változás. Ezt a bírósági elnökválasztást nem lehet úgy lebonyolítani, hogy nem szüntetjük meg az említett jutalmazási lehetőségeket. Ezeket első lépésben ki kell iktatni, és hagyni a rendszert egy darabig ezek nélkül működni. Aztán mondjuk egy évre rá lehet már egy tiszta elnökválasztást tartani, mert akkor a jelenlegi bírósági elnököknek nem lesz lehetőségük arra, hogy mindenféle jutalmakkal előre meggyúrják a hangadó bírókat.

Mekkora volt a Fidesz-kormányok alatt valójában a politikai nyomás a bíróságokon? Ez mennyiben a vezetőkön múlt, és mennyiben az igazodó beosztott bírókon?