Lengyel kérdések, horvát tanulságok, túltolt ukránozás, Tisza-próba, kihagyott Orbán
Jó reggelt, dzień dobry, dobro jutro! Horvátország és Lengyelország is választott: előbbi kisebb, utóbbi nagyobb meglepetéseket hozott, a biztos befutóként lát(tat?)ott varsói főpolgármester 370 ezer szavazatnyi különbséggel bukta el a lengyel elnöki posztot, immáron másodszorra 2020 után, amikor a most leköszönő Andrzej Duda behúzta a második ciklusát. Lengyelországot így augusztustól továbbra is egy PiS-hez bekötött ember vezeti majd, blokkolva a Tusk-kabinet reformjait: mindez még az EU-beli fejleményeket egészséges szkepticizmussal figyelő konzervatív Neue Zürcher Zeitung szerint sem jó hír. De nem is nekik (és pár olvasónkat leszámítva nem is nekünk) kell a PiS-PO-küzdelem miatt két kibékíthetetlen és ugyanakkora, az egyik oldalon européer-progresszív, a másikon vallásos-konzervatív elveket valló táborra szakadt Lengyelországban élniük, hanem többek közt a Varsóban élő szakértőnek, Pál Benedeknek (akit az egykori Azonnaliról is ismerhettek). Ma vesszük fel vele a podcastunkat az eredmény okairól és potenciális politikai következményeiről.
Most pedig jöjjenek a mai hírlevél témái, jó olvasást kívánunk hozzá.
Nem annyira a PiS-Fidesz-szövetség, sokkal inkább a hol visszatartott, hol átutalt EU-s pénzek miatt izgalmas a lengyel elnökválasztási eredmény: Bakó Bea összefoglalta, miért, plusz írt pár kérdést is, amire érdemes lesz figyelni.
Magabiztos jobboldali állampárt, összeomlott szélsőjobboldal, egyre gyengébb szocdemek és egy új neokonzervatív-neoliberális párt potenciálja a palettán: Techet Péter mutatja be a horvát önkormányzati választások öt tanulságát.
Miért ukránozik ennyit a Fidesz, és miért tuti, hogy túltolták? Vágó Gábor elemez.
Csődközelben Budapest azután, hogy az állam (a fővárosi vezetés szerint jogellenesen) milliárdokat emelt le a számlájáról szolidaritási adóként. Mi dolga ezzel a budapesti felelősségvállalástól irtózó Magyar Péternek? Szintén Vágó.
Cseh-olasz-osztrák-lengyel miniszterelnöki koalíció a migráció ügyében a kezüket megkötő strasbourgi bírók ellen magyarok és a szlovákok nélkül: mi folyik itt?
Pénz van, jogállamiság nincs, PiS-es elnökkel nem is lesz
Karol Nawrocki meglepetésgyőzelme azért is óriási blama Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek és csapatának, mert a kormányra kerülésük óta, azaz másfél éve azzal jönnek, hogy majd helyreállítják a jogállamot és a bírói függetlenséget Lengyelországban, ha végre nem a folyton vétózgató Andrzej Duda, hanem egy kormányoldali elnök lesz az államfő. Annyira ezt mantrázták, hogy kérdéses: van-e, volt-e egyáltalán B-tervük, ha előáll az a helyzet, ami végül is előállt, hogy Rafał Trzaskowski varsói főpolgármester helyett megint egy PiS-es elnököt választ a nép.
Magyar szemszögből nézve különösen tanulságos a helyzet, hiszen korábban, akárcsak Magyarországnak, Lengyelországnak is felfüggesztette az Európai Bizottság a kohéziós és a covid-helyreállítási pénzeket főleg a bírói függetlenséggel kapcsolatos aggodalmakra hivatkozva. Magyarország elfogadott pár jogszabálymódosítást, bár a jórészük kozmetika volt, ami érdemben egyelőre nem javította a bíróságok helyzetét, de azért arra elég volt, hogy a felfüggesztett pénzek harmadát, tízmilliárd eurót kifizessen az Európai Bizottság 2023 decemberében. Pontosabban alibinek elég volt, hiszen a tízmilliárd euró nyilvánvalóan annak az ára volt, hogy Orbán Viktor ne vétózza meg Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásainak megkezdését.
A lengyelek viszont még ennyit sem csináltak, pedig ott a bírói függetlenség helyzete a magyarnál sokkal rosszabb.
Ugyanis 2015-től kezdődően a PiS-kormány például előbb leszállította a bírói nyugdíjkorhatárt (ismerős, ugye?), aztán úgy változtatta meg a szabályokat, hogy az országos bírói tanács (lengyel rövidítéssel KRS, nálunk nagyjából az OBT-nek felel meg) összetételére a parlamentnek közvetlen befolyása legyen. A KRS egyik fő feladata, hogy véleményezze a bírói pozíciókra jelölteket és javaslatot tegyen a köztársasági elnöknek a bírói kinevezésekre – a törvénymódosítás után kinevezett bírókat azonban az átpolitizált KRS-nek köszönhetően gyanú övezi. Ráadásul elkezdték fegyelmi eljárásokkal (és a Legfelsőbb Bíróságon újonnan felállított fegyelmi tanáccsal) fenyíteni a bírókat arra az esetre, ha az Európai Bíróság előtt kérdőjeleznék meg más bírók függetlenségét (márpedig számos bíró ebben elég aktív volt).
A kilencezer lengyel bíróból mára nagyjából kétezer az új, kétes rendszerben lett kinevezve, ilyen körülmények között a jogbiztonság aligha tud érvényesülni, elvégre a kinevezési eljárás miatt nem túl szerencsés módon kétség fér az új bírók függetlenségéhez. Így 2022-ben Magyarország mellett Lengyelországnak is előírtak egy sor, a bírói függetlenséggel kapcsolatos szupermérföldkövet. A PiS-kormány a magyarhoz hasonlóan állt az ügyhöz: kooperációt mímeltek, és gyorsan megszüntették a Legfelsőbb Bíróság fegyelmi tanácsát még 2022 nyarán. Helyette azonban más néven felállítottak egy majdnem ugyanolyat, így a Bizottság nem is fogadta el ezt a reformot, továbbra is zárolva maradtak a pénzek. Majd miután 2023 őszén jött a kormányváltás és a Tusk-féle koalíció került hatalomra, 2024 februárjában hirtelen mégis kioldották az összes felfüggesztett pénzt, összesen 76 milliárd eurót.
A bizottsági indokoláson csak röhögni lehet, eszerint például az a PiS-es törvénymódosítás adott a pénz kiengedésére okot, amivel a Legfelsőbb Bíróság fegyelmi tanácsát megszüntették még 2022-ben, és amit akkor a Bizottság sem talált elegendőnek. Pluszban csak annyit tudtak felhozni, hogy az új, PO-s kormány igazságügyi minisztere (a korábbi ombudsman, Adam Bodnar) egy rendelettel leállította a visszaélésszerűen indított fegyelmi eljárásokat, és bemutatott egy akciótervet a jogállamiság és a bírói függetlenség helyreállítására. Hogy az akciótervből miért nem lett azóta se semmi, annak kapcsán a Tusk-kormány Duda elnökre mutogatott eddig: a PiS-hez kötődő elnök ugyanis rendre megvétózta vagy a PiS-es bírókkal feltöltött Alkotmánybíróságra küldte a bírói reformokat.
A kormány ezért mindent arra tett fel, hogy 2025 nyara után ez nem így lesz, mert majd megnyeri az elnökválasztást Rafał Trzaskowski, Tusk pártjának jelöltje. Aztán jött a pofára esés, Nawrocki ugyanis borítékolhatóan folytatni fogja a vétózgatást, az ő narratívájukban a PiS-esek által elképzelt jogállamiság védelmét.
Innentől pedig már csak izgalmasnál izgalmasabb kérdések sorakoznak.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.