Öcsi rezgései, Trieszt újrafelfedezése, kancellárcsere, bukaresti bűnbakok

Jó reggelt! A keddi hírlevél az erős Közép-Európáról szólt, a maiban Közép-Európa lesz erős: fontos vagy a jövőben fontossá váló sztorik és arcok mellett szó lesz gyógyító tekintetekről, vagyonkezelésre képtelen vagyonkezelőről, Angliából hazaköltöző, majd otthon a helyüket csak nehezen találó lengyelekről, a trieszti sajtópiacról, bécsi mozizásról, szudétanémetek és csehek egymásratalálásáról, a német kancellár ellen készülő puccsról és a romániai kormányválság komplexitásáról. Avagy történetekről, amelyek segítenek jobban megérteni és megismerni a régiót. Jó olvasást, van mit!

---

Chronik Mitteleuropa

Röviden arról, mi minden történik a környékünkön.

Csehország parlamentjében a kormánypárti többség egy határozatban elítélte ugyan, hogy az onnan a második világháborút követően elüldözött szudétanémetek (és leszármazottjaik) az ország területén, Brno/Brünn városában rendezzék éves találkozójukat, ez végül a pünkösdi hétvégén megtörtént. Helyiek meghívására, ráadásul különösebb atrocitások nélkül. Az előzményekről itt írtunk. Míg a cseh ellenzék távolmaradt a parlamenti szavazástól (mondván egy határozat nem bír jogi kötőerővel), az Autóspárt és Andrej Babiš kormányfő ANO-ja a Tomio Okamura házelnök vezette szélsőjobbos SPD-vel az élen – számos kormánytag, mint Babiš vagy Petr Macinka autóspárti külügyminiszter rejtélyes távolmaradásával – megszavazta, hogy „elítélik a náci bűnök mindennemű relativizálását és a csehországi jogi- és tulajdonjogi környezet megkérdőjelezését”, azaz arra kérik a szervezőket, hogy

ne legyen története során először Csehországban tartva az általuk valamiért a nácik örököseinek látott szudétanémetek rendezvénye. Azaz a szlovák kormányoldalhoz hasonlóan a csehek is bedobták a Beneš-dekrétumokok ügyét 2026-ban,

amellyel 1945 után szudétanémetek százezreit fosztották meg a vagyonuktól – igaz, azokat Szlovákiával ellentétben Csehországban ma már nem alkalmazzák földelkobzásra, ott ez holt joganyag. A hangulatkeltés tehát megvolt pünkösd előtt, Brnóban feszült hangulatra lehetett számítani, ám a bajor közmédia tudósítása szerint az eredetileg tervezett 1500 főnél jóval kevesebben vettek részt az ellentüntetéseken – az épp ott járó olvasónk, Németh Ádám Géza Gemištnek küldött fotói-videói alapján legfeljebb párszáz ember lehetett, akik csehül és rossz németséggel írt transzparensekben küldték haza „a náci disznókat” „Germanisztánba”, jelezték, hogy „Csehország nem német élettér”, illetve kértek pénzbeli jóvátételt a II. világháborúért.

Az ellentüntetők. Fotók: Németh Ádám Géza, Brno/Brünn, 2026

A párezer ember részvételével zajló szudétanémet találkozó egy miséből, beszédekből, megemlékezésekből állt. Politikailag a csúcspontja Markus Söder bajor tartományi kormányfő pünkösdvasárnapi beszéde volt: ő azon morva fesztiválszervezőket dicsérte, akik a rendezvényt meghívták a városukba, ami Söder szerint egész Európa számára példaértékű üzenet a megbékélés lehetőségéről és fontosságáról, és mint mondta, Bajorország ezért hamarosan kitüntetésben részesíti őket. A cseh nacionalista kritikákat Söder „részben kívülről irányított” szélsőségek visszhangkamráinak nevezte, a cseh parlament határozatát azonban nem akarta kommentálni. A szudétanémetek politikai vezetője, a CSU-s Bernd Posselt azt hangsúlyozta: ők a szeretet üzenetével érkeztek Brünnbe, nem azért, hogy követelőzzenek, hanem hogy adjanak. Posselt a cseh médián keresztül külön

üzent a rendezvényt elítélő parlamenti határozat ötletgazdájának, a félig japán származású szélsőjobbos cseh párt- és házelnöknek: ő csehebb Okamuránál,

mert Okamura pártja az EU-politikában olyan nacionalista, tehát csehellenes pártokkal fog össze, mint az osztrák FPÖ vagy a német AfD. Az egy Csehszlovákiából deportált családból származó, de már Németországban született Posselt azt is közölte: a szudétanémetek ernyőszervezetéből kirúgta az összes AfD-tagot, és ők 10 évig a rendezvényeikre se járhatnak. Elmondta azt is, hogy az éves szudétanémet találkozókat mostantól felváltva tartják Csehországban és Bajorországban, mert számos csehországi település bejelentkezett nála, hogy nyugodtan menjenek oda is. A német sajtóban a rendezvénynek pozitív a visszhangja: a konzervatív Frankfurter Allgemeinétől a balliberális Süddeutschéig a megbékélés fontosságát emelik ki, a cseh közrádió pedig azon csodálkozott el, hogy az idős, még kisgyerekként elüldözött szudétanémetek hogyhogy nem tudtak csehül, amikor kolbászozva-sörözve megpróbáltak velük Brno belvárosában beszédbe elegyedni. Tudósítójuk elmondása szerint végül ki tudtak alakulni beszélgetések, a tüntetés után közöttük cseh zászlókkal mászkáló, szintén sörre és bajor kolbászra vágyó ellentüntetők pedig kiváló díszletet biztosítottak ehhez, a többség felülemelkedett rajtuk. Erről írt a liberális Respekt hetilap is: a brnói utca valósága nem tükrözte a parlamenti határozat virtuális hisztijét.

Bécsben júniustól elindul a szerbhorvátul elég furán hangzó CEEnema névvel egy kifejezetten közép-európai filmekre fókuszáló mozi. A sztori röviden: a belvárosban, a Duna-csatorna partján lévő, 1910 óta működő Urániát átvette a Let’s CEE nevű csapat, akik korábban egy közép- és kelet-európai tematikájú filmfesztivált rendeztek az osztrák fővárosban. „Friss szelet” ígérnek a programkínálatban, ezalatt azt értik, hogy Albániától Magyarországon át, a Balkántól a Kaukázusig vetítenek aktuális és korábbi alkotásokat, játékfilmeket, rövidfilmeket, dokumentumfilmeket, a régió alatt lényegében minden olyan országot értve, amely a földrajzi Európában az egykori Vasfüggönytől keletre található – leszámítva Oroszországot. Ezek mindig eredeti hanggal, német és angol nyelven feliratozva lesznek láthatóak – a cél az, hogy a jobb környékbeli filmfesztiválok nyitófilmjeit mielőbb műsorra tűzhessék, az első hónapban 34 alkotással rajtolnak. Osztrák vagy nyugat-európai filmeket akkor vetítenek csak, ha azoknak van valamilyen regionális kötődése, kontextusa. A mozi első hetében műsorra tűzik a Magyar Péterről szóló, Tavaszi szél című, nagy sikert aratott propagandafilmet, aminek producerét, Sümeghy Claudiát az új kormányfő a kabinetfőnökének nevezte ki.

Aki ennél tartalmasabb programra vágyik, megnézheti a tavalyi szarajevói filmfesztivál nyitófilmjét, a 2025-ös Paviljon c. bosznia-hercegovinai fekete komédiát (trailer), amiben egy idősotthon lakói lázadnak fel a rendszerrel szemben, túszul ejtve ápolóikat. Vagy épp Radu Jude Kolozsváron játszódó, román-magyar-német nyelvű Kontinental ’25 című filmjét (trailer), ami egy hajléktalan öngyilkosságával kezdődik, vagy a szintén tavalyi albán Burri i shtëpisë c. alkotást (trailer), amely már a Pride-hónap jegyében egy évszázados hagyományról, a férfiéletet választó albán nőkről szól. Minden nap lesz vetítés, azok rendre este hatkor vagy később kezdődnek.

Ausztria fővárosában Közép-Európát nemcsak nézni lehet, az vissza is néz a bécsiekre: múlt pénteken ugyanis nem kisebb személyiség lépett fel a május 15-től június 21-ig tartó, idén a „Republic of Gods” mottóval futó Bécsi Ünnepi Heteken, mint Josip Grbavac. A zágrábi születésű, eredetileg közgazdász végzettségű, hosszú, őszülő barna hajú férfi a Braco (öcsi) művésznévről lehet ismerős – valamint arról, hogy semmi mást nem csinál a színpadon, csak egy halk meditatív zenét követően kimegy oda, majd percekig csendben van, és közben néz. Az 59 évesen is gyermeki ártatlanságot tükröző tekintetének, a hosszú perceken át tartó csendnek és nyugalomnak rengetegen tulajdonítanak gyógyhatást – a spiritualista szcénában számtalan magyar honlap is ecseteli ezt –, mert mint mondják, Braco részéről ez egy spirituális erőátadás, a horvát férfi egy „tudati és energetikai katalizátor”, aki az erre fogékony, „magas tudatosságú emberek” rezgésszintjét képes emelni, állítólag enyhítve, akár meggyógyítva betegségeiket is. Braco honlapja ennyire nagy szavakat nem használ, annyit állít csak, hogy akiket ő néz, azokon szavakba nehezen önthető érzések lesznek ettől úrrá: nyugalom, békesség, önzetlen szeretet, megkönnyebbülés.