Lengyel szakadárok, bécsi haverok, berlini iszlamisták

Augusztus és egy újabb hőkupola közeledtével leginkább a szieszta bevezetését kellene újra elővennünk témaként, a közélet azonban nem engedi ezt. Aki azt mondta volna még pár éve, hogy 2026 nyarán SZDSZ-esek kezébe hullik az ország, közröhej tárgya lett volna, ehhez képest most az SZDSZ-ből indult Ruff Bálint a kormány második embere, míg a szintén a 2013 óta halott liberális pártból érkezett Bóka János a Fidesz frakcióvezetője: a Mi Hazánk már azzal promózza magát, hogy ők az egyedüli SZDSZ-mentes párt. Bóka beemelésével, az ő SZDSZ-es és titkosszolgálati múltjának büszke vállalásával a Fidesz magát már gyakorlatilag a vitatott elmúlt 36 év megvédőjének, utolsó képviselőjének nevezte ki. Orbán Viktor az idei tusványosi beszédében ezt burkoltan ki is mondta: izgalmas narratíva, rendszerváltás vibes!

A Fidesz-elnök fő üzenete az volt, hogy neki a sokak által elvárt önkritika helyett annyi csak a dolga a következő években, hogy figyelje, mikor jön a vonat, hogy időben az állomáson legyen egy érvényes jeggyel. Ezzel arra (a nálunk februárban két részben kitárgyalt jelenségre) célzott, hogy a környéken az őket leváltó kormányok rossz gazdaságpolitikája miatt mind Robert Ficónak, mind Janez Janšának, mind Andrej Babišnak is sikerült a visszatérés. Így hát miért ne sikerülne az épp neki?

Azt hitted, rendszert váltottál, erre visszajöttek

Miközben tehát Orbán az Önkény™ megszavazásakor az USA-ba utazott, az ellenállást most Románia közepéből hirdette meg ellene egy olyan tusnádfürdői beszédben, amit számos fideszes is gyengének tartott. A fideszesek utána azért közölték, hogy a Hende Csaba helyére hétfőn alkotmánybírónak választott Sonnevend Pál jelölése illegitim, ami csak azért érdekes, mert közben az április 12. után Orbán Viktor által a polgári Magyarország visszahódításának ügyével megbízott Navracsics Tibor arról posztolt, hogy kitűnő jelöltnek tartja Sonnevendet, lábon lőve ezzel pártja narratíváját. Sonnevend volt egyébként az alkotmánybírók 70 évesen való nyugdíjazásának ötletgazdája, így vélhetően nincs ellenére beülni a fideszes bírákkal feltöltött testületbe. A Tisza közben csak a Tusványos fesztivált kerülte el, Erdélyt nem: Tarr Zoltán hétvégén első hivatalos erdélyi látogatásán bocsánatot kért a „felhasznált, átvert, rettegésben tartott” határon túli magyaroktól, mondván az új budapesti kormány nem szavazógépként kihasználni akarja őket, hanem átláthatóan segíteni.

Az uborkaszezon azonban nemcsak Magyarországot kerüli el, de a tágabb értelemben vett környékünk egy részét is. Nyugalom és állandóság csak Bosznia-Hercegovinában van, ahol senkit sem az októberi ottani választás érdekel, a legendás helyi énekes, Edin Dervišhalidović, azaz Dino Merlin augusztus elejei szarajevói koncertjei (hallgass bele) annál inkább. Illetve Horvátországban látványos még az uborkaszezon, ahol jó nyári szokás szerint az a fő téma a sajtóban, hogy mégis mi okozhatja azt a sok dugót az autópályáikon (na mi?), és közlekedési szakértők fejtik ki, hogy ha mindenki tempomattal menne, lehetne haladni, de mivel össze-vissza fékez a sok turista, nem.

Szerbia közvéleménye Ausztrián szórakozik, ahol a vezető jobbos napilap, a Die Presse főszerkesztőből lett CEO-ja, Rainer Nowak a szerb államfővel, Aleksandar Vučić-tyal interjúzott, pontosabban csak mikrofonállványként vett részt a beszélgetésben, ami miatt a politikus a szokott áldozati pózból fejthette meg a világot, kritikusabb kérdések nélkül. A gyakorlat ismerős Németországból, ahol a Springer-konszern CEO-ja, Mathias Döpfner csinált hasonlót Orbán Viktorral, ami miatt a kiadó lapjainak külpolrovatai csak a fejüket fogták. A szerb ellenzékiek azt remélik, arra jó volt Nowak podcastja, hogy nyugaton lássák: mennyi hülyeséget hord össze az államfő, amikor úgy érzi, szabadon beszélhet. A bécsiek azonban előrébb vannak már mentálisan, mint a berliniek, elvégre a Die Presse szerkesztőségi tanácsa elhatárolódott a CEO-juktól.

És ott van Románia is: kormány továbbra sincs és egy előrehozott választáson se tolódnának nagyon el az erőviszonyok a kormányozhatóság irányába. A közvéleményt orosz drónokkal foglalkoztatják, naponta berepül egy Románia légterébe, amit aztán most már rengeteg közpénzből lőnek le, vagy épp katonai repülőkkel figyelnek. (Ez azért érdekes fejlemény, mert drónok eddig is repültek be főleg a Duna-delta környékére, de eddig nem lőtték le őket, mert azok eddig leginkább csak véletlenül csapódtak be Romániában, nem direkt tartottak arrafelé, a NATO-tag románokkal tehát az oroszok most szórakoznak.) Miközben a bukaresti orosz nagykövet hevesen tiltakozik és a román elitet fenyegeti, hogy belesodródhatnak a háborúba, Putyin orosz elnök felmelegítve a korábbi narratívát azt ígéri a lengyel, a román és a magyar népnek, hogy visszakaphatják azon korábbi területeiket, amelyek ma Ukrajna részei.

Ez még nem minden, három uborkaszezonmentes témával készültünk a hírlevélben.

• Szakad a lengyel jobboldal: miért hagyja ott Mateusz Morawiecki exkormányfő Kaczyński pártelnököt? Illés Gergő magyarázza el a PiS belső háborúját.

• A haveri vircsaft, amiről borospincében döntenek: Techet Péter ecseteli, mi az oka annak, hogy Bécsben még a konzervatív gazdasági körök is a vörösökkel vannak, és miért válhat a kormányzó ÖVP a fővárosban teljesen jelentéktelenné.

• Berlin egy terrortámadás árnyékában választ hamarosan. Bukovics Martin iszlamistákról, CDU-s jelöltcseréről, AfD-s erősödésről: miért nem jó hazudozni a politikában, és miért nem akarna erősebb rendőrséget a meleg közösség?