Meghaltak, mégis túlélik: a román kormányválság árnyalatai

Magyarországnak új kormánya lett, Romániáé megbukott, Bosznia-Hercegovina meg úgy fut neki a választásnak, hogy az oroszok és az amerikaiak közösen lefejezték az országot, lemondatva Christian Schmidtet, a helyi politikai elit fölött gyámkodó nemzetközi főképviselőt, akit változatos szidalmakkal illetett az utóbbi években nemcsak az őt főellenségként kezelő nacionalista boszniai szerb elit, de az őt a helyi érdekekre és árnyalatokra vaknak látó szarajevói nagyvárosi értelmiség is. Az exjugó országokról a hírlevél második felében lesz szó (Janez Janša lopakodó visszatérése a hatalomba, az első talán csalásmentes választás Boszniában, Montenegró EU-csatlakozási szerződése és a szerbiai örök hétfő), az első fele Romániáról szól.

---

Minden, amit a román kormánybuktatásról tudni kell

A román kormányválságot az ember vagy százhúsz cikkben követi végig újságíróként, hogy minden izgalmas fordulatról és rezdülésről beszámoljon, vagy a szappanoperahatás elkerülése érdekében egy nagy magyarázócikkben – mi a NER meglepően gyors összeomlása, a bukaresti politika fordulatok ellenére is produkált kiszámíthatósága és a pártok veszekedését az államfői székből menedzselni próbáló Nicuşor Dan töretlen nyugalma miatt ezúttal az utóbbit választottuk.

Röviden összefoglalva ugyanis az történik, hogy az eddigi koalíció legnagyobb pártja, az Ilie Bolojan jobboldali miniszterelnökkel és az ő kőkemény megszorításaival elégedetlen posztkommunista PSD már a kormány megalakulása óta kifogásolja a reformokat, majd egyre hangosabban kritizálta ezek miatt Bolojant. Ő azonban nem engedett jottányit sem, ezért a szociális arcélét veszélyben érző párt sokadszori figyelmeztetést követően – például arról, hogy esetleg lehetne kormányfőt cserélni – végül tényleg elment a végsőkig és a szélsőjobboldali AUR-ral együtt megbuktatta őt a parlamentben. Majd tanácstalanul állnak, hogy akkor innen hogyan tovább.

Elvileg az eddigi kormánypártoknak – a PSD-nek, a Bolojan-féle PNL-nek, a Dominic Fritz temesvári polgármester vezette technokrata-neoliberális USR-nek és a sajátjainak Orbán Viktor vereségét is magyarázni kénytelen RMDSZ-nek – kellene kormányt alakítaniuk újra. A kormány megbuktatása azonban megkeverte a lapokat: a PNL és az USR le akarja hívni a megszorítások politikai költségeit a jobboldali pártokra tolni akaró PSD blöffjét, amiért az a szélsőjobboldali AUR-ral közösen buktatta meg Bolojant. A két jobboldali párt azt mondja, ők mostantól ellenzékbe mennek és koordinálják a lépéseiket, és a PSD-vel többet nem működnek együtt, most már tényleg – azaz sok szerencsét a PSD-nek az AUR-ral, legyenek boldogak együtt. A PSD miután megbuktatta Bolojant, azt mondja: maradna a kormányban, és várja a PNL-től, hogy elfogadható miniszterelnök-jelöltet állítson, viszont az USR-ből többet nem kérnek, ők ne jöjjenek, de a szélsőséges AUR-ral sem akarnak közösen kormányozni. Az AUR közölte: ők viszont helyet kérnek a kormányban a történteket követően. Két nyertese látszik a helyzetnek: a politikai osztályt sem kímélő reformok iránti rendíthetetlensége miatt Bolojan kormányfő, illetve elitellenes protestpártként az AUR.

Miután mindenki szalámizni próbálja a másikat, öt kiút látszik ebből a helyzetből. Vagy a mostani koalíció restartja egy mindenki számára elfogadható miniszterelnökkel és szakértőibb felfogással (Anca Dragu moldáv jegybankelnököt mondják, de az RMDSZ indirekt módon egy magyar kormányfő ötletét is bedobta), vagy egy PSD-AUR-kormány (arról, hogy ennek milyen előképei vannak, írt már Antal Róbert-István történész) esetleg egy ingatag, a PSD-sek által orrbefogva tolerált, ismét Bolojan vezette PNL-USR-RMDSZ kisebbségi kormány, egy hasonlóan ingatag PSD-RMDSZ-koalíció, amit kis AUR-szakadár, esetleg újonnan létrejövő Bolojan-ellenes PNL-szakadár frakciócskák segítenek ki, vagy kézenfekvő módon az eredetileg 2028-ra tervezett választás előrehozása. Nicuşor Dan államfő a szélsőjobb és a posztkommunisták koalícióját kizárta – mondván „Európa-párti kormány kell”, és már a mostani kabinet is az AUR visszaszorítása érdekében állt össze –, egy előrehozott választás pedig a híresen megbízhatatlan romániai közvélemény-kutatások tükrében megjósolhatatlan, hogy mit hozna, már azon túl, hogy az AUR erősödne. Mindeközben az óra is ketyeg: az Európai Bizottság kb. 10 milliárd eurónyi forrást a reformok teljesítéséhez kötött, augusztus végi határidővel.

A nagyképhez azonban érdemes elolvasni, mit mond Illyés Gergely erdélyi politikai elemző, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet külső munkatársa. Tavaly nyáron vele vettük végig, hogy miért jelenti a nagypolitikába Nagyváradról érkező Ilie Bolojan kormánya Románia utolsó esélyét – most arról beszélgettünk, hogy miért nem reménytelen Bolojan helyzete továbbra sem, hogy mi miatt lehetett ennyire sürgős a PSD-nek megbuktatni a kormányt, hogy hogyan próbál szalonképesnek tűnni a szélsőjobb, és hogy miért lehet végül egy előrehozott választás a kormányválság megoldása.

Bolojan kormányfő még tavaly augusztus 15-én Konstancában, Románia tengerpartján a román haditengerészet napján. Fotó: Ilie Bolojan / Fb

Pontosan mi volt a baja a PSD-nek Ilie Bolojannal?

Eredetileg a PSD-nek kényelmes volt a helyzet: Bolojan elvégezte volna a piszkos munkát, hogy aztán a pártok közötti megállapodás alapján 2027 májusában egy jobb gazdasági helyzetben, egy évvel a választás előtt átadja nekik a miniszterelnöki széket. Ehhez képest most kierőszakoltak egy kormánybuktatást. Villongások a pártok között heti szinten voltak eddig is, de Bolojan tűrte és elnézte, hogy a PSD úgy viselkedjen, mintha ellenzéki párt lenne, mert a célja a koalíció egybentartása volt.

A PSD azonban egyre tovább feszítette a húrt, és miután a párt megyei vezetőinek 97%-a kimondta, hogy Bolojannal tovább nem lehet folytatni, visszahívták a minisztereiket a kormányból. Ez még nem jelentette automatikusan a kormány bukását, hiszen Bolojan kinevezett ideiglenes tárcavezetőket a PSD-sek helyére, akiknek a személyéről a parlament ezt követően 45 nappal később kellett volna szavazzon – a PSD pedig az ellenzéki retorikája erősítéseként tovább nyomhatta volna, hogy nem ért egyet a személyekkel, Bolojan pedig közben meghozhatta volna a további, nem feltétlenül népszerű megszorító intézkedéseket.

A PSD ehhez képest nagyon gyorsan tető alá hozta a kormány elleni bizalmatlansági szavazást – még annak árán is, hogy azt az AUR-ral közösen nyújtotta be. Az AUR ugyanis közölte: ha a PSD egyedül nyújtja be a bizalmatlansági indítványt, azt ők nem szavazzák meg, csak akkor, ha közösen teszik.

Miért volt ennyire sürgős Bolojan megbuktatása a PSD számára?