Már több, mint 24 óra telt el azt követően, hogy Donald Trump az USA elnöke lett, de Ukrajnában egyelőre nem lett béke, a lengyel sajtó pedig már újjáalakuló Osztrák-Magyar Monarchiával riogat az Orbán-Fico-Kickl-szövetség miatt, szóval figyelő tekintetünket vessük ma főleg Bécsre, mégiscsak az a főváros: hogyan állnak a kormányalakítási tárgyalások, miért üzenget dühösen a szlovén külügy a stájereknek, és mit árul el Ferenc pápáról a távozó bécsi kardinális utódlása? Plusz minden, ami a környéken történik: cseh készülődés a választásra, boszniai autópályaépítések, horvát üzletbojkott, izgi romániai közvélemény-kutatások, szerb mutatóujjak. Jó olvasást!
Csak neoliberális megszorítás jön Ausztriában, vagy tényleg küszöbön a fasiszta diktatúra?
Miközben a télies Bécs kávéházaiban az emberek leginkább az újra megnyitott kettes metróról vagy Molnár Ferenc Liliomjának burgtheateres előadásáról vitatkoznak, esetleg arról, hogy mikor lesz újra jegy a Conchita Wurst által játszott Sissire, ami nyárig már teltházas, a politikai világ mozog (választások voltak Burgenlandban, előrehozott választások jönnek Bécsben), a balliberális elit pedig jajveszékel.
Mint ismert, idén év elején elbuktak a koalíciós tárgyalások a konzervatívok, szociáldemokraták és liberálisok között, azaz végül a szélsőjobboldali FPÖ elnöke, Herbert Kickl kapott kormányalakítási megbízást Vízkereszt napján. A konzervatív ÖVP, amely Karl Nehammer személyében eddig adta a kancellárt és Alexander Schallenberg külügyminiszterrel most ideiglenesen még foglalhatja a kancellári hivatalt, végül elfogadta Kickl meghívását, noha korábban az egész kampányuk arra épült, hogy az FPÖ-vel akár még lehet is tárgyalni, de Kickl „nemzetbiztonsági kockázat“. Christian Stocker, hirtelen megválasztott ÖVP-elnök az egész fordulatot azzal indokolta, hogy korábban csak beszélt Kickl ellen, most se beszél mellette, hanem vele beszél – és ez Stocker kisvárosi zugügyvédi logikája szerint nem hazugság, nem köpönyegforgatás.
Annak esélye, hogy Kickl személyében Ausztriának történelme során először lehet szélsőjobboldali kancellárja, aki egy pártcsaládban ül Orbán Viktorral, de amúgy az azon kívüli AfD-vel is jó viszonyt ápol, Ukrajna kapcsán pedig egyértelműen oroszpárti, teljesen az őrületbe látszik kergetni a bécsi balliberális elitet, amely persze – akár a média-, akár a kultúrafinanszírozás okán – leginkább önnön anyagi érdekéből félti a demokráciát. A balliberális Standard napilap podcastjéből megtudhattuk, hogy
többek között azért jelent nagyon nagy veszélyt a Szabadságpárt az osztrák demokráciára, jogállamra és minden szépre-jóra, mert esetleg kötelező Mikulás-ünnepséget vezethetnek be minden óvodában.
A lap legendás publicistája, Hans Rauscher már naponta ontja magából a szószerinti jajveszékeléseket Kickl kancellársága kapcsán. Nemrégi írásában olyan nagyon releváns és praktikus javaslattal áll elő, mint hogy egy Demokráciavédelmi Kézikönyvet kéne összeállítani és „az internetre“ feltölteni, hátha az majd segít ellenállni a kickli hatalommal szemben. A balliberális bécsi Falter hetilap pedig – vélhetően a sajtóbeli függetlenség és objektivitás legnagyobb dicsőségére – címlapon szólalt fel annak érdekében, hogy „meg kell akadályozni Kickl kancellárságát“.
A bécsi balliberális elitben ma azonban Kickl kancellárságánál már csak egy dologtól félnek jobban: az előrehozott választásoktól, tekintve, hogy azokat az FPÖ a friss kutatások szerint toronymagasan, 40 százalékot közelítve nyerné meg. Azaz mára az osztrák demokráciaféltés két fő célja megakadályozni a legnagyobb pártot a kormányra kerülésben és elkerülni a nép megkérdezését a továbbiakat illetően.
Jönnek a megszorítások
Érdemesebb azon témákra figyelni, amelyek az értelmiségi buborékon kívüli világra is jobban hathatnak, azaz a gazdaságra. Amint arra számítani lehetett, az FPÖ és az ÖVP a gazdasági kérdésekben sokkal gyorsabban dűlőre jutott, mint a három párt előtte. Noha az FPÖ magát „a kisemberek pártjaként“ szereti ábrázolni, lényegileg az ÖVP-hez közeli ipari körök érdekeit valósítja meg – azaz a vagyonok nem lesznek jobban megadóztatva. Ausztriában azonban a költségvetési hiány jelentős, azaz
egy Kickl-kormány sem kerülheti el a megszorításokat. Noha az Európai Bizottság végül mégsem indított túlzottdeficit-eljárást Ausztria ellen, nyugati szomszédunknak 6 milliárd eurót kell évente – legalább 5-7 éven át – megspórolnia, hogy költségvetésileg újra egyenesbe jöjjön.
A szociáldemokraták szerint a bevételeket kellene mindehhez – mégpedig a jelentős vagyonokat és örökségeket terhető adókkal – növelni. De velük éppen emiatt nem tudott összejönni egy koalíció. Az FPÖ és az ÖVP ezzel szemben a kiadási oldalon faragna – bár teljesen a bevételi oldal növeléséről ők se mondhatnak le, de ők nem új adókat vezetnének be, hanem meglévőket emelnének fel.
A legnagyobb (évi 2 milliárd eurót kitevő) kiadáscsökkentés a klímabónusz megszüntetése lesz. Ez egy klímapolitikai – azaz nagyrészt ideológiavezérelt – támogatás volt, amely a környezetszennyezőnek ítélt tevékenységekről való lemondásért, az esetlegesen költségesebb átállásokért járt mindenkinek, aki legalább az év felében Ausztriában volt bejelentve. Az FPÖ, amely eleve kétségbe vonja, hogy a klímaváltozásért az emberi tevékenység lenne felelős, az államilag jelentősen dotált tömegközlekedési támogatást, az ún. Klimaticketet is megszüntette volna, de végül erről letett. A közlekedési támogatások terén csak a 18 éveseknek eddig ingyen járó Klimaticket szűnik meg, tekintve, hogy ezt amúgy is csak a harmaduk vette igénybe.
Nem nagy összeg, de a munkavállalókat jelentősen érintő lefaragás, hogy megszűnik az az eddigi lehetőség, hogy a munkavállaló – persze a munkaadó engedélyével – a fizetésének jelentős részét megtartva tanulmányi szabadságra mehetett. A megszüntetés mellett szól persze, hogy sokan ezt a tanulmányi szabadságot egyfajta államilag finanszírozott többhónapos nyaralásként értelmezték és használták.
Az FPÖ jelentős kiadáscsökkentést remél a minisztériumi struktúra átszervezésétől is. Szerintük legalább egymilliárd eurós kiadáscsökkenést jelentene már az önmagában, hogy kevesebbet reklámoznának a sajtóban. Ez persze a többszörösen idézőjelbe teendő „független“ médiának lenne rossz, amely Ausztriában – még a milliós olvasottságú Kronen Zeitung bulvárnapilap is – nagyrészt éppen az állami vagy tartományi hirdetésekre támaszkodik, amelyeket aztán megfelelő tudósításokkal és cikkekkel hálál meg. (A Kronen Zeitung pl. attól függően jobb- vagy baloldali egy-egy tartományban, hogy milyen az őt ott hirdetésekkel pénzelő tartományi vezetés.)
A sajtó már fél
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.