Azt hitted, rendszert váltottál, erre visszajöttek
Az elmúlt 30 év nagy rendszer- és kormányváltásai Közép-Európában és a Balkánon, 2. rész
Az április 12-i magyarországi választásba vannak, akik már civilizációk, azaz a kelet és a nyugat harcát látják bele, mások a Tiszának a 2010-es Fideszére hasonlító programja miatt csak egy NER-eliten belüli kisebb korrekció lehetőségét: hogy mi lesz, azt a szereplők ambícióin túl nyilván a lehetőségeik is kijelölik. Fogadjuk el azt az egyre népszerűbb állítást, hogy a tágabb értelemben vett régió a tükre volna a hazai történéseknek: nézzük meg Romániától Montenegrón, Szerbián, Horvátországon, Szlovákián, Lengyelországon és Észak-Macedónián át, hogy az elmúlt 30 évben
hol mennyire sikerültek vagy épp min buktak végül el a nagy rendszerváltásnak beharangozott események, és hol milyen párhuzamokat lehet vonni a mai magyarországi eseményekkel, az esetleges tanulságokról nem is beszélve.
Figyelemreméltó a mintázat: míg a kilencvenes-kétezres években a bukásuk után visszatérők rendre mérséklődtek, addig az utóbbi pár évben azt látjuk, hogy ez már nincs így, egyre radikálisabb, szélsőségesebb képben térnek vissza a sértett egók.
Terjedelmi okokból kettészedtük az összeállítást: a keddi első részben a kilencvenes évek nagy kormány- és rendszerváltásait mutattuk be, a mostani második részben pedig ugorva egy nagyot az elmúlt évekét, négyet akkor, négyet most. Jó olvasást, szokás szerint van mit – ha pedig továbbgondolnád a témát Bukovics Martin, ill. Ruff Bálint politikai tanácsadó és Ittzés Ambrus partizános szerkesztő társaságában, nézd a Vétó február 19-i adását a Partizán YouTube-csatornáján, este 6-kor kezdődik az adás.
A menekülés: Gruevszki távozása (2015-2018)
Hogyan nézett ki?
Nikola Gruevszki 2006-ban pénzügyminiszterből (többek közt ő vezette be az áfát a hazájában és adta el a macedón Telekomot a Matávnak) lett miniszterelnök. 2008-ig egy technokrata, reformer szerepet vitt: amikor azonban a bukaresti NATO-csúcson Görögország megvétózta Macedónia NATO-tagságát, Gruevszki valamiért egyik napról a másikra átvedlett kőkemény nacionalistává. Ekkor kezdte el átszabni Szkopjét és a macedón történelmet: ők onnantól fogva nem szlávok, hanem Nagy Sándor nyomán az ókori makedónok elnyomott leszármazottjai voltak, a szocreál főváros épületeinek homlokzatait pedig a hellén örökségre emlékeztető giccsre cseréltette, elég ramaty minőségben, viszont jelentősen túlárazva, igaz, a helyi építőiparnak (és a Strabagnak) jelentős méretű mentőövet dobva ezzel a gazdasági válságban.
A helyiek nemcsak a fővárosukra, de saját nemzeti identitásuk háttérsztorijára sem ismertek rá egy idő után, Gruevszki pedig eközben kontroll alá vonta az összes állami intézményt, felvásároltatta a sajátjaival – és részben NER-es magyarországi üzletemberekkel – a komplett mainstream sajtót, börtönbe záratott újságírókat és ellenzéki politikusokat, és mint kiderült, meghamisították a 2010-es választás eredményeit. A nemzeti máz és az irányított média szépen elfedte, hogy közben
Gruevszkinek a titkosszolgálat élére rakott unokatestvére cégei nyerik a legzsírosabb közbeszerzéseket, és a szolgálatokat arra használják, hogy nyomott áron szerezzék meg az útjukban állók vállalkozásait. Klasszik maffiaállam tehát.
Gruevszki álmának két hírszerző vetett véget: mivel nekik a kezdetektől fogva averzióik voltak aziránt, hogy részt vegyenek abban, hogy a kormány 2006 óta kb. 20 ezer embert hallgatott le illegálisan, fogták az általuk elérhető felvételeket, majd dekódolták és eljuttatták azokat az ellenzéknek. Többszázezer felvételről beszélünk.
Az ellenzék legnagyobb erejét adó szociáldemokrata párt vezetője, a Gruevszki alatti bebörtönzéstől korábban csak elnöki kegyelemmel megmentett (2009-ig még szocdem volt az államfő, utána Gruevszki-párti jött) Zoran Zaev 2015 elejétől hétről hétre hozta ki a pikáns hangfájlokat, amelyekben kormánytagok választási csalásról, korrupcióról, ügyészek, bírók, vállalkozók megzsarolásáról és befolyásolásáról, politikai célú letartóztatásokról beszélnek. De volt, hogy ellenzékiek vagy újságírók megveretését, házaik felgyújtását, esetleg a zsíros illegális bizniszeiket tervezték a felvételeken – Gruevszki tehát még a sajátjait is lehallgattatta. Tömegtüntetések kezdődtek, ezek hónapokig eltartottak, és kormányválságba torkolltak. Ugyan Gruevszki megpróbált ellentüntetésekkel, a médiája útján sorosozással és külföldi beavatkozás vádjával válaszolni, plusz lecsukni a szivárogtatókat, az egyre kínosabb hangfájlok miatt sorozatosan mondtak le kormányzati szereplők.
A helyzetet az EU oldotta meg, amely a migrációs válság közepén neki még hasznos (a görög-macedón határt, a balkáni útvonalat ekkor lezáró) Gruevszkivel és Zaevvel
kitárgyalt egy megállapodást arról, hogy Gruevszki lemond, új választást tűznek ki, amin a nép eldönti, merre akar továbbmenni, addig pedig ügyvezető kormány veszi át a hatalmat és létrejön egy különleges ügyészség a lehallgatási ügyek vizsgálatára.
A deal azóta is érvényben van: fél évvel a választás előtt lemond a kormány és feláll egy minden parlamenti pártot tartalmazó ügyvezető kabinet, aminek a tiszta és korrekt választások levezénylése a fő feladata. Az előrehozott választásra azonban még egy évet kellett várni, mert mindenki megpróbálta húzni az időt a saját érdekében: az államfő megpróbált kegyelmet adni Gruevszkiéknek és megszüntetni az ellenük zajló vizsgálatokat, válaszul az ellenzék választási bojkottal fenyegetett. Végül 2016 decemberében ugyan szűken, 1,5% százalékpontnyi különbséggel Gruevszki pártja nyert, de mivel kormányt már nem tudott alakítani, Zoran Zaev lett a miniszterelnök két albán kisebbségi párttal koalícióban.
Mi történt utána?
Gruevszki 2017 telén lemondott a pártelnökségről, miután vereséget szenvedtek a helyhatósági választásokon. 2018 májusában két év börtönre ítélték, de büntetése megkezdése előtt novemberben Magyarországra menekült – ezt a sztorit ismeri mindenki, ő azóta itt él, céget is alapított, és szavaz az önkormányzati választásokon is.
A Zoran Zaev vezette szociáldemokraták ugyan megnyertek pár választást és küzdelmesen ugyan, de 2018 őszén egy népszavazáson is átvitték az ország nevének a gyűlölt Észak-Macedóniára történő megváltoztatását. Görögország 2019-ben elállt a vétótól, így 2020-ra NATO-tagok lehettek. Csakhogy rögtön utánuk jött Bulgária, amely a régi sérelmeket felelevenítve immáron az EU-tagságukat vétózta meg arra hivatkozva, hogy a bolgár kisebbség jogai nincsenek megfelelően rendezve. Az elvárás az EU részéről ezért az, hogy írják bele az alkotmányba, hogy létezik bolgár kisebbség, amit a szocdemek szintén vállaltak – ehhez azonban kétharmados parlamenti többség kell, a jobboldal pedig nem hajlandó ezt biztosítani, mondván az őket egy évezreden át elnyomni próbáló Bulgária nem fog Szkopjében semmiféle agendát diktálni.
A szocdem kormány és vele az ország is ezért egy helyben toporgott. A jogállamot részben helyreállították, nincs már nyílt politikai nyomás a médián és a bürokrácián és a választások is tisztábbak, de számos reform elakadt az uniós perspektíva hiánya miatt: minek erőlködjenek, ha úgysincs eredménye? Több, Gruevszki köreit célba vevő bírósági ügy elakadt, és a különleges ügyészség vezetője is korrupciós botrányba keveredett. A jogállami megoldások helyett gyakran gyors politikai alkukat kötő Zaev valamennyire lebontotta a régi rendszert, de egy erős újat nem épített annak helyére.
A helyhatósági választáson kapott vereség után 2022 elején lelépett, technokrata utódja alatt a szocdem párt és holdudvara pedig még gyorsan széthordta, amit lehetett – mindent elmond arról az időszakról, hogy a kormány azt sem tudta/akarta már megszervezni, hogy az emberek érvényes útlevélhez jussanak, így százezrek nem tudtak külföldre utazni hónapokon keresztül, mert a szocdemek képtelenek volt ellátni a népet öt év alatt olyan okmányokkal, amin már az új országnév szerepel.
A VMRO-DPMNE időközben próbálta magától annyira eltolni Gruevszkit, amennyire csak lehetett, még a párt tiszteletbeli elnöki címét is elvették tőle – voltak pletykák, miszerint a menekült politikus akár saját listával, a budapesti emigrációból is ráindul bosszúból a jobboldalra hozzá hű emberekkel, ez azonban nem történt meg.
2024-ben a gruevszkitlenített VMRO-DPMNE 45%-kal tért vissza a hatalomba, ahol ugyan a korábbi nacionalista identitáspolitizálást és narratívákat nyomatják, de Gruevszkinek semmilyen informális hatalma nincs már Szkopjében.
Mi szól amellett, hogy ez lesz?
Orbán menekülése sci-fi, nem is ez jöhetne szóba Magyarországon. Akár a Tisza, akár a Fidesz nyerne, a választás tisztaságának garanciájaként, akár az EU mint a liberális demokrácia utolsó bástyája szöveg hazai megvalósításaként bevezethetnék itthon is a macedón gyakorlatot a választás előtt fél évig ügyvezető összparlamenti kormányról a kedélyeket és az esetleges hisztiket lehűtendő, a politika iránti bizalmat erősítendő.
Mi szól ellene?
Orbán Viktor neve teljesen összeforrt a Fideszével, az idei kampányban gyakorlatilag mindenki letette a hűségesküt a miniszterelnök mellett – nem úgy néz ki, hogy volna Fidesz nélküle. Ezért ha el is menekülne Szerbiába vagy Törökországba (Rodostó passzolna a kuruc hagyományhoz), az azt jelentené, hogy annyira durván kikaptak, hogy egyrészt esélye nincs dealre senkivel sem otthon: noha nem ismerjük a NER-nek a Tisza Párt környékén gyülekező sokadvonalát, a helyzet ennyire talán nem rossz.
Másrészt ez azt jelentené, hogy még a pártban is elfogyna körülötte a levegő és a Fideszben hirtelen fellázadnának ellene, őt jelölnék meg az esetleges kudarc fő okaként, mint Schmidt Máriáék tették 2006 után – ez azonban szintén kizárható, elvégre az igazán izgalmas meccs csak a választási vereség után kezdődne, és az abban való helytálláshoz a Fidesz Orbánhoz családilag is kötődő gazdasági holdudvara bőven tudná évekig etetni az éhes szájakat.
Fico megbukik, majd visszajön (2020-23)
Hogyan nézett ki?
Robert Fico először 2006-ban került kormányra, akkor az első részben már említett Vladimir Mečiarral és a nacionalistákkal fogott össze. Noha 2010-ben vesztettek, az őket váltó jobboldali liberális kormány két év után szétesett, a 2012-es előrehozott választásokat pedig Fico látványosan megnyerte: a szavazatok 44%-át megszerezve egyedül tudott kormányt alakítani. Noha 2016-ban is aztán győzni tudott – de az egyedüli kormányzás már nem jött össze neki, a nacionalista SNS, a szlovák-magyar Most-Híd és a konzervatív Sieť lettek a partnerei. Noha ezen Fico-kormány volt az összes eddigi közül a legmérsékeltebb – főleg a Bugár Béla-féle Most-Híd jelenléte miatt –, a legnagyobb botrány, Ján Kuciak tényfeltáró újságíró és barátnőjének 2018-as meggyilkolása óriási társadalmi ellenállást eredményezett. Noha Fico közvetlen érintettsége nincs bizonyítva – és igazából a mai napig se merült fel –, a gyilkosság ötlete a Smerhez kötődő bűnszervezeti köröktől jöhetett.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.